Szélsőséges vélemények szerint madárinfluenza nincs, csak a madárinfluenza-hisztéria által okozott gazdasági károk vannak. Elsősorban a baromfitermelést és húsfeldolgozást érintik, és közvetett módon hatnak a kereskedelemre és a turizmusra is.
Madárinfluenza persze van: lapzártánkig, azaz 2006. július közepéig mintegy negyven halálos áldozatot követelt a kór a világban. És tegyük hozzá: az említett két ágazat gazdasági problémáit korántsem csak a hisztéria hozza elő. Az okok ennél jóval összetettebbek. A károk jellege és mértéke mára mégis elérte azt a nagyságrendet, amikor külön is foglalkozni kell vele.
Szűkmarkú kárpótlás
A Baromfi Terméktanács lapzártánkkor aktuális jelentéséből kiderül: csak Magyarországon 650 ezer szárnyast öltek le eddig a kór miatt, az adat azonban egyik napról a másikra változhat. A vírusos fertőzés azonnali és hatékony megfékezése érdekében hozott, igen szigorú intézkedés Bács-Kiskun és Csongrád megye egyes településeit érintette, s ott nagyságrendileg száz baromfitenyésztőt. Bár tényleges megbetegedést csak nyolc-tíz farmon észleltek, az Európai Unióban egységes járványvédelmi előírások szerint egy kilométeres körzetben el kellett pusztítani a baromfikat. S mivel az újratelepítésükkel, a megint csak igen szigorúan és pontosan előírt fertőtlenítés után, két-három hónapig várni kell, mindez hat a tenyésztőkkel szerződésben álló húsfeldolgozókra - náluk alapanyaghiány, illetve jelentős -drágulás lép fel -, majd a következő lépcsőben a baromfikészítményeket forgalmazó kereskedelmi láncokra, és végső soron persze a fogyasztói keresletre is.
Maradjunk azonban egyelőre szűken a baromfitenyésztőket ért károknál! Szakértői felmérések szerint a madárinfluenza miatt eddig összesen 18-20 milliárd forintos kár érte a hazai baromfiágazatot, és a magyar kormány becslése szerint a gazdák kártérítésként mintegy 12 milliárd forintot igényelhetnének jogosan. Ezzel szemben - mai információink szerint - körülbelül 3 milliárd forintot lehet csak köztük szétosztani. Aminek a felét, 1,5 milliárdot kap Magyarország az EU-tól.
Az unióhoz 14 másik, érintett országgal együtt folyamodtunk támogatásért, és hosszas vita és egyeztetések után - 8,6 milliárdot kértünk - ez a 1,5 milliárd tűnik valószínűnek. A 3 milliárd másik felét, kötelező önrészként, a magyar kormánynak kell kigazdálkodnia, az amúgy is igen nehéz helyzetben lévő költségvetéséből. A kártalanítás összegét egyébként az igény befogadását követő 30 napon belül kellene megkapniuk az érintett gazdáknak, de a bürokrácia miatt erre aligha lehet számítani.
Az unió állásfoglalása szerint kárpótlásra csak azok a gazdák jogosultak, akiknek le kell ölniük az állataikat. Akik a piac összeomlásának a következtében "csak" csődbe mentek, azoknak nem. Nem támogatja az unió például a különböző raktározott, mélyfagyasztott húsok megsemmisítését, és - bár sokáig ebben reménykedtek a szakemberek - a fogyasztás növelésére irányuló, úgynevezett pozitív reklámkampányokat sem.
Bármilyen további uniós segítség elsősorban a baromfitermelés visszafogását szorgalmazza, és nem a leölt állomány pótlását. Az újrakezdéshez, pontosabban a "máshoz kezdéshez" szükséges egyszeri támogatásról már Magyarországon is döntöttek: egy átlagos baromfitelep esetében 2-2,5 millió forintot igényelhetnek majd azok, akik vállalják, hogy nem foglalkoznak a továbbiakban baromfitenyésztéssel. Lapzártánkkor a Baromfi Terméktanács még tárgyal az agrártárcával a támogatás módjáról és a technikai részletekről.
Elfordultak a fogyasztók
Magyarországon a baromfiágazat éves árbevétele az utóbbi évek átlagában 250 milliárd forint, és ebből a madárinfluenza-kórral leginkább érintett vízi szárnyasoké mintegy 100 milliárd. A piaci gondok következtében a hazai baromfifeldolgozók termelése már 2005-ben 3,6 százalékkal csökkent 2004-hez képest, ezen belül a legnagyobb arányt a pulyka- és a liba termelése képviselte. A hazai baromfihús-feldolgozó üzemek 3 milliárd forint veszteséget hoztak össze ekkor. A piaci elemzők szerint azonban ennek nem elsősorban a madárinfluenza-hisztéria, hanem sokkal inkább a Csehországból, Szlovákiából és többek között Németországból beérkező, olcsó import volt az oka, ami drasztikusan lenyomta a felvásárlási árakat.#page#
Igaz ugyanakkor az is, hogy a fogyasztók - és ez már összefüggésben van a madárinfluenzával - elfordultak a baromfitól. Míg 2001-2002-ben a húsfogyasztási számok szerte a világon - itthon pedig még inkább - azt jelezték, hogy nő a baromfihús népszerűsége, mert olcsó és egészséges, könnyű elkészíteni, és kiváló energia- és vitaminforrás, addig tavaly már minden korábbinál kevesebb szárnyast vásároltak az emberek. Különösen visszaesett a fogyasztás 2005. októberben és novemberben, amikor éppen a legtöbb madárinfluenzával kapcsolatos hírt lehetett nap mint nap hallani. Ráadásul sokszor túlzó, félrevezető és felesleges aggodalmat keltő módon.
A fogyasztói felmérések szerint a baromfihús (és az olcsó sertésfelvágott) helyett egyre inkább tésztát vásárolnak a háziasszonyok. Igaz, azért megint nem a madárinfluenza a felelős, hogy a magyar fogyasztók több évtizedes bizalma rendült meg, mert emberi fogyasztásra alkalmatlan import termékek kerültek a különböző húskészítményekbe. A Vállalkozó Húsiparosok és Húskereskedők Szövetsége nem is érti - hangzott el a sajtótájékoztatójukon -, hogy "miért nem tűnt fel senkinek ötvenkamionnyi húspép behozatala az országba". S akkor még nem említettük, hogy a kereskedelmi raktárakban a közelmúltban többször is romlott húsokat találtak meg!
A baromfiágazat persze nem csak a hazai piacon szenvedett el veszteséget. Az export is visszaesett 12 százalékkal 2005-ben az előző évhez képest. A helyzet az idén e tekintetben is továbbromlott. Különösen azóta, hogy Bács-Kiskun megyében - ahol a magyarországi baromfitermelés 15-20 százaléka koncentrálódik - tényleg H5N1 vírussal fertőzött szárnyasok hullottak el. Előbb a franciák embargózták a magyar libamájat, majd Japán, Kína, Románia és őket követően Oroszország is betiltotta a teljes magyar baromfiimportot. Az Európai Unió pedig a Bács-Kiskun és a szintén érintett Csongrád megyéből származó szállítmányokat nem engedi be.
Pozitív reklámkampány
A közvetlen kárpótlás és az újrakezdési támogatás mellett a magyar kormányzat a piac visszaszerzését támogató intézkedéseket is próbál tenni az ágazat problémáinak a megoldása érdekében. Az egyik ilyen a már említett pozitív reklámkampány ösztönzése, amikor például az ország kedvelt mesterszakácsa mondja mosolyogva, hogy ő és családja megbízik az ellenőrzött magyar baromfiban. Egy másik ilyen az az együttműködési megállapodás az agrártárca és néhány nagy kiskereskedelmi lánc között, hogy ezek áruházaiban hamarosan csak magyar baromfi- és sertéshúsokat lehet majd kapni. Lapzártánkkor csak a szándék ismert, a részletek, hogy az akcióban részt vevő kereskedők mit kapnának cserébe, még nem.
S még egy adalék a piac alakulásához: miközben Magyarország a libamáj és libahús termelésében igazi nagyhatalom, az ágazatot már három-négy évvel ezelőtt túltermelés jellemezte, aminek a következtében dugig teltek a hűtőházak, és a legnagyobb libafeldolgozók mentek csődbe. A Baromfi Termék Tanács ezért akkor termelési kvótákat állított fel, s megkezdődtek az intervenciós kivágások. Így például míg 2002-ben 5,5 millió fehér lúd volt az országban, jelenleg 1,6-1,8 millió darab. S ebben a helyzetben jelent meg a madárinfluenza! Tehát a libatartók és -feldolgozók már az elmúlt két évben jelentős termeléscsökkentést hajtottak végre, piaci kényszerből.
A vízi szárnyasok közül a kacsa iránti kereslet azonban akkor még nőtt, ami arra ösztönözte az ágazatban tevékenykedőket, hogy növeljék az idei termelést. Rövid távon valószínűleg ráfizetnek erre. Hosszabb távon azonban az agrártárca elemzése szerint a magyar élelmiszer-termelés (aminek meghatározó ágazata a baromfitermelés) még akkor is harmadával növelhető, ha az EU összes agrárfóruma a termelés stagnálását, visszafogását szeretné elérni. Ugyanis míg a csatlakozás előtti uniós tagállamok az élelmiszer-termelési kapacitásukat teljes egészében kihasználják, Magyarország legfeljebb a 60 százalékát. Ezért - ahogy az agrárminiszter fogalmazott egy szakmai fórumon - "az okszerű fejlesztés mindenképpen indokolt, egy jól előkészített fejlesztési terv megvédhető az unió fórumain. De itthon is gondoskodni kell a többletáru elhelyezéséről".
Teljes cikk a Piac és Profit magazin augusztusi számában.
