Levelet - vagy inkább felszólítást - postáztak a kormányfőnek, több miniszternek és a négy parlamenti párt elnökének a nyugdíj-előtakarékossági számla bevezetésének jogi háttere megvalósításáért a tőkepiac hazai szereplői. A Budapesti Értéktőzsde, illetve a befektetési szerveződések, a biztosító társaságok elementáris erővel küzdenek azért, hogy a részvénypiacon megjelenhessenek a tényleg hosszú távú egyéni befektetések szereplői, azok a magánemberek, akik valóban a nyugdíjba vonulásukig kívánják a számlán "dolgoztatni" a pénzüket, s amennyiben a jogszabályt megalkotja a törvényhozás, akkor olyan típusú kedvezményt is zsebre vágni a folyamat végén, mint amilyennel manapság a lakástakrékpénztári befizetőket segíti az állam.
A július 20-án - a BÉT-en ekkor lépett át a BUX először a 20 ezer pontos határon - több érdekelt szervezet vezetője által aláírt, a sajtóval ismertetett levél arra kísérlet, hogy a '70-es évek óta az Amerikai Egyesült Államokban még a krachok idején is népszerű és sikeres tőkepiaci egyéni megtakarítási forma Ausztria, Lengyelország, Szlovákia után nálunk is létre jöhessen. Ez a tényleg hosszú távú befektetésre alkalmas instrumentum - a nyugdíjrendszer negyedik pillére - értékpapír számlából és folyószámlából álló rendszer lenne, s tulajdonosa csak akkor juthatna a pénzhez és a kedvezményekhez, amikor nyugdíjassá vált. Két évvel ezelőtt már 3000 milliárd dollár értékben létezett ilyen megtakarítás az USA-ban, s a háztartások 40 százaléka rendelkezett számlával. A szomszédos Ausztriában 2003 óta él a lehetőség, s már 280 ezren szerződtek a pénzintézetekkel. A lengyelek és a szlovákok tavaly vezették be a lehetőséget.
Amennyiben sikerrel járnak a befektetési szervezetek a kormányzatnál és a pártoknál, akkor 2006 januárjától hazánkban is lesz nyugdíj-előtakarékossági számla, s nálunk is szabadon dönthetnek a szerződő magánemberek, hogy tőke- vagy pénzpiaci befektetési lehetőségekben dolgoztassák a pénzüket. Szalay-Berzeviczy Attila tőzsdeelnök szerint nagyon fontos, hogy a lakossági megtakarítások ösztönzését egy valóban hatékony eszköz segíthesse, s például a néhány százaléknyi lakossági tőkepiaci befektetés aránya bővüljön. Ahhoz sem fér kétség, hogy az államnak, a mindenkori kormánynak is érdeke a megtakarítások gyarapodása, az pedig külön is kívánatos, hogy megváltozzék a külföldi, kontra hazai befektetési arány, az utóbbi 20 százalékos részesedése ugyanis nem elégséges a tőkepiac megfelelő biztonságához.
Tény, hogy látszólag rokon megtakarítási forma az önkéntes nyugdíjpénztári szolgáltatás. Ám a két típus nem lesz versenytársa egymásnak, hiszen az előbbibe például gyakran a munkáltatók fizetik be munkatársaik ebbéli részesedését, s itt 10 évnyi futamidőben gondolkodnak. A nyugdíj-előtakarékossági számla azonban tényleg az egyén döntésén alapszik, s nem adókedvezmény az, amellyel az állam igyekszik javítani az érdekeltséget, hanem egy prémiumrendszer. A hosszú távú megtakarítások időtávja esetében 1-2 százalékpontos többlethozam is nagyságrendi különbséget eredményez a megtakarítások végső érdekében. Például 5 százalékos többlethozam 40 éves megtakarítási periódus alatt több mint háromszoros vagyoni különbséget eredményezhet a számlán.
