Naszrudin nadrágot akar venni. Elmegy hát egy ruhakereskedőhöz. Ott aztán mást gondol, mert megtetszik neki egy kabát, ami éppen annyiba kerül, mint a nadrág. Fogja a kabátot, és távozni készül. „Ohó, hiszen nem is fizettél!”, tiltakozik a boltos. „Itt hagyom neked a nadrágot, éppen annyit ér, mint a kabát”, válaszol Naszrudin. „De a nadrágért sem fizettél!”, így a válasz. „Persze hogy nem! Csak nem fizetek olyasmiért, amit meg sem vettem?”
Aligha foglalhatnám össze találóbban ennél a szufista mesénél azt, hogy miként gondolkodik a kormány az önkormányzatok gazdálkodásáról a jövő évi költségvetési tervezetben.
Amiről beszélünk
A hivatalos előterjesztés szerint 2000-ben 8,9 százalékkal több jut az önkormányzatoknak az állami költségvetésből – ennyi a zárótartalékkal és a feladatátadással korrigált bázishoz képest; a korrekció nélkül azonban 7,4 százalék – mint az idén. Hogy jön ez ki?
A költségvetés jövőre 6 százalékos inflációval számol (optimista jóslat), és várhatóan mintegy 25 százalékkal nőnek a személyi jövedelemadó (szja)-bevételek (ezen nincs mit vitatkozni, legalább ennyi lesz, hiszen a két évvel ezelőtti tényleges adóbevétel bázisára épít a költségvetési törvénytervezet). Ennek a 40 százalékát kapják vissza az önkormányzatok, mégpedig többféle módon. Egy bizonyos hányadot (1999-ben az eredetileg tervezett 15 helyett 13,5 százalékot) szabadon használhatnak fel. A pénz másik része azonban meghatározott jogszabályi feltételek szerint, az azokban rögzített célokhoz (ilyen a közoktatás) rendelten, normatív állami támogatásként kerül az önkormányzatok számlájára. (Költségvetési támogatást az önkormányzatok természetesen nemcsak az szja-bevételből kaphatnak, hanem például az őket felügyelő belügyi vagy a környezetvédelmi, illetve a vidékfejlesztési tárca kasszájából, központilag is fontosnak tartott beruházásokra, pályázatok révén is. Ezeket azonban egyelőre hagyjuk.)
Amennyiben a növekvő szja-bevételből az önkormányzatok 2000-ben is ugyanolyan arányban kapnának vissza szabad felhasználásra forintokat, mint az idén, akkor az egyes települések közötti különbségek tovább nőnének – segít az értelmezésben dr. Várfalvi István, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője. Ezért kellett a költségvetési tervezetben a közvetlenül visszaadott szja-részt eleve 10 százalékra mérsékelni.
De ezzel még nincs vége az átcsoportosításnak. A hatályos közoktatási törvény szerint ugyanis a két évvel ezelőtti (merthogy egy törvény csak tényszámokból indulhat ki) nettó működési kiadásoknak idén a 80, jövőre a 90 százalékát kell az állami normatíváknak fedezniük, a 20, illetve a 10 százalékát gazdálkodják ki a fenntartó önkormányzatok saját maguk. Mivel e törvény miatt a saját önkormányzati rész csökken, a kormány szándéka szerint ezt a pénzt nem hagyja ott a településeknél, hanem további öt százalékkal, összességében öt százalékra mérsékli 2000-ben az szja-ból szabad felhasználásra visszaadott részt. Mint Várfalvi István mondja, emiatt a települések országos szinten nem kapnak sem többet, sem kevesebbet a költségvetésből, csak éppen más címen jutnak hozzá ugyanahhoz az összeghez.
A probléma nem is országos szinten, hanem az egyes önkormányzatok szintjén keletkezik!
A Pénzügyminisztérium is elismeri, hogy azok a települések, amelyek lakóinak szja-befizetései átlagosak vagy annál jobbak, és nem látnak el jelentős közoktatási feladatokat, az átcsoportosítás miatt rosszabbul járnak. Ez a fővárosban például tízmilliárd forinttal csökkenti az szja-ból visszakapott összeget, miközben oktatási normatívaként csak 4,6 milliárd forinttal kap többet. A vidéki nagyvárosok, a PM számításai szerint, jellemzően nullszaldósak, de a szegényebb városok, amelyek egyetemeket, főiskolát tartanak fenn – mint Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza, Békéscsaba – már biztosan pozitív egyenleget vonhatnak. A gazdagabbak – Dunaújváros, Győr, Székesfehérvár –, Budapesthez hasonlóan, negatív egyenleggel kerülnek ki az átcsoportosításból. A kisvárosok közül várhatóan rosszul jár egyebek között Tiszaújváros, Paks, Veszprém, Gödöllő, Budaörs, de jól jár mondjuk Pápa, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Berettyóújfalu. A falvak zöme jól jár – derül ki a PM számításaiból.
Gazdagok és szegények
Tavaly, amikor az 1999. évi költségvetés tárgyalásakor az Országgyűlés megszavazta, hogy a gazdagabb településeknek a jövedelmük egy részét át kell engedniük a szegényebb településeknek, nagyon sok kisebb és nagyobb város tiltakozott ez ellen, és érezte úgy, hogy túlzott szolidaritást várnak el tőle. Hiszen, néhány kivételtől eltekintve, a „gazdagabbak” nem örökölték ezt a helyzetet, hanem hosszú távon gondolkodva fejlesztették az infrastruktúrát, nemegyszer lemondtak az azonnali bevétellel kecsegtető helyi adók egy részéről, hogy kedvező klímát teremtsenek a befektetőknek. Megszenvedtük, kigazdálkodtuk a mai jobb helyzetet – mondták.
S hogy mit mondhatnak ma Stumpf Istvánnak, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek az októberi Országos Önkormányzati Konferencián elhangzott szavaira? Miután a miniszter biztosította hallgatóságát arról, hogy az önkormányzatiság az alkotmányosság egyik garanciája, és az elmúlt nyolc év (miért pont nyolc?!) alkalmas volt arra, hogy mozgósítsa azokat a helyi erőket, amelyeket az előző centralizált rendszer elnyomott, kijelentette: „De vannak önkormányzatok, akiknek olyan sok forrásuk van, hogy nem is tudnak vele mit kezdeni. A kormány határozott szándéka, hogy megszünteti ezt az igazságtalanságot!” Pintér Sándor belügyminiszter ugyanezt így fogalmazta meg: „A társadalmi igazságosság elvét nem sértő, normatív finanszírozás feltételeit kívánjuk megteremteni, folyamatos párbeszédben az önkormányzati szövetségekkel.”
Szövetségek véleménye
Ma Magyarországon hét önkormányzati szövetség működik, közülük az öt „kicsi” a közelmúltban szorosabb szövetségre lépett egymással. A két „nagy”: a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ), élén az SZDSZ-es veszprémi polgármesterrel, Dióssy Lászlóval, és a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ), melynek elnöke az MDF-es honatya, Gödöllő polgármestere, dr. Gémesi György.
Mindkettejük városát igencsak nehéz anyagi helyzetbe hozza a költségvetési tervezet. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, mindkét szövetség igyekszik a nyilatkozataiban (lásd keretes írásainkat) kiemelni, hogy méltányolják a kormányzat erőfeszítését, amikor a jövő évi költségvetésből a jelenleginél több, de legalábbis nem kevesebb pénzt óhajt biztosítani az önkormányzatoknak, és elvben egyetértenek azzal is, hogy a hátrányos helyzetben lévő településeket kiemelten kell támogatni. Mindkét szövetség szeretné azonban rábírni az Országgyűlést, hogy az önkormányzatoknak az szja-ból visszaadott, a tervezetben szereplő ötszázalékos mértéket emelje meg.
Azzal, hogy a kormány át kívánja csoportosítani az önkormányzati forrásokat, veszélybe kerül a már felvett önkormányzati hitelek visszafizetése, fejlesztések és beruházások maradhatnak megint félbe, és ez a megoldás ellentétes az európai uniós gyakorlattal – állítja Dióssy László. Ezért a TÖOSZ ezt szóvá is kívánja tenni az EU-felkészülést segítő szervezeteknek.
Mi lehet a tervezett változtatásokra az érintett önkormányzatok válaszlépése?
Elvben a kieső pénzt pótolhatnák (újabb?) hitelek felvételével, ám fizetőképesség hiányában erre csak kevés település esetében van ténylegesen lehetőség. Gondolhatnak vagyontárgyaik értékesítésére, de a forgalomképes vagyonelemektől az önkormányzatok általában már az elmúlt néhány évben megszabadultak.
Marad tehát megoldásként a helyi adók megemelése, illetve ott, ahol még nem vezették be valamennyit, ezek kivetése. A TÖOSZ elnöke úgy látja, elsősorban az iparűzési adó törvényben megengedett maximális – jelenleg 1,7, jövőre 2 százalékos – mértékének a kihasználására lehet számítani, amihez azonban a helyi rendeleteket az önkormányzatoknak még az idén meg kell alkotniuk. Várható még az építményadó 900 forint/négyzetméterben meghatározott maximumának a kivetése is, a jelenleg jellemző 500-600 forint/négyzetméterrel szemben. Ez a két adónem elsősorban a helyi vállalkozásokat sújtja. A kommunális adó esetleges megemelése azonban már a lakosságot is fájdalmasan érinti majd. Ennek lehetséges maximuma évente 12 ezer forint lakásonként; beszedésétől az önkormányzatok eddig ódzkodtak, de most rá lesznek kényszerülve.
Az önkormányzati rendszer megalkotása és az önkormányzatok finanszírozása az Antall-kormány sikerágazata volt, amit a nem MDF-barát politikusok is elismernek – nyúl vissza a kezdetekhez dr. Gémesi György. Szerinte a 2000. évi költségvetés önkormányzati részét csak a – lapzártánkkor már a parlament által tárgyalt – területfejlesztési törvény tükrében szabad mérlegelni, illetve abból a szempontból, hogy az önkormányzati rendszer kinőtte a közel egy évtizede megszabott kereteit.
Mindezzel együtt tény, hogy az önkormányzatoknak visszaadott szja öt százalékra csökkentése érvágásszerűen hat számos városra, hiszen „gazdag önkormányzat” a MÖSZ elnöke szerint nincs. A gödöllői polgármester például nagyon nem értene egyet azzal, ha olyan városoktól vennék el a saját bevételeiket, amelyek térségi feladatokat látnak el, s például csak ötvenszázalékos mértékben csatornázottak, és azoknak a rosszabbul gazdálkodó és ezért kisebb adóerejű városoknak adnák oda a pénzt, amelyek esetleg százszázalékosan csatornázottak.
Mire elég?
Hogy sok-e vagy kevés az a bizonyos visszakapott 5 százalék, illetve akár a hivatalos kondíció szerinti plusz 8,9 százalékos támogatástöbblet, az nem utolsósorban azon múlik, hogy mégis, mire elég. Arra semmi esetre sem, hogy fedezze a közalkalmazotti bérek 8,25 százalékos emelését; a kormány ugyanis a bértáblát ennyivel módosította. Ehhez egyébként a kormány szerint is létszámcsökkentésre van szükség, mert az állami támogatás csak 5 százalékos béremelést fedez.
A kérdés „csak” az, hogy mit jelent az adott városban egy pedagógus, egy kultúrházi dolgozó, egy városházi ügyfélszolgálati irodai munkatárs elbocsátása. Az előző években már meglépett iskolabezárások, illetve -összevonások alighanem kimerítették ezeket a lehetőségeket. S vajon valóban jó irány-e előre az oktatás vagy a kulturális szolgáltatások, a lakossági ügyintézés színvonalának tudatos rontása? Elégséges indok-e a létszámcsökkentés kikényszerítésére a nemzetközi és országos statisztikák, az egy főre jutó közalkalmazottak számának, a csökkenő gyereklétszámnak stb. a sorolása?
Dióssy László szerint kizárt, hogy e körben 8,25 százalékkal tudjanak béreket emelni, dr. Gémesi György pedig a szükséges pénzt létszámcsökkentés helyett inkább a dologi kiadások – kevesebb új könyv a városi könyvtárban, a számítógépek tervezett cseréjének elmaradása stb. – lefaragásával látja előteremthetőnek.
A Pénzügyminisztériumi számítások szerint jövőre az önkormányzatok központi forrásból 8 százalékkal emelhetik a szociális segélyeket, 9 százalékkal jut több a beruházásokra, ezt céltámogatások formájában lehet igényelni. S bár a dologi kiadásokra központi forrásból nem jut többlet, saját forrásból az önkormányzatok erre mintegy 2-3 százalékkal fordítanak majd nagyobb összeget 2000-ben, mint az idén. E számokkal azonban maga dr. Várfalvi István is úgy van, hogy vagy ennyi lesz, vagy nem, hiszen a tényleges helyi költségvetési rendeletek majd csak az ország büdzséjének elkészülte után esedékesek.
Több feladat, kevesebb pénz
S vajon mi a helyzet az önkormányzatok eddig nyilvánosságra hozott többletfeladatainak finanszírozásával?
A pénzügyi tárca álláspontja az, hogy ezekre a célokra azoktól az intézményektől kell a forrásokat az önkormányzatok számára átadni, ahol korábban az adott feladat volt, illetve új feladat esetén bizony többletforrást kell biztosítani. Az új okmánycsalád kiadásához például jövőre 140-150 városban nyílik önkormányzati okmányiroda, majd 2002-ig összesen 220 helyen. Az eddig kiszemelt városok egy része már jelezte, hogy a kapott állami támogatás nem fedezi az ezzel kapcsolatos tényleges költségeiket, viszont olyan települések, amelyek nincsenek benn az első körben, azért emeltek szót, mert lakosaiknak egy ideig a szomszédba kell majd utazniuk az új személyi igazolványért, útlevélért.
Orbán Viktor miniszterelnök maga jelentette be egy fórumon, hogy jövőre kilenc hónapra csökken a munkanélküli-járadék folyósíthatósága, és ezután csak rendszeres szociális segély adható a rászorultaknak. A segélyért azonban közmunkát kell a munkanélkülieknek vállalniuk, hogy megtanulják, a pénz munkáért jár – jelentette ki. Mivel a rendszer még nincs kidolgozva, vannak, akik úgy gondolják, hogy a közmunkán való részvétel kötelező lesz, mások úgy tudják – és ez hangzott el az illetékesektől a már említett októberi önkormányzati konferencián is –, az önkormányzatok maguk dönthetik majd el, hogy a saját településükön kötelezővé teszik-e, vagy sem. Ami biztos: a tartósan munkanélküliek jelentős része sem egészségileg, sem eddigi életvitele miatt nem képes munkát végezni. Az önkormányzatok számára a közmunka egy sor munkajogi kötelezettséggel és felelősséggel is jár – például a munka kiadása, ellenőrzése, a munkaruha, a munkaeszközök biztosítása ilyen –, s ez gyakran többe kerül, mint amekkora értéket a közmunkások létrehoznak. A tervezett rendelkezés tehát alighanem „csak” azzal jár majd az önkormányzatok számára, hogy a munkaügyi hivataloktól hamarabb és többen kerülnek át szociális osztályaikhoz ügyfélként.
A Piac és Profit múlt havi számában részletesen ismertettük a kormány jövő évi lakástámogatási rendszerének tervezetét, ami ugyancsak jelentős többletfeladatokat ró az önkormányzatokra. S mindezek után marad a (költői?) kérdés, hogy mégis, miből?
Egy október közepi napilapos hír szerint a nem éppen megnyugtató válasz: „Önkormányzati vezetők véleménye szerint a kormány túl sok feladatot ad a helyhatóságoknak, amelyeknek már több mint háromezer kötelező teendője van. Jászberény polgármestere kijelentette: a polgármesteri hivatalok mulasztásos törvénysértésben vannak, mert számos rájuk rótt állami feladatot nem tudnak elvégezni. A belügyi tárca fölállított egy munkacsoportot, amelynek az a dolga, hogy javaslatot tegyen az önkormányzatok feladatkörének ésszerű csökkentésére.”
Nézőpontok
Állásfoglalás I.
A MÖSZ elnöksége megállapította, hogy a készülő költségvetés az elmúlt év sorozatos csapásai miatt kialakult kényszerhelyzeteknek megfelelő átmeneti állapotot tükrözi. A szövetség tudomásul veszi, hogy az ország nehéz helyzetében az önkormányzatok mozgástere sem bővülhet jelentős mértékben. Ugyanakkor üdvözli azt a kormányzati szándékot, amely szerint a normatívák összege növekszik, s úgy véli, hogy a költségvetés megvalósulása kedvező lehet az amúgy is hátrányos helyzetű kistelepülésekre. Azt is örömmel fogadja a MÖSZ elnöksége, hogy jövőre az eddigiekhez képest valamivel több juthat az önkormányzatok finanszírozására. Tekintettel azonban arra, hogy a korábbi évek mulasztásai miatt tartalékaikat már felélték az önkormányzatok, s most rendkívüli szűkös gazdálkodást kénytelenek folytatni, a MÖSZ elnöksége javasolja, hogy a személyi jövedelemadón keresztül a tervezethez képest 10-15 milliárd forinttal több kerüljön vissza az önkormányzatokhoz. Ez azt jelentené, hogy a személyi jövedelemadóból nem a kormány által tervezett 5 százalék, hanem 7,5 százalék illetné meg a településeket.
Állásfoglalás II.
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, méltányolva egyrészt a kormányzat azon törekvését, hogy a központi források az 1999. évhez viszonyított 7,4 százalékos növelésével, a várható infláció figyelembevételével az önkormányzatok költségvetési pozícióinak szinten tartását célozta meg, ugyanakkor elfogadhatatlannak tartja a személyi jövedelem adó (szja) lakhelyen maradó mértékének 5 százalékra történő csökkentését. A közoktatási normatívák növelésének és a területi kiegyenlítésnek a helyben maradó szja csökkentésével megvalósítandó forráscseréje az önkormányzatok gazdasági autonómiájának nagyfokú sérülésével jár, szembeállítja egymással az önkormányzatokat, és nem szolgálja a település és a térségek európai uniós csatlakozással kapcsolatos igényeit.
Az önkormányzati intézményekben 8,2 százalékos átlagkereset-növelés – az erre szánt költségvetési hozzájárulással – csak jelentős létszámcsökkentés árán valósítható meg, miközben az ágazati törvények egyre több feladat ellátását írják elő, ugyanakkor a növekvő mértékű dologi kiadás emeléshez sem biztosított a költségvetési támogatás.
A TÖOSZ mélységes aggodalommal állapítja meg, hogy hazánk önkormányzatainak egyharmada tarozik már az „önhibáján kívül hátrányos helyzetűek” körébe, miközben a Belügyminisztérium, szövetségünk állásfoglalása ellenére, tovább kívánja szigorítani ezen települések támogatására vonatkozó pályázatok feltételeit.
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének küldöttei – és rajtuk keresztül több mint ezerhatszáz önkormányzat – felszólítja a magyar Országgyűlés képviselőit, hogy párthovatartozásuktól függetlenül támogassák a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetési törvényjavaslatához benyújtásra kerülő azon módosító indítványokat, amelyek az önkormányzati szféra pozícióinak a javítását célozzák. Ezúton fejezzük ki elégedetlenségünket a belügyi tárca vezetőjének érdekérvényesítő tevékenységével kapcsolatban, és felszólítjuk arra, hogy az eddigieknél lényegesen nagyobb figyelmet fordítson az önkormányzatok, és rajtuk keresztül a településeken élők problémái iránt.
A különbségek kiegyenlítése
Néhány hete felmerült egy ötlet, majd elvetették. A gondolat a következő volt: a kormány kötelezővé teszi az önkormányzatok számára a legfontosabb helyi adó, az iparűzési adó kivetését, s azt mindjárt központosítja is, és önmaga osztja újra szét a települések közötti különbségek enyhítése érdekében.
Egyáltalán nem biztos, hogy ez az elképzelés, akár már jövőre is, nem kerül újra elő. Hiszen az önkormányzatiság és az egyes régiók számára létező, nagy kérdés: milyen mértékben hagyhatók meg a szélsőséges különbségek, és milyen mértékben szabad a kiegyenlítésre központilag törekedni.
A jelenlegi hivatalos álláspont „középutat” javasol. Felmerült ugyanis – a költségvetési tervezetben már nem ez szerepel –, hogy az szja-bevételekből az önkormányzatoknak járó 40 százalékot – ami csökkenő infláció mellett, egy fejlődő gazdaságban összegében dinamikusan növekszik – teljes egészében és mindenkitől vonják el, majd rászorultság szerint osszák el újra. A végül javasolt megoldás az, hogy az elvonás a jövedelmi helyzet szerint differenciáltan valósuljon meg, és mindenféle kísérletek történnek arra, hogy az elosztás elvét még finomítsák. Ez a „finomítás” figyelembe veheti például a bevételek mellett az adott település infrastruktúráját vagy azt, hogy milyen össztársadalmi feladatokat lát el, de amit még a központosítással és újraelosztással egyetértők is leszögeznek: egyedi mérlegelést soha nem szabad megengedni.
Az idén az önkormányzatok 40 milliárd forintot kaptak a központi költségvetésből, amiből 38 milliárdot biztosított az állam, s 2 milliárd forint volt az a rész, amit a „gazdagabb” településektől vont el a kormány, hogy azután odaadja a „szegényebb” településeknek. Jövőre a tervezett 48 milliárd forintból már 4 milliárd lesz a „lefölözéses” rész, és 44 milliárdot ad a költségvetés. A kormány deklarált szándéka szerint ezt a hányadot a következő nyolc-tíz évben fokozatosan emelik majd.
Öniki
Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű, azaz „önikis” települések száma mintegy 1100, vagyis minden harmadik az. Ezek a települések a bevételeik és a működésükhöz szükséges kiadásaik különbözetét kérhetik a belügyi tárcától, amit akár előre is megkaphatnak, ha úgy látják, hogy megfelelnek a jogszabályban rögzített feltételeknek; de ha ténylegesen több lesz az adóbevételük, mint amennyit jeleztek, akkor a felvett összeget büntetőkamatostul vissza kell fizetniük.
A BM jövőre szigorítani akarja a pályázati feltételeket, mégpedig úgy, hogy a forgalomképes ingatlanokat is figyelembe kell majd venni a saját erő meghatározásánál. Továbbá az ötszáz lakosnál kisebb települések csak akkor pályázhatnak, ha bizonyítani tudják, hogy közfeladataikat a szomszédos településekkel társulásban látják el. Gurnik Ágnes, a BM főosztályvezetője szerint sok megalapozatlan igény érkezik hozzájuk, ez indokolja a szigorítást. Dióssy László, a TÖOSZ elnöke ezzel szemben veszélyes lépésnek tartja a hátrányos helyzetűek még hátrányosabb helyzetbe való taszítását.
Címzett és céltámogatások
Kilenc százalékkal kapnak több pénzt az állami költségvetésből az önkormányzatok saját fejlesztéseikhez 2000-ben, mint az idén. Az 52,3 milliárd forintból 42,1 milliárd szükséges a már folyamatban lévő beruházások befejezéséhez, a fennmaradó 10,2 milliárd osztható el újakra – ismertette az adatokat Gurnik Ágnes, a Belügyminisztérium főosztályvezetője. Mivel 2 milliárd forintból új címzett támogatásokat kívánnak finanszírozni, 8 milliárd forint marad a már eddig is létező céltámogatásokra.
Hogy jövőre ezt kik kapják, arról még csak találgatások vannak, hiszen a céltámogatási törvény módosítása – amit az európai uniós pénzekre történő pályáztatási rend indokol – folyamatban van, s ezért az igénybejelentés határideje az eddig megszokott január elseje helyett április elsejére tolódik. Mindenesetre 1999-re vonatkozóan 465 igénybejelentés érkezett a tárcához, amiből 63-an kaptak május végén pozitív választ. Hogy ezeknek a településeknek a vezetői milyen pártállásúak, azt a főosztályvezető nem kívánta kommentálni.
Annál inkább megteszik ezt a jövő évi címzett támogatásokkal kapcsolatban maguk az érintett települések, akik azt tapasztalják, hogy ellenzéki önkormányzatok nem kaphatnak ilyen pénzt. A 175 pályázó közül kiválasztott 36 önkormányzat mindegyikének kormánypárti vagy független a vezetése. Magyar Bálint, az SZDSZ elnöke egy október 17-dikei, baranyai önkormányzati fórumon egyenes így fogalmazott: „Az Orbán-kormány meglopta az adófizetők többségét, amikor egyetlen fillért nem juttatott ellenzéki vezetésű önkormányzatnak a jövő évi új, címzett beruházási támogatásból. (Legalábbis abban a nyilvánosságra hozott javaslatában, ami majd a parlament elé kerül – a szerk.) A Fidesz-kormány szakmai kérdésekről is pártpolitikai döntést hoz, ha olyan önkormányzatokról van szó, ahol a polgárok többsége nem rájuk szavazott. Ez az eljárás európai demokráciákban elfogadhatatlan. Az ellenzéki vezetésű önkormányzatokban élő adófizetők kollektív büntetését a tudjmani Horvátország, az egykori meciari Szlovákia vagy a milosevicsi Szerbia kormánya engedte meg magának. Miközben Orbán Viktor közalapítványt hoz létre a Milosevics-kormány által elsorvasztani szándékozott szerb ellenzéki városok támogatására, szembe kell néznie azzal a megdöbbentő ténnyel, hogy a hazai ellenzéki vezetésű önkormányzatokkal szemben a milosevicsi módszert alkalmazza.”
