A hiány leginkább a jármű- és gépipari beszállítóknál, az energetikai és nehézipari projekteknél, valamint az acélszerkezet-gyártásban jelentkezik, ahol minősített eljárásokra, például nyomástartó edények hegesztésére van szükség. Területileg a Nyugat-Dunántúl és a főváros környéki ipari zónák a legérintettebbek, de Borsodban és a Közép-Dunántúlon is nő a feszültség.

Az utánpótlás nem tart lépést az igényekkel. A szakképzésben a fiatalok gépész alapszakról a 10. évfolyamon választhatnak hegesztő szakirányt. Egy megyei szakképzési szakértő tájékoztatása szerint a megyében két intézmény is indít ilyen képzést, összesen 33 tanuló választotta, felnőttképzésben pedig évente 12–16 fő iratkozik be. Ők elsajátítják az alapokat és több eljárást, de az ipari munkához szükséges minősítéseket és gyakorlati szintet az alapképzés nem adja meg.

A Menton Jobs tapasztalata szerint a hegesztőhiány már a cégek üzleti teljesítményét is érinti. Volt partner, amely a hegesztői létszám miatt nem vállalt el egy nagyobb megrendelést, máshol a határidő-csúszást túlórával fedezték, ami hosszabb távon kiégéshez és újabb kilépésekhez vezet. A jól képzett hegesztők egy része külföldön, jellemzően Németországban, Ausztriában vagy Hollandiában dolgozik tovább, itthon pedig már 50–100 ezer forintos bérkülönbség is elég a munkahelyváltáshoz. A cégek egy része ezért a pályakezdők felé fordult: egyre több helyen működik mentorprogram, betanulási terv vagy szakképző iskolával kötött együttműködés. Mások alvállalkozót, kölcsönzött vagy harmadik országbeli munkaerőt vonnak be, amit korábban kivételes eszköznek tekintettek.