Az egyik legjelentősebb egyszerűsítés, hogy meghatározott ügyletkörben – az alacsony hozzáadott értékű, csoporton belüli szolgáltatások tartoznak ide – a korábban az ún. egyszerűsített nyilvántartással megegyező tartalmú dokumentáció készíthető, amennyiben bizonyos feltételek teljesülnek. E szolgáltatások szokásos piaci áron számított áfa nélküli értéke az adott adóévben nem haladhatja meg a 150 millió forintot és a szolgáltatást nyújtó adóévi árbevételének 5, illetve az igénybevevő fél ráfordításainak 10 százalékát. Az adózónak vállalnia kell, hogy az árat - szokásos piaci mértékűként elfogadott - 3-7 százalék közötti haszonkulccsal képzi. (Nem engedhetnek meg maguknak hibákat a cégek a transzferáraknál, amelyek ellenőrzési gyakorlatát folyamatosan szigorítja az adóhatóság.)

E körbe tartoznak azok az alacsony kockázattal járó, rutinjellegű szolgáltatások, amelyeket a szolgáltató nem főtevékenységként nyújt, és közvetlenül az igénybe vevő kapcsolt vállalkozás üzleti tevékenységéhez sem kapcsolódik, ugyanakkor az igénybevevő számára gazdasági, üzleti értékkel bír. A PM rendelet ide sorolja például a különböző informatikai, adminisztrációs, oktatási, jogi szolgáltatásokat.

50 millió forint alatt nem kell dokumentációt készíteni

2011 végéig egyszerűsített nyilvántartást lehetett készíteni azokról a kapcsolt ügyletekről, amelyek áfa nélküli értéke - a szerződés megkötésétől az adóév utolsó napjáig - nem haladta meg az 50 millió forintot. 2012-től ezekről az ügyletekről már egyáltalán nem kell transzferár dokumentációt készíteni. Nincs szükség a dokumentációra akkor, ha egy vállalkozás a független féltől igénybe vett szolgáltatást vagy terméket változatlan formában, felár felszámítása nélkül, nem főtevékenységként értékesít tovább kapcsolt vállalkozása részére. Kikerülnek a körből az előzetes ármegállapítási kérelmekkel érintett ügyletek, az adóhatóság által hozott határozat érvényességének időtartama alatt, továbbá az ingyenes pénzeszköz-átadásos ügyletek.

A belföldi adózó külföldi telephelye és kapcsolt vállalkozása közötti ügylet esetében pedig az adózás előtti eredményt nem kell korrigálni a kapcsolt felek között alkalmazott ár és a szokásos piaci ár közötti különbözettel, ha a belföldi adózó a társasági adóalapja nem tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet, így a transzferár nyilvántartást sem kell elkészíteni erről.

– A külföldi anyavállalatok által készített transzferár nyilvántartások esetében a hazai előírásoknak való megfelelésen van a hangsúly, ezt mindenképpen ellenőrizniük kell a társaságoknak – emeli ki Hegedüs Sándor, az RSM DTM Zrt. adópartnere. (Az állam célja egyértelműen a magasabb bevétel, a lakosságra nehezedő terhek enyhítését pedig az amúgy is nehéz helyzetben lévő munkáltatóktól várja. Félő, hogy a végeredmény kevesebb vállalkozó, több munkanélküli és üresedő kincstár lesz.)

Ami szigorodik

Szigorodnak azonban a büntetésként kiszabható szankciók. A transzferár dokumentációs előírások megszegése esetén a visszaesők az eddigi kétmillió forint helyett négymillió forintos mulasztási bírsággal sújthatók. Abban az esetben, ha az adózó ugyanazon nyilvántartás vezetését mulasztja el ismételten, az első esetben kiszabott mulasztási bírság mértékének négyszereséig terjedő mulasztási bírsággal szankcionálható.

Bővült a társaságok bejelentési kötelezettsége annyiban, hogy 2012. január elsejétől nem csak a kapcsolt vállalkozások közötti szerződés létrejöttét, de a viszony megszűnését is be kell jelenteni, a megszűnést követő 15 napon belül.

Hegedüs Sándor szerint a szankciók szigorítása arra enged következtetni, hogy a jövőben az adóhatóság fokozottan fogja ellenőrizni a transzferár dokumentációkat.

Fenyegető hatóság

A cégeket súlytó bírságok jelentősen emelkedtek idéntől és nem csak a transzferár-nyilvántartás kapcsán. Amennyiben például a vállalkozó elveszti a bizonylatokat, a mulasztási bírság akár egymillió forint is lehet. A törvény kimondja, hogy amennyiben a könyvelés nem rendezett, és a cég azt az adóhatóság felhívása ellenére sem rendezi, a számla nettó értékének 50 százalékáig vethető ki a mulasztási bírság a gazdasági társaságok esetében, és 10 százalékig az egyéni vállalkozóknál, legfeljebb egymillió forintig. Ha a mérleg benyújtása nem történik meg időben, 500 ezer forint a bírság, ha az adóhatóság felszólít a mulasztás pótlására, már egymillió forintot is kivethet.

Megszűnik a kedvezményes bírságolás lehetősége is, ami azt jelenti, hogy a jó adózó is azonnal a nagyobb összeget lesz kénytelen fizetni. A bírságok mértéke általában ötven százalék, de ha szándékos adóeltitkolást állapít meg a hatóság, az összegnek akár a 200 százalékát is elérheti a büntetés.

Egyértelműen előtérbe kerül a bírságok beszedése, olyannyira, hogy a törvényben azt is megfogalmazták, hogy az adóellenőrnek nem kell felfednie magát az ellenőrzés során. A korábban elindult tendencia, hogy az adóhatóság ügyfélbarát, a tisztességes adózókat segítő hivatalként jelenjen meg, ezután kevésbé lesz hangsúlyos, inkább hatósági fellépésre számíthatunk.