Az új nemzeti vámtörvény szabályai szerint a jövőben a cél szentesíti az eszközt alapon, ha a vámhatóság több gazdálkodótól is követelhet egy vámterhet, akkor az a társaság fog előtérbe kerülni a hatóság előtt, aki fizetni tud.

Hátrányos változás

A vámjogszabályok rendelkezései szerint, a vámteher (vám, import áfa) megfizetésére egy vámeljárás során több személyt (természetes és jogi) is, kötelezni lehet. Alapvetően a vámteher megfizetésére kötelezhetőnek tekintjük azt, aki az árut importálta, de előállhat olyan helyzet, hogy az importőrön kívüli személyek is fizetésre kötelezhetővé válnak az eljárás során - hívta fel a figyelmet Dr. Falcsik István, az RSM Hungary vám-, jövedéki és termékdíj tanácsadás üzletágának vezetője legfrissebb blogbejegyzésében.

Kép: Pixabay

A gyakorlatban a vámszolgáltatást nyújtó vámügynökségek vagy szállítmányozók/fuvarozók vannak fokozottan kitéve annak, hogy az importőr helyett vagy mellett, a hatóság fizetésre kötelezheti Őket. Az egyetemlegesség alkalmazása a gyakorlatban azt eredményezi, hogy az esetek döntő többségében a több egyetemleges adós közül az teljesít fizetést, vagy attól inkasszálják le az összeget, aki fizetőképes.

Nehéz tovább hárítani

A vámtörvény új szabályozásával és annak hatóság általi értelmezésével a továbbhárítás esélyei jelentős mértékben csökkentek, gyakran lehetetlenné váltak.

A 2018. január elsejével életbelépő vámtörvény ugyanis nem teszi kötelezővé a vámhatóság számára, hogy minden potenciális egyetemleges adóst felkutasson és vele szemben is kiszabja a közterhet egyetemlegesen és egyidejűleg. A jogszabály megjelenésével maradtak még kérdések ezen a területen, azonban ezt is eloszlatta a vámhatóság, a napokban kiadott felhívásával, mely szerint „…a vámhatóság az egyetemlegesen keletkezett vámtartozást bármely adós felé közölheti, kötöttség és egyidejű kötelezés nélkül…”.

A szabályozás és annak értelmezése a korábbi szabályozáshoz képest 360 fokos fordulatot jelent, és azokat a gazdálkodókat, akik érintettek lehetnek a vámtartozás egyetemleges fizetésében, kiszolgáltatott helyzetbe hozza.

Hibás a vámjogszabály szűkítő értelmezése

A NAV ide vonatkozó felhívásából az állapítható meg, hogy a vámhatóságnak egy vámigazgatási eljárásban nincs arra vonatkozóan jogszabályból eredő „kötöttsége...”, hogy olyan mértékben tisztázza a tényállást, hogy az kiterjedjen a vámteher megfizetésére kötelezhető összes adós felkutatására és velük szemben a vámteher kiszabására.

Összegezve a rendelkezést azt lehet megállapítani, hogy

a vámhatóság arra fogja kiszabni a lehetséges jelöltek közül a vámterhet, aki fizetni tud, vagy másként fogalmazva, aki a fennmaradása érdekében fizetni fog.

Túl azon, hogy álláspontom szerint méltánytalan és a hatóság vámbeszedő hatósági feladatainak tartalmával ellentétes gyakorlat kialakításáról van szó, felmerül továbbá az a kérdés is, hogy ez az értelmezés mennyiben felel meg az EU vámkódex rendelkezéseinek. Álláspontom szerint a vámhatóságnak nem csak az a feladata, hogy minden eszközzel szedje be a közterhet, hanem az is, hogy eszközrendszerével mindent megtegyen azért, hogy a gazdálkodó a jogszabályok által adott környezetben, kiszámíthatóan, hatékonyan, a jogait minden esetben érvényesíthetően, megfelelően tudjon működni. Lehet, hogy furcsán hangzik, de megítélésem szerint a hatósági jogalkalmazás részét kell hogy képezze az is, hogy a hatóság mindennapi tevékenységével előmozdítsa a gazdálkodók jogszerű igényérvényesítését, egymás közötti kapcsolatuk rendezését.

Nem teheti nehezebbé és semmiképpen sem akadályozhatja meg egy hatósági jogalkalmazási gyakorlat azt, hogy a jogszabály által egyetemlegesen megállapítható köztartozást később a fizetést teljesítő ne tudja továbbhárítani, vagy ennek az igénynek az érvényesítése terhesebbé váljon gazdálkodói oldalon.