A helyi adókról szóló törvény felhatalmazza Magyarország önkormányzatait, hogy illetékességi területükön helyi iparűzési adót (HIPA) vezessenek be. Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását követően több magyar társaság bírósági eljárást indított annak megállapítása iránt, hogy a HIPA nem összeegyeztethető a hatodik HÉA-irányelvvel. - írja a bíróság csütörtöki közleményében.

Két magyar bíróság azt kérte az Európai Közösségek Bíróságától, hogy határozzon arról, hogy a HIPA összeegyeztethető-e a hatodik HÉA-irányelvvel, és különösen azzal a tilalommal, hogy a tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be forgalmiadó-jellegű adózási rendszereket.

A Bíróság mindenekelőtt a HÉA közös rendszerének létrehozásával követett célokra emlékeztet: olyan közös piac létrehozása, amelynek jellemzői hasonlóak a belső piac jellemzőihez, megszüntetve az adóztatás azon eltéréseit, amelyek torzíthatják a versenyt, és akadályozhatják a kereskedelmet. E rendszernek fel kellett váltania a különböző tagállamokban hatályos forgalmi adókat. Következésképpen nem engedi meg a forgalmiadó-jellegű adóztatás fenntartását vagy bevezetését. Ezzel szemben nem ellentétes a hatodik irányelv 33. cikkével az olyan adó fenntartása vagy bevezetése, amely nem rendelkezik a HÉA valamely alapvető jellemzőjével.

Nem forgalmi jellegű

A Bíróság szerint a HÉA - a közös rendszer szerint - általánosan vonatkozik olyan ügyletekre, amelyek tárgyát termékek vagy szolgáltatások képezik; összege arányos a termékek, illetve a szolgáltatások árával; a termelés és a forgalmazás minden egyes szakaszában kivetik; az adóalany a korábbi szakaszokban megfizetett összegeket levonhatja az általa fizetendő adóból (az adó végül a fogyasztót terheli).

A HIPA ezzel szemben egyrészről az adózási időszakban értékesített termékek, illetőleg végzett szolgáltatások árbevétele, másrészről az eladott áruk beszerzési értéke, a közvetített szolgáltatások értéke, valamint az anyagköltség közötti különbözeten alapul. Mivel a HIPA-t adott időszak árbevétele alapján számítják ki, nem lehet pontosan megállapítani azt az adóösszeget, amelyet az egyes termékértékesítések vagy szolgáltatásnyújtások alkalmával adott esetben az ügyfélre hárítanak, úgyhogy nem teljesül az a feltétel, miszerint ezen összegnek az adóalany által bevételezett vételárral kell arányosnak lennie.

Ezen túlmenően, még ha feltételezhető is, hogy a HIPA azon alanya, aki a végső fogyasztó részére értékesít, az árai megállapításakor figyelembe veszi az általános ráfordításaiban foglalt adót, nem minden adóalany számára lehetséges az adótehernek a végső fogyasztóra történő áthárítása, illetve teljes áthárítása.

E körülmények között a Bíróság megállapítja, hogy a HIPA oly módon különbözik a HÉA-tól, hogy nem minősíthető a hatodik irányelv szerinti forgalmiadó-jellegű adónak. Ebből következik, hogy az a közteher, amely olyan jellemzőkkel rendelkezik, mint a HIPA, összeegyeztethető a hatodik HÉA-irányelvvel.