A magyar nyugdíjrendszer régóta ismert neuralgikus pontja, hogy minél régebben ment valaki nyugdíjba annál inkább elértéktelenedett a járandósága. Az inflációs kosár ugyanis csak egy reprezentatív termék- és szolgáltatáskör (például élelmiszerek, dohányáruk, ruházat, üzemanyagok, tartós cikkek) átlagos ármozgását követi nyomon hónapról hónapra és nem tartalmaz számos ritka, de adott esetben életbevágó szolgáltatást. Például régen egy ingatlan lakhatási engedélye néhány forintnyi illetékbélyegbe került, ma pedig több százezer forint. Most minimális követelmény az energetikai tanúsítvány, hivatásos geodétától vázlatrajz, műszaki nyilatkozat. Anno kijött az önkormányzattól egy munkatárs és ha nem talált hibát meg is volt a lakhatási engedély, ma mindent szakhatósági papírokkal kell igazolni horror pénzekért. A legtöbb országban ezért a nyugdíjemeléseknél figyelembe veszik az infláció mellett a bérek változását is. A Tisza Párt most azt ígéri, hogy „a nyugdíjak újra követni fogják a bérek alakulását.” (149. oldal) Karácsony Mihály hangsúlyozza, régóta javasolják a nyugdíjas szervezetek, hogy a jelenlegi inflációkövető nyugdíjindexálás helyett – nem a vegyes – hanem a bérkövető legyen a változtatás.

A szakember a Tisza párt egyik legfontosabb programpontjának azt tartja, hogy a nyugdíjasok számára 20 ezer új férőhely létesítését vállalják korszerű idősotthonokban. (86. 89. 140. 150. 163.oldal) Jelenleg ugyanis a férőhelyek száma: 60.621 fő, várakozik körülbelül 53 ezer fő.