Zsiday Viktor úgy látja, az MNB mozgástere a nulla felé tart.

Habár a piaci szereplők meg vannak róla győződve, hogy a kamatpálya továbbra is lefelé vezet Magyarországon, de számomra nagy kérdés, hogy egyáltalán vághat-e még kamatot az MNB, ha valóban el akarja érni céljait.

A problémát az okozza, hogy a bérek gyors növekedése miatt erős maradt a belföldi inflációs nyomás. Ezt kellene szembeállítani azzal, hogy csökkentjük a külföldről érkező inflációs terheket, amit magas forint árfolyammal lehet elérni, vagyis nem leértékelődő, hanem felértékelődő forintra lenne szükségünk.

A kormány munkássága azonban nem meggyőző a külföldi befektetők számára, ezért kamatprémiumot várnak el.

A magyar kormány kül- és gazdaságpolitikája miatt a hazai kockázati prémium magas, azaz mind a belföldi, mind a külföldi szereplők magas kamatszintet várnak el azért, hogy forint-eszközöket tartsanak.

Ezt a kockázati prémiumot nem tudja befolyásolni a jegybank, ezért marad a kérdés, mit lehet tenni?

Ha elszánt az infláció csökkentése és alacsonyan tartása mellett, akkor olyan kamatszintet tart fenn, ami stabilizálja a forint árfolyamát, vagy enyhén erősíti azt.

Zsiday Viktor nem optimista. Szerinte a mostani erős bérdinamika miatt nem érhető el az inflációs cél. Még szerencse, hogy a világgazdaság jobban muzsikál, de így is egy 7-8 százalékos kamatot elvárnak a forinttól, ami bizony nagyon közel van a jelenlegi 8,25 százalékos alapkamathoz. Ha ezt csökkenti még a jegybank, akkor várhatóan a forint gyengülése lesz a reakció, amivel nő az import ára, az inflációs cél pedig odavész.