Az elmúlt évekhez képest sokat javultak a fogyatékkal élők munkaerő-piaci kilátásai. A napjainkban végzett felmérések szerint arányaiban a munkanélküliség nem nagyobb a megváltozott munkaképességűek körében, mint a nem fogyatékkal élők között. A nagyjából 600 ezer fogyatékkal élő esetében a foglalkoztatottak kétharmada normál időrendben, azaz napi 8 órát dolgozik, de nem ritka a heti 40 óránál is többet dolgozó megváltozott munkaképességű munkavállaló sem. Utóbbiak a teljes foglalkoztatottak 10 százalékát teszik ki. (Nem csoda, hiszen több érv is szól a megváltozott munkaképességű alkalmazottak foglalkoztatása mellett!)
„Szép eredmények ezek, ugyanakkor sajnos a képet jócskán árnyalja, hogy a fogyatékkal élők befogadása továbbra sem gördülékeny, a nem fogyatékkal élő munkavállalók gondolkodása még sok esetben távol áll a nyugat-európai munkavállalók gondolkodásmódjától” – mondta Csákvári Róbert, a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó társaság, a Work Force Kft. ügyvezető igazgatója.
A cégvezetők nagy részének még most is az a véleménye , hogy a vállalkozása számára pluszteher fogyatékkal élő munkavállalókat alkalmazni. Természetesen a fogyatékosság foka nagymértékben befolyásolja a munkavállalás lehetőségét, ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy ha a gondolkodásmódjuk megváltozik a vezetőknek, azzal megfelelően fel is készülnek a fogyatékkal élő munkavállalók befogadására. A felkészülés ez esetben nem csupán a gondolkodásmód megváltoztatását takarja, de jelenthet eszközbeszerzést, vagy éppen beruházást, esetleg több szünet beiktatását a munkarendbe. (Ne dőljünk be az előítéleteknek!)
„Tapasztalataink szerint azokon a munkahelyeken, ahol megváltozott munkaképességű dolgozó kezd el tevékenykedni, a munkavállalók nagy része egy idő után nemcsak a kollégáihoz, de a külvilághoz is sokkal toleránsabban áll hozzá. A munkavállalók megtanulják, hogyan legyenek segítségükre a fogyatékkal élőknek, és ezt a tudást kamatoztatják a mindennapi életükben is” – tette hozzá Csákvári Róbert.
