A baj az, hogy konfliktus már nem elméleti. Ukrajnában emberek halnak meg, Európa fegyvert gyárt és légvédelmet vásárol, az Egyesült Államok és Kína vámokkal, exporttilalmakkal és technológiai korlátozásokkal méri egymás erejét. A háttérben pedig csendben épülnek azok a rendszerek, eljárásmódok amelyek egy hosszabb szembenállást is elviselhetőbbé tesznek.
A globalizáció olcsóbb volt
Az elmúlt harminc év vállalati és gazdaságpolitikai bibliája az optimalizálás volt. Ott gyártunk, ahol olcsó. Onnan veszünk energiát, ahol kedvező. Egy beszállító elég, ha megbízható. A készlet pénzbe kerül. A tartalék kapacitás pazarlás.
Fotó: Pixabay
A gond akkor kezdődik, amikor a hatékony ellátási láncról kiderül, hogy valójában függőségi lánc.
Donald Trump Amerikája most többek között azért költ milliárdokat ritkaföldfém-bányákra és mágnesgyártásra, mert Kína a mágnesekhez szükséges kritikus feldolgozás döntő részét ellenőrzi. A texasi Round Top projekt kereskedelmi indulását 2028-ra tervezik; az amerikai kormány akár 277 millió dollár közvetlen támogatást és 1,3 milliárd dollár hitelt tesz a kapcsolódó amerikai „mine-to-magnet” lánc mögé.
Hszi Csin-ping Kínája ugyanezt csinálja csak fordítva. Peking mintegy 295 milliárd dolláros országos AI-infrastruktúra-programot készít elő, amelyben a kulcstechnológiák legalább 80 százalékát hazai beszállítóktól szeretné biztosítani. Nvidia, AMD és más amerikai technológiák nélkül ez ma még nem egyszerű feladat. A terv értelme éppen az, hogy néhány év múlva kevésbé legyen az.
