Számos kérdés maradt nyitva a behajtási költségátalány elszámolásával kapcsolatban, miután a március 24-én életbe lépett 2016. évi IX. törvény a behajtási költségátalányról több új elemmel is módosította a szabályozást a 2013-ban elfogadott rendelkezésekhez képest. Noha az új törvény tartalmaz egy számviteli előírást a korábbi szabályok alapján kimutatott kötelezettségek egyéb bevételekkel szembeni kivezetésével kapcsolatban, azonban a behajtási költségátalány általános számviteli elszámolásának jogszabályi rendezése ez esetben sem történt meg. Nem tartalmaz a törvény arra vonatkozó szabályozást sem, hogy a késedelem kimentése hogyan történhet meg a gyakorlatban. Az sem egyértelmű, hogy például amikor egy számla ellenértékét késedelmesen fizetik meg, olyankor a jogosult megteheti-e azt, hogy a befolyt pénzösszeget elsősorban a behajtási költségátalány követelésének és csak másodsorban a számlából eredő követelésének kiegyenlítésére számolja el?
A Nemzetgazdasági Minisztériummal közösen kiadott ezen útmutatóját április 25-én publikálta a NAV honlapján „A behajtási költségátalány intézménye és megítélése az adózás szempontjából”. címmel. Vizer József, az RSM-DTM adómenedzserének blogbejegyzése segítségével keressük az állásfoglalásban a legfontosabb kérdésekre.
Noha a kötelezett késedelmének kimentésével összefüggésben a NAV tájékoztatója sem nyújt gyakorlati útmutatást, azonban a behajtási költségátalány számviteli elszámolására pontos állásfoglalást ad:
- A jogosult a behajtási költségátalány összegét a könyveiben csak akkor számolhatja el (egyéb bevételként), ha az hozzá ténylegesen befolyt.
- A kötelezett önkéntes teljesítés, vagy a jogosult felszólítása esetén köteles (önkéntes teljesítés esetén a megfizetés időpontjával, míg a jogosult felszólítása esetén az első felszólítás időpontjával) könyveiben kimutatni a behajtási költségátalány összegét (az egyéb ráfordításokkal szemben).
- A fenti elszámolásból következően, önkéntes teljesítés és külön felszólítás hiányában a behajtási költségátalányról történő lemondás nem befolyásolja sem a kötelezett, sem a jogosult eredményét és így tao alapját sem.
A NAV sajnos nem tér ki arra, milyen formában jelezheti a jogosult, hogy követelése megszűnt a kötelezettel szemben, azonban a korábbi jogértelmezési gyakorlatnak megfelelően ez vélelmezhetően kötetlen formában megtehető.
„Megítélésem szerint amennyiben a kötelezett a jogosulttól nem kap felszólítást behajtási költségátalány megfizetésére és beszámoló-készítés kapcsán az üzleti partnerétől bekért egyenlegközlő is alátámasztja a behajtási költségátalányról való lemondást, abban az esetben a feleknek behajtási költségátalány tekintetében nincs további teendőjük” – vélekedett Vizer József szakmai blogbejegyzésében.
