Termékfelügyeleti és -irányítási eljárásaik, intézkedéseik kapcsán a biztosítók többségénél hiányzik az olyan, kellően részletes belső szabályozás, ami egyértelmű iránymutatást adna a felelős szakterületek számára figyelembe veendő szempontokról, folyamatokról és feladatokról az ügyfélérték és az azt jelentősen befolyásoló tényezők vizsgálata, a terméktesztelés, a káros összeférhetetlenség kezelése, az értékesítési stratégia kialakítása, illetve a termékekre vonatkozó célpiac azonosítása kapcsán. Elégtelennek és nem kellően dokumentáltnak bizonyult a piaci szereplőknél a termékfelülvizsgálat és -monitoring is.

A biztosítók többsége felületesen határozta meg a hitelfedezeti biztosításai célpiacát. E folyamat nem volt kellően dokumentált, és nem vette figyelembe a termékek jellemzőit (kínált fedezetek, kizárások, limitek és egyéb korlátozások vagy feltételek) valamint az ügyfelek pénzügyi tájékozottságát. Utólag sem végeztek megfelelő elemzést a termékfelülvizsgálat során, és nem ellenőrizték azt, hogy a konstrukciókat a megfelelő célpiacon értékesítik-e. Hiányoztak a megfelelő értékesítési stratégiák is, ezek megfelelőségét sem értékelték a felülvizsgálatok során, és elégtelennek minősült nyomon követésük is.

Bár a hitelbiztosítások közvetítőknek (jellemzően bankoknak) adott jutalékhányada magas (akár a díj 40-70 százaléka), a biztosítók mégsem elemezték az emiatt potenciálisan felmerülő káros összeférhetetlenséget. Mindössze formálisan értékelték azt is, hogy összetett, nehezen átlátható termékekről van szó, és ennek során nem vették figyelembe a konstrukciók jellemzőit (pl. a fedezetek, biztosítottak különbözőségét). Több biztosító esetében megállapítást nyert, hogy elégtelenül mérték fel az értékesítés során a vizsgált termékekkel kapcsolatos ügyféligényeket, szükségleteket, továbbá számos esetben a biztosítási termékismertető biztosított részére történő átadásáról sem gondoskodtak.