Hangsúlyozta, hogy nem háborúskodást akarnak szítani, épp ellenkezőleg: a részvényesek érdekében a két vállalat közötti párbeszéd oldalán állnak. Mobius szerint a Templeton, amely 41 milliárd dolláros befektetés-állománnyal rendelkezik a feltörekvő országokban, hasonló arányban részesedik mindkét cégből, a pontos százalékot azonban nem tárta fel.

Az elnök roppant szokatlan esetnek minősítette, hogy a Mol menedzsmentje saját részvényeket vásárolt fel, összességben 40 százalékosra emelve részesedését. Szerinte a részvénytulajdonosoknak fel kellene tenniük a kérdést: stratégiailag nem lehetett-e volna jobban felhasználni azt a pénzt, akár újabb befektetésekre, akár osztalékok kifizetésére? Hasonlóképpen tisztázásra vár, hogy mi a menedzsment célja azokkal a részvényekkel, amelyeket más cégeknél "parkoltat". Esetleg el akarja adni stratégiai partnereknek? - kérdezte az elnök. - És ki birtokolja a részvényekkel járó szavazati jogokat? Véleménye szerint az egyesülés révén ennek a 40 százaléknak a gondja "megoldódna". (A Mol szerint a fúzió egyenesen rossz lenne.)

Célzott arra is, hogy egyesekben kétség merült fel, vajon üzleti szempontból megalapozott, előnyös volt-e a Mol részéről egy olasz olajfinomító megvásárlása és a cseh CEZ vállalattal való együttműködés. A Lex Mol-ként emlegetett, készülő törvényről beszélve megkérdőjelezte, hogy az kiállja majd a brüsszeli próbát.

Visszautasította azt a beállítást, hogy a befektetőház esetleg az OMV pártját fogná. "Aktív részvényesek vagyunk, akik kifejtik a véleményüket, és a többieket is arra bátorítjuk, hogy szólaljanak meg az ügyben. Mi azt részesítjük előnyben, ami a részvényeseknek jó" - közölte. Elismerte azonban, hogy befolyásuk korlátozott. Júliusban már találkoztak a Mol vezetőivel, és a közeljövőben ismét kapcsolatba kívánnak lépni mindkét cég menedzsmentjével, hogy az összeolvadás kérdéseiről beszéljenek.