Talán ez az egyetlen kézzelfogható előnye annak, hogy a választási eredményekre vonatkozó előrejelzések ezúttal hibásnak bizonyultak.
A voksolást megelőző egy hónapban a tőzsdei árfolyamok eleinte csökkentek a március elején elért éves csúcsokról, majd stabilizálódtak, sőt elindultak felfelé. A választás napjához egyre közelebb kerülve óvatos optimizmus uralkodott el, s nem változott a helyzet a Fidesz-győzelmet ígérő utolsó közvélemény-kutatások napvilágra kerülte után sem.

Semleges reakció

Mindebből azonban téves lenne azt a következtetést levonni, hogy a befektetők bizakodva tekintettek a Fidesz győzelme elé, és a Piac és Profit múlt havi számában közzétett prognózisunkban tévedtünk volna. Egyrészt azért, mert az emelkedés ebben az időszakban csak egy-két részvény drágulására korlátozódott, másrészt pedig a többi kelet-európai tőzsdén is igen jó hangulat uralkodott ebben az időszakban.
Az első forduló előtt a Fidesz várható győzelmére összességében semlegesen reagált a tőzsde, ami annyit jelent, hogy a politikafüggetlen papírnak tekintett OTP a többi kelet-európai bankrészvénnyel egyetemben szárnyalt, a gyógyszergyártók enyhén emelkedtek, a Mol viszont – melynek a gázár mesterségesen alacsonyan tartásával a legtöbb kárt okozta a jobboldali kabinet – szépen csordogált lefelé. Az olajrészvény, a blue-chipek közül egyedüliként, az év elejéhez képest mínuszba került április elejére.
Ez a tőzsdei reakció összhangban áll a korábbi időszak fejleményeivel, s lényegében úgy osztályozza a Fidesz-kormányt, hogy a kedvező makrogazdasági folyamatokat értékeli, a tőzsdei cégek nyereségességének mesterséges letörését azonban hevesen elutasítja. A semleges reakció éppen ezért kritikaként is felfogható: miközben makrofronton Magyarország a csatlakozásra váró államok között a legjobb mutatókkal büszkélkedhet, tőzsdéje mégsem tudta érezhetően túlteljesíteni az utóbbi évben sem a lengyel, sem a cseh piacot.

Ugrás már az első forduló után

Az első fordulós választási eredményre a BUX már a nyitásban 360 pontos ugrással reagált, ami önmagáért beszél. Itt érdemes megjegyezni, hogy négy évvel ezelőtt a választást követő tőzsdenap elején szinte semmi nem történt, a nap folyamán kezdtek a befektetők eladásokba.
Az elemzők kissé megosztottnak bizonyultak annak megítélésében, hogy az azonnali négyszázalékos ugrás a MIÉP parlamentből való kiesésének szólt-e elsősorban vagy magának a valószínűsíthető baloldali győzelemnek. Ami bizonyos, hogy aznap ötszázalékos emelkedésben is járt a BUX, azonban a Matáv gyászos szereplése miatt a nap végére három százalékra mérséklődött a nyereség.
A választást követően a vesztét érző Fidesz egész pályás letámadásra váltott, és több olyan kérdés kampánytémává vált, amely a tőzsdei cégek megítélését is befolyásolhatja.

Mol-harc

Ezek között a legfontosabb a gázár ügye (erről lásd cikkünket a 33. oldalon), amely a Fidesz kezében a legnagyobb adut jelentette.
Az 1998–2002 közötti négy évben hatalmon levő koalíció gázárpolitikáját több korábbi felmérés szerint is az emberek többsége sikeresnek ítélte. Ez könnyen érthető annak fényében, hogy az alacsonyan tartott gázár közel ötmillió polgárt érint kedvezően, a hazai Mol-részvényesek száma pedig – beleszámolva még a befektetésijegy-tulajdonosokat is – nem lehet több harminc-negyvenezernél.
A Fidesz éles kirohanásait az MSZP ellen, miszerint a szocialisták jelentős gázáremelésre készülnek, a baloldal alig győzte cáfolni, a frontok e téren megmerevedni látszottak. A miniszterelnök azonban nem érte be ennyivel: bejelentette, hogy a Mol gázüzletét akár napokon belül megvehetik.
Egy kampány során megszokott, hogy a politikusok az ígérgetések során nem ismernek határt, Orbán Viktor e bejelentése azonban mégis meglepő volt. Itt ugyanis már arra tett ígéretet, hogy a polgároktól pénzt vesz el, vagyis először az adófizetők pénzéből ad ki 200–300 milliárd forintot a gázüzletág megvételére, másrészt ugyancsak a polgárok adóforintjaiból kezdi el finanszírozni a gázon keletkező esetleges veszteséget. Érdekes módon a baloldal erre nem hívta fel a polgárok figyelmét, annak ellenére, hogy már-már axiómának tekinthető, hogy ha a Mol árfolyama emelkedik, akkor az rossz az embereknek. Márpedig itt ez történt: az Orbán-bejelentés hatására száguldott a papír kurzusa 5600 forint fölé.

Ígérgetések cáfolatai

A miniszterelnököt, bejelentéseit tekintve, láthatóan nem zavarta az, hogy amit mond, az kivitelezhetetlen. A gázüzlet eladását például a Mol közgyűlésének jóvá kell hagynia, az április 29-ei plénum napirendi pontjai között pedig nem szerepelt a gázüzlet, új napirendi pontokat pedig már nem lehetett felvenni. Leghamarabb május végére lehetne összehívni új Mol-közgyűlést. Orbán időnyerésre játszott. Az új kormány ugyan felállhat addigra, de várhatóan nem a gázüzlet helyzetének rendezésével kezdi majd munkáját.
Orbán Viktor bejelentései sorában elhangzott az is, hogy nincs szükség semmilyen gyógyszeráremelésre. Apró bökkenő, hogy az Orbán-kormány három évre előre aláírta a gyógyszerár-megállapodást a gyártókkal, aminek a felrúgását valószínűleg a Fidesznél sem gondolták komolyan. Vagy mégis? Néhány elemző a Richter és az Egis árának kismértékű esését is összefüggésbe hozta a miniszterelnöki nyilatkozattal.
Ígérgetés terén a másik oldal is kitett magáért, azonban a büdzsét több száz milliárddal megterhelő kiadási többlet nem áll közvetlen kapcsolatban a tőzsdével, s úgy tűnik, a befektetők ezeket nem is veszik igazán komolyan.
A második fordulót megelőző hét elejére a piac egyensúlyba kerülni látszott, 8700 pont tájékán. A Fidesz erődemonstrációi talán elhitették a befektetőkkel is, hogy a választás kétesélyes, s mintha többen érezték volna úgy, hogy a Fidesz esélyei javultak egy hét alatt, mint ahogyan ez a második forduló eredményeiből ki is derült.

Áttöri, de marad-e?

Miután a szocialisták alakíthatnak kormányt, a piac nagy valószínűséggel áttöri majd a 9000 pontos határt, az azonban már korántsem biztos, hogy felette is tud maradni hosszabb ideig. (Lapzártánk után olvasóink erről már többet fognak tudni, mint mi, e sorok írásakor.) Ez ugyanis már egyre kevésbé függ a választópolgárok ítéletétől, a mozgatórugó szerepét április végétől ismét átveszik a makrogazdasági és a céghírek.
Éppen a második forduló után néhány nappal kezdődött a gyorsjelentések szezonja, a cégeredmények váratlan irányba is mozdíthatják az árfolyamokat. Április utolsó napjaiban tartotta a legtöbb cég az éves rendes közgyűlését, az itt napvilágra kerülő információk is árbefolyásolók.
A világ tőzsdéin továbbra is bizonytalan a hangulat: április közepén jelentősebb visszaesés következett be, amit viszont a vártnál kedvezőbb amerikai cégeredmények hatására heves korrekció követett felfelé. A piacok ezzel együtt lassan fél éve egy viszonylag szűk sávba szorultak be, és nem látszik a kitörés iránya. Persze nem árt megjegyezni, hogy a hazai tőzsde nem a választások előestéjén függetlenítette magát a külpiaci trendektől, az idén a vártnál több pénz érkezett régiónk tőzsdéire, így máshol is jóval kevésbé korrelál a helyi index az európai átlaggal. Hogy ez a kedvező trend meddig marad fenn, kiszámíthatatlan. De amíg nem zárják el a pénzcsapot, a kinti kisebb esésekre teljesen immunis maradhat a hazai piac.

A legnagyobb kérdőjel

Cégenként nézve a dolgot: a legnagyobb kérdőjel természetesen a Mol. Az, hogy a gázüzlet helyzetét a Fidesz-kormány is rendezni akarta, már beépült az árfolyamba. Most, kormányváltás után, esély van arra, hogy néhány hétig, hónapig ne történjen előrelépés a gázüzlet helyzetének rendezésében, ez azonban az elemzők szerint normális jelenség: az új kormánynak el kell döntenie, milyen megoldást javasol. Ez lehet, hogy feleslegessé teszi az eddigi Mol–MFB tárgyalásokat, a baloldal ugyanis nem valószínű, hogy visszaállamosításban gondolkodik.
A Matáv esetében igen fontos kérdés, hogy meddig tart a külpiacokon a távközlési cégek vesszőfutása. Emellett újabb bizonytalansági tényezőt jelent a JP Morgan befektetési bank azon információja, amely szerint a cég fő tulajdonosa, a Deutsche Telekom (DT) le kívánja választani a Westelt a Matávról, hogy a T-Mobile-hoz hozzácsapva növelje annak értékét, eladhatóvá téve azt. A T-Mobile eladásából származó pénzre ugyanis égető szüksége van a DT-nek adósságállománya csökkentéséhez. Ha ez a terv valóra válik, akármilyen kompenzáció esetén a Matáv mélyrepüléséhez vezethet, így csak bizakodhatnak a befektetők, hogy a DT nem dönt ilyen megoldás mellett.

A Simicska Lajos befogadásával együtt is politikafüggetlennek – vagy a hatalommal mindig jó kapcsolatot ápolónak – tartott OTP árfolyama valószínűleg negyedéves eredményétől és a régiónkra szakosodott alapkezelők pénzköltési hajlandóságától függ a közeljövőben is, és ismerve már a választási eredményt, hasonló mondható el a gyógyszergyártókról is. Az utóbbi hetekben azonban újabb kérdésként merül fel a második vonal kilátása: a közepes cégek ugyanis immár nem teljesítenek rosszabbul a blue-chipeknél, éledezni látszik piacuk. Az elmúlt években az volt a trend, hogy amikor a külföldi alapok tartósan vételeket eszközölnek, előbb-utóbb a kisebb cégek is emelkedésnek indultak. Emiatt a jó fundamentumokkal rendelkező közepes vállalatok vételét is egyre többen javasolják.

Mindent egybevetve nagyon úgy tűnik, hogy a kormányváltás esélyét a piac az első forduló utáni reakciójával nagyrészt lereagálta, s hamarosan minden visszaállhat a régi kerékvágásba a tőzsdén. A kormányzati beavatkozás kockázata az első forduló után azonnal kikerült az árfolyamokból, mostantól ismét a cégeredményeket, a külpiaci trendeket, de legfőképp a régióra szakosodott alapok vásárlókedvét érdemes figyelniük a hazai befektetőknek.

Ács Gábor