Magyarországon az átlagnyugdíj 2004-ben 61 ezer forint, 2023-ban 208 ezer forint volt (ez 241 százalék-os emelkedést jelent). Persze a nominális növekedés egy részét megette az infláció, de ezzel korrigálva is 43 százalékos reálnyugdíj-növekedés történt az előző két évtizedben (ez évi 1,8 százaléknak felel meg). Ennek egyik oka a nyugdíjasok folyamatos „cserélődése”, a belépő új, magasabb nyugdíjak, illetve a másik oldalon a korábbi nyugdíjasok egy részének elhalálozása. Másik fontos ok az új formák megjelenése (nyugdíjprémium, a 13. havi nyugdíj ki- és újra bevezetése).

Az előző 20 évben a nyugdíjasok száma 3,1 millióról 2,4 millióra csökkent. Bár az öregségi nyugdíjasok száma ez idő alatt 21,5 százalék-kal nőtt, a rokkantsági-, az özvegyi- és a szülői nyugdíjban részesedők száma bezuhant. Ezek egyik oka a nyugdíjkorhatár megemelése volt 65 évre, illetve a nők 40 bevezetése. Ennek ellenére, míg 2004-ben a GDP 9,7 százalékát költötte az állam nyugdíjakra, 2022-re ez a szám már csak 8 százalék volt.

Érdemes régiós kontextusban is megvizsgálni a hazai értékeket. Euróban mérve 39 százalékkal emelkedtek a magyar nyugdíjak, ami nagyjából azonos mértékű az eurozóna inflációjával. Megelőztek minket a lengyelek és a szlovákok, illetve a csehektől évről-évre egyre jobban leszakadtunk. Az euróban mért román nyugdíjak 2021-re épphogy elmaradnak a magyartól. Ezzel a 27 uniós tagállam közül a 19. helyről a 24.-re csúsztunk vissza: már csak Horvátország, Bulgária és Románia állt mögöttünk 2021-ben.