A felmerült problémára válaszul az olasz kormány idén létrehozta az Atlante nevű alapot, hogy az a bankok mérlegében található rossz hiteleket finanszírozza és megvásárolja. Az alap tőkéje azonban mindössze 5 milliárd euró, így eddig még csak a kínlódást lehetett látni, ahogy az alap próbálta megmenteni a gyengélkedő bankszektort. Alternatív megoldásként az olasz kormány keresi annak lehetőségét, hogy közvetlen tőkeinjekciót biztosítson a bankszektor számára – ez a forgatókönyv egyszer már bevált az Amerikai Egyesült Államokban, és más országokban is a 2008-as pénzügyi válság során.
Ez a terv azonban ellentétes az uniós banki szabályokkal. E szabályok szerint, amelyek a kormányzati beavatkozással kapcsolatos kockázatokat hivatottak kiküszöbölni, az európai kormányzatoknak tilos közvetlen tőkejuttatást biztosítani magánkézben lévő bankok számára azelőtt, hogy a magánbefektetőket bevonnák a pénzügyi mentés folyamatába. Erre jó példa volt a Banco de Espirito Santo (Portugália egykoron második legnagyobb privát pénzintézete) 2014-es esete, ahol a részvénytulajdonosaknak és az alárendelt kölcsöntőkét biztosítóknak kellett a veszteség egészét viselni, miközben a szenior státuszú befektetők, illetve a betétesek kényelmeses hátradőltek, és kimaradtak a veszteségek elszámolásából. Nehéz lenne ezek után azt kérni, hogy Olaszország kapjon mentességet az új előírások alól – hvíta fel a figyelmet Michael Boye, a Saxo Bank szakértője.
Az olasz bankszektor válságának hatásai túlmutatnak az ország határain, az európai befektetők egész hada tartja rajta a szemét a dolgok alakulásán. Vajon az Európai Unió keményen fog fellépni, és kitart a szabályok betartása mellett, vagy ismét csak azt fogjuk tapasztalni, hogy a szigorú szabályok csak békeidőben számítanak, míg éles helyzetben – amelyekre a szabályokat kitalálták - ugyanezeket a szabályokat a politika kénye-kedve szerint lehet módosítani?
A válasz különösen nagy hatással lehet az európai, alárendelt kölcsöntőkét megtestesítő értékpapírok árazására, mivel ebben a szegmensben a befektetőknek azt kell majd felmérniük, hogy vajon melyik bank túl nagy ahhoz, hogy bukjon, és melyik nem. Ebben az évben eddig az alárendelt kölcsöntőkét megtestesítő értékpapírok teljesítettek a legrosszabbul az európai kötvénypiacokon – a szektor szpredjei éves átlagban még mindig nagyon szélesek, miközben a többi szektorban szűkültek a szpredek. A trend azonban nagyon gyorsan megfordulhat, amennyiben a befektetőket biztosítják arról, hogy a veszteségek nem érhetik el a nyilvános körben forgalmazott értékpapírokat.
