A múlt héten az Európai Unió Tanácsa egyértelművé tette a Magyarországnak jutó kohéziós források befagyasztásával, hogy nem tartja elfogadhatónak, ha egyszeri tételekkel operálva próbál a kormány mozgásteret teremteni a költségvetésben.
Mi a döntés valódi súlya?
Ha optimista szemszögből közelítjük meg a döntést, akkor valóban lehet úgy értékelni, hogy már a június 22-ei ülésén dönthet az Európai Unió Tanácsa (annak Gazdasági és Pénzügyi Tanácsa - Ecofin) a pénzügyi szankciók megszüntetéséről, és lehetővé teszi a kohéziós források zárolt részének felhasználását. Ugyanakkor ennek egy nagyon egyértelműen számszerűsíthető követelménye is van, mégpedig az, hogy idén 150 milliárd forintos kiigazító csomagot kell végrehajtani a magyar költségvetésben. Ennek a korrekciónak pedig nem lehet semmilyen egyszeri tételből (például megmaradt magánnyugdíjpénztári vagyonból) álló eleme sem, mivel ezt a fajta költségvetési politikát kritizálta, és nem ismeri el az EU.
Az EU döntéshozó szerve nem tett ugyanis mást, mint egyértelműen meghatározta, hogy mekkora mértékű intézkedéscsomagot vár el, és milyen határidővel. Az időpont választása két okból is logikus. Egyrészt Magyarország számára elemi érdek, hogy bizonyítani tudja az EU-IMF tárgyalásokon hitelképességét és hitelességét azaz, hogy a költségvetési hiányt tartósan alacsony szinten lesz képes tartani. Amíg ez nem látszik, addig kicsi az esélye egy, a kormány retorikájában is nélkülözhetetlen hitel-megállapodásnak.
A másik logikus oka a nyár eleji időpontnak az, hogy költségvetési éven belül nagyon nehéz kiigazítást végezni, különösen így lenne, ha az évből már csak alig pár hónap lenne hátra. Az eredeti tervek szerinti szeptemberi időpontra ugyanis már olyan mértékűvé válhatna a költségvetési források felhasználása, hogy lehetetlen bármilyen érdemi kiadáscsökkentést, vagy bevételnövelést elérni. A kormánynak az elkövetkező hetekben már látnia kellene, hogy mivel éri el az EU és tulajdonképpen a saját maga által kívánatosnak tartott hiánycélt. Azaz, ha a döntést már most meg kell hozni, akkor valóban indokolatlan lenne várni azzal, hogy értékelje az EU döntéshozó testülete annak eredményét.
Mi lehet mozgástér a kormánynak?
A 150 milliárd forintos kiigazító csomag költségvetési szempontból nem tűnik jelentősnek, ugyanakkor amiatt, hogy ezt még ebben az évben kell megvalósítani, olyan léptékű feladat, amely komoly politikai konfliktusokat hozhat.
Az Európai Bizottság ülése előtt, amikor már látni lehetett, hogy a testület a kohéziós források felfüggesztését kezdeményezi a Tanácsnál, a magyar kormány egy, állítása szerint 30 milliárd forintos kiadáscsökkentő csomagot fogadott el. Ennek, ahogy a kritikák is jogosan említik, csak a keretei vannak meg, mivel a döntésről tanúskodó kormány-határozatban sem számok, sem pontos intézkedések nincsenek nevesítve. Arra utasítja a kormány a minisztereket, hogy újabb javaslatokat fogadjanak el a gyógyszer-támogatási kiadások idei csökkentésére, valamint az egyes fejezetek esetében is azonnali intézkedéseket dolgozzanak ki újabb megtakarítások érdekében. A kormány ebben a határozatában ismételten elrendelte a beszerzési stopot, amely hatása a költségvetés hiányának mérséklésére nehezen számszerűsíthető.
Amennyiben abból a feltétezésből indulunk ki, hogy az említett csomag reálisan 30 milliárd forintos kiadáscsökkentést hoz, akkor is rövid időn belül újabb 120 milliárd forintot kell „találnia" a kabinetnek, különben szinte lehetetlen lesz kikeverednie a nehéz költségvetési helyzetből.
Adóemelés, zárolás, elbocsátások?
Szinte minden kormányzat egy ilyen pénzügyi helyzetben automatikusan a zárolás eszközéhez nyúl. Azaz, a már elfogadott kiadási tételek közül valamilyen szakmai-szakpolitikai metódus alapján nem engedi elkölteni a pénzek egy részét. Megítélésünk szerint a már most is feszített költségvetési helyzetben minimális mozgásteret lehet találni az egyes minisztériumoknál, háttérintézményeknél ilyen megszorításokhoz. Ezt a lépést hitelesen, és érzékelhető mértékben nem látjuk megvalósíthatónak.
Ugyanígy szintén kivitelezhetetlennek tűnik, hogy újabb létszámcsökkentéseket hajtson végre a kormány. Ezt az évet ugyanis 6700 kormányzati alkalmazott azonnali elbocsátásával kezdte. Még egy, akár kisebb mértékű leépítést nem bírhat el a rendszer, és időbelisége miatt erre az évre nem járna jelentősebb megtakarítással sem. (Ráadásul a foglalkoztatási helyzet már most sem rózsás.)
A harmadik gyors lehetőség az év közbeni adóemelések elrendelése lehetne. Ez nagyon komoly végrehajtási kockázattal járna, és bár elvileg megvalósítható, viszont politikai és gazdasági kárai jelentősek lennének. Ugyanakkor egy olyan pénzügyi helyzetben, amibe most került a magyar költségvetés, nem elképzelhetetlen egy ilyen lépés sem (pl. kedvezményes áfa kulcs emelése, személyi jövedelemadó változtatása).
Maradnak a tartalékok?
Elvileg a költségvetés jól áll tartalékok terén. A kormány, amikor december közepén módosította a gazdasági előrejelzését, egyúttal egy nagyságrendileg 300 milliárd forintos vésztartalékot különített el. Ez rendelkezésre áll abban az esetben, ha a magyar gazdaságba vetett bizalom csökkenni látszana, és csak a tervezetnél nagyobb kamattal tud az ország forráshoz jutni, hiteleit törleszteni. Ugyancsak ez az alapja annak, ha az adóbevételek csökkennének, akár a külső konjunkturális folyamatok miatt is.
Ez a tartalék-megtakarítás azonban inkább csak elvi lehetőség. Nehezen képzelhető el, hogy az Európai Unió tagállamainak pénzügyminiszterei és a Bizottság könnyedén elfogadnák azt az álláspontot, hogy sem kamatkockázattal, sem váratlan külső vagy belső gazdasági problémákkal sem kell számolni már, ezért ezek a tartalékokat nem fogják majd felhasználni.
Összességében az látszik, hogy a kabinet mozgástere rendkívül szűk, és most már az unortodox eszközök sem állnak rendelkezésére. A kormány feltehetőleg igyekszik meggyőzni az Európai Bizottságot arról, hogy a 300 milliárd forintos tartalék egy részére nem lesz szükség, illetve a már bejelentett gyógyszerkiadások csökkentése mellett, megpróbálnak beruházásokat elhalasztani, illetve már korábban eldöntött minisztériumi programokat leállítani. Ugyanakkor bevételi oldalon is bizonyosan szükséges lesz beavatkozásra, amely adó-, járulék-, illeték mértékek növekedése miatt a vállalkozások és a lakosság terheit is növelni fogja.
