Ami biztos, az az, hogy nőni fognak az utazási költségek, s egyáltalán nem számít majd meglepetésnek a csődbe menő, esetleg székhelyét külföldre telepítő utazási iroda. A Deloitte & Touche Angliából és Belgiumból Budapestre érkezett és az idegenforgalom honi képviselőivel tanácskozó szakértői a vészharangokat ugyan nem kongatták meg, de a turizmus kiszámítható betegségeinek tüneteiről elemzést adtak.

Magyarországon az utazási cégekre is alkalmazzák január 1-től a legmagasabb áfa-kulcsot, melynek 25 százalékos mértékéről egészen a legutóbbi időkig kommunikáltak a Pénzügyminisztérium illetékesei. Pár napja hangzott el: nem lehetetlen, hogy mégis „csak” 23 százalék lesz ez a közteher. A külföldi, EU-s utazási cégeket ez a helyzet csak a csatlakozásunk utáni időszakban érinti.
Az Európai Unióban 1977-től az úgynevezett 6. direktíva 26-os cikke volt érvényes a legutóbbi időkig, ennek átalakítását hajtották, illetve hajtják végre Brüsszelben. A szabályozást azért kell modernizálni, mert abban még nem jutott érvényre az egységes piac, illetve a határokon keresztül is nyújtható szolgáltatásoknak sem voltak meg a megfelelő jogi feltételei. Ami azonban ma már valóság, az az a paragrafusokkal is alátámasztott feltételrendszer, hogy a szolgáltatás helyének az a tagállam minősül, amelyben az utazási cég vállalkozása be van jegyezve. Illetve amelyben olyan állandó telephellyel rendelkezik, ahonnan a szolgáltatást nyújtja. Az idegenforgalmi cég szolgáltatásának adóalapja az árréssel egyenlő, s a normál áfa-kulcs alkalmazandó az árrésre. Ez a „tétel” az utazási szolgáltatás eladási ára és annak közvetlen költsége közötti különbség. A tagállamok – választásuk szerint – lehetővé tehetik, vagy akár meg is követelhetik, hogy a szolgáltatók az egyes adózási időszakra ne tranzakciónként külön, hanem összesített árrést számoljanak, így ezekben az esetekben az árrés értelemszerűen az adott időszakra vonatkozó összesített eladási árak és az ugyanezen időszakra vonatkozó összesített közvetlen költségek különbsége. Az árrés alapján kiszámított fizetendő áfa nem csökkenthető a közvetlen költségek áfa-tartalmával. A nem közvetlen költségek forgalmi adója levonható.

A csatlakozó tagállamok számára az EU-tagság sok esetben e különleges rendszer kötelező használatát jelenti majd, azaz megnövekszik az áfa-költség a kibővült EU területén az utazási szolgáltatást értékesítő vállalatok számára. A Deloitte & Touche szakértői szerint új forgalmi adó-tényezőt jelenik meg a régi tagállamok azon utazási cégei számára, amelyek az új tagállamokban értékesítenek szolgáltatásokat, másként fogalmazva: versenyhátrányba kerülnek az EU-n kívüli cégekkel szemben, sőt azon vállalkozásokkal szemben is, amelyek nem esnek e rendszer hatálya alá.

Azt könnyű belátni, hogy az érintett leendő EU-tagok ellenében turisztikai szempontból felértékelődnek olyan környékbéli országok, mint Horvátország vagy Románia, Bulgária. Maga az Európai Unió is drágább a más földrészekről érkezők számára, s javulnak olyan térségek üzleti pozíciói is, mint amilyen például Észak-Afrika.

A Deloitte & Touche előrejelzése szerint a kisebb cégek és szállodák üzleti pozíciói romlanak, s nem kizárt, hogy megszűnnek vállalkozások. A csatlakozó EU-országok egymás közötti versenyében ugyancsak komoly tétnek ígérkezik az áfa, pontosabban a többiek lesznek jobb pozícióban Magyarországhoz képest a kulcsok közötti akár háromszoros különbség miatt.