Ez a tűzszünet nem jelenti a konfliktus végét, hiszen egyik fél sem ért el teljes sikert, sokkal inkább egy ideiglenes pihenőt egy hosszú háborúban. Az olajárak élesen estek – a Brent típusú kőolaj másfél nap alatt 8 dollárt zuhanva hordónként 69 dolláron forgott ma reggel.

Igazából a konfliktus során komolyabb szénhidrogén kínálati oldali változás soha nem történt. Volt ugyan némi bombázás a Katarral közös iráni Déli Pars mezőn, Irán is lőtte az izraeli Haifa finomítót, de a három legjobban félt szénhidrogénipari esemény egyike sem következett be. Melyek ezek a lehetséges forgatókönyvek, amely valóban tartós emelkedését hoztak volna a globális szénhidrogén árakban?

Irán olaj és gázlétesítményeinek és olajexport infrastruktúrájának megtámadása és megsemmisítése. Irán számára kulcsfontosságú az olaj- és gázipar, mivel exportbevételei ebből származnak főleg. Az olaj és gázmezők és az exporteszközök megsemmisítése tulajdonképpen egy vörös vonal a vallási rezsim számára. Az iráni állam napi 3-3,3 millió hordó kőolajat és kondenzátumot termel, amiből napi 2 millió hordó feletti mennyiséget exportál, elsősorban Kína irányába.

A szomszédos szunnita többségű államok, elsősorban Szaúd-Arábia olajlétesítményeinek a lerombolása. Ezek az arab országok jóval több szénhidrogént termelnek Iránnál, csak Szaúd-Arábia önmaga 9-10 millió hordó olajat termel naponta. 2019-ben érte már támadás Szaúd-Arábia olajmezőit és feldolgozó állomásait, akkor ideiglenesen napi 5,5 millió hordó nyersolaj termelés esett ki. Ha Irán válaszul a szomszédos Irak, Kuvait vagy Szaúd-Arábia eszközeit veszi célkeresztbe, az jelentősebb emelkedést okozhat, mint az iráni létesítmények szétrombolása.