A félházas közönség morgolódni kezdett, így a galériához tartozó hölgyek úgy döntöttek, elkezdik az aukciót. Gyér licitálási kedv mellett indult a 99 kép árverése. Az 55. tételnél jártunk, amikor megérkezett az eredeti aukcionáló. Köszönés és elnézés kérés nélkül átvette a vezetést. Miután a következő képekre nem volt érdeklődés, megjegyezte: - Kár volt sietnem. Úgy látom, jobb lett volna, ha egy gitárost hozok, akkor jobban szórakoznak. Nem azért jöttek, hogy vegyenek valamit? Koszkol Jenő virágcsendéleténél pedig a 220 ezer forintos kikiáltási árról váratlanul visszafelé kezdett el licitálni, egészen 140 ezer forintra lemenve, de így sem akadt jelentkező. Jó néhány kép megmaradt, és szinte mindegyiket valamilyen megjegyzéssel kísérte. Hivatkozott az analógiákra – amelyek az egyébként igényes és szép kiállítású katalógusban szerepeltek –, illetve más galériák (Nagyházi, Mű-Terem, Kieselbach) eladási áraira. – Egyszer magyarázza el nekem valaki – csattant fel Kovács Zsolt –, hogy van az, hogy máshol egy ilyen kvalitású kép háromszor ennyiért kel el, itt pedig nem kell senkinek… A 91-es tétel Raidl Ida olaj, vászon Fikuszos csendélete volt, amely 120 ezer forintról indult. Ketten licitáltak rá a teremben, és Kovács Zsolt 140 ezernél ütötte le a képet. Ekkor kiderült, hogy volt még egy érdeklődő a terem hátuljában, akit ő nem vett észre. Kovács bejelentette, megy tovább a licit. Akinél a kalapács koppant felpattant, hogy már leütötte, ilyet nem tehet, ez nem játék! Kovács közölte: – Én döntöm el, ilyen érdeklődés mellett pláne… Miután a – teljes joggal – haragos úr azt mondta, hogy akkor kéri vissza az eddig vásárolt képekre befizetett előlegeit is, mert ez a viselkedés példátlan, és Kovács munkatársai is jelezték, hogy a vevőnek igaza van, az aukcióvezető mégis elállt a licitálás folytatásától.

A képek több mint fele – 56 darab – nem talált gazdára, az elkeltek legtöbbje is csak kikiáltási áron fogyott. A meglehetősen vegyes kínálatból a legnagyobb csata Scheiber Hugó: Munkanélküliek című vegyes technikával készült papírképéért folyt, amely 150 ezerről indulva 480 ezer forintért talált gazdára egy telefonon licitálónál. Hét és fél millióért ütötték le – vételi megbízásra – Vaszary János Könyöklő nő virágcsokorral című olaj, vászon festményét, amely 6 millióról indult.

Az aukció több furcsasága mellett azt sem igazán értem, hogy miért kellett a képek méretét inch-ben is megadni, ha az ár csak forintban szerepel, és miért osztrák schillingben vagy német márkában hivatkoznak leütési, illetve becsült árakra, amikor ezek a pénznemek több hónapja nem léteznek már…
Kíváncsi vagyok, ilyen első aukcióval hogyan lehet betörni a színvonalas, rekord árakat produkáló – kis országunkhoz képest – nagy számú aukciót rendező nívós galériák közé…
Fukk Enikő