Jó reggelt kívánok Hölgyeim és Uraim!

Igyekszem röviden összegezni a mondanivalómat, mert szívesen hagynék alkalmat arra, hogy párbeszéd alakuljon ki közöttünk, s felelhessek a feltett kérdéseikre.

A magyar gazdaságpolitika célja a fenntartható gazdasági fejlődés. Csak erre alapozva növelhető tartósan a jólét. Ahhoz, hogy a fenntartható fejlődés feltételei megvalósuljanak, szükség van tőkére, hiszen csak a tőke jelenléte, a beruházások tudják segíteni ezt a folyamatot. Ehhez pedig meg kell nyerni a befektetők bizalmát. A választások után feltettük magunknak a kérdést: egy gyors rohammal próbáljuk-e megszerezni ezt a bizalmat, vagy a gazdaságpolitika folyamatos átkormányzásával tegyünk rá szert. Arra az álláspontra jutott a kormány, hogy nincs szükség sokkterápiára, melyre sem okunk, sem módunk nincs. Természetesen elemeztük, hogy melyek a fő bajok, amelyeken változtatni kell. A fő problémákat nagyon röviden összefoglalva én a következőkben láttam: 2000–2001-ben fogyasztásvezérelt növekedés alakult ki, ez 2002-ben is éreztette a hatását, a teljesítményhez képest túlértékelt volt a forint. Elrejtett egyensúlyi problémák álltak fenn, és a versenyszektor beruházásai helyett állami, bizonyos értelemben véve presztízsberuházások jelentek meg a beruházási piacon.

A kormány a kormányváltás időszakának az elején terítette ki a lapjait. Nem mondta el, hogy mit örökölt. Azt gondolom, ez hiba volt. Hiba volt azért, mert ezek után nagyon nehéz megérteni és megértetni, hogy miért van szükség gazdaságpolitikai váltásra. 2002-ben, ahogyan ezt önök is tudják, az államháztartás hiánya 9,3 százalék volt. Ennek az egyharmada, körülbelül 3 százalékpont abból adódott, hogy a szőnyeg alá sepertek különböző feszültségeket. Csak példaszerűen említem, hogy a tények világosak legyenek: a Magyar Fejlesztési Bank a kimutatásokban meg nem jelenő kötelezettségvállalásainak jó része az autópályákkal függött össze, egy része pedig a különböző, egyéb más állami kötelezettségek, például a szövetkezeti üzletrészek felvásárlásával kapcsolatos pénzügyi kiadásokkal. Ezek nem voltak benne az előző évek költségvetéseiben. Adósságba kergetett cégek sora állt – így például a MÁV és a Budapesti Közlekedési Vállalat, amelynek az adósságait konszolidálni kellett –, miután nem tették lehetővé azt, hogy olyan üzletpolitikát folytassanak, aminek az eredményeképpen nem halmozódnak fel a veszteségek. Az ÁPV Rt. problémáinak a rendezése is szükségessé vált, miután – hogy csak egy példát említsek – az előző kormány elhalasztotta az áramemelést, és ebből következően igen jelentős veszteségek keletkeztek a cégnél. A tulajdonos ÁPV Rt. gondjait konszolidálni kellett a költségvetésben. Ezek tehát egyrészt bekerültek a költségvetési hiányba, másrészt pedig természetesen az adósságot is növelték.

Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy a magyar belföldi államadósság alacsony szinten van. Az ilyen gondok rendezése után is 60 százalék alatt van az állam adóssága, ami bőségesen megfelel a maastrichti követelményeknek, hiszen az 60 százalékot határoz meg, mi pedig 56-57 százalékos szinten vagyunk ma is.

A választások után egy másik dilemma elé is került a kormány. Egy olyan dilemma elé, amellyel minden kormány találkozik a választások után: nevezetesen, hogy hogyan kezelje a választási kampányban elhangzott ígéreteket. Emlékeznek rá, akik még emlékeznek, hogy az előző kormány majdnem pénzügyminisztere – azért mondom, hogy majdnem, mert végül is nem lett pénzügyminiszter –, Urbán László azt mondta, hogy egy dolog a kampányígéret, és más dolog annak teljesítése kormányzati pozícióban. Mi azt gondoltuk, hogy ez nem két dolog, hanem egy, mert úgy egy országban nem lehet megtartani a bizalmat, hogy a kampányban sok minden elhangzik, amit utána nem teljesítenek. Ezért tehát sor került azokra a szociális lépésekre, amelyeket önök is ismernek, s amelyek szükségességét senki sem vitatja. Ezen egyszer túl kellett esni, s mi úgy gondoltuk, hogy ezt a lépést a kormányzás elején kell megtenni. Ez a GDP hiányát körülbelül 1,3-1,4 százalékkal tovább növelte. Ez benne van abban a 9,3 százalékban, amiről már szóltam. Ebből körülbelül 3 százalék, vagy valamivel több mint 3 százalékpont az előző ciklusban szőnyeg alá sepert problémákból adódott, kb. 1,3 pedig abból, hogy a kormány következetes akart lenni a saját ígéreteihez.

Ezek után nézzük, hogy mi történt a kormány színrelépése után. A 9,3 százalékos hiány idén 5 százalék alatt lesz. Még akkor is, ha levonom a nem ismétlődő tételeket, a hiány csökkenése ebben az esetben is körülbelül másfél százalékpontos. Ha megnézik, hogy mi az európai országok gyakorlata, vagy a közép-európai országok gyakorlata, akkor egy másfél százalékpontos költségvetési hiánycsökkentés drasztikus lépésnek számít. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az még gazdaságpolitikai döntést soha nem hozott. Jövőre a 4,8 százalékot további 1 százalékponttal mérsékeljük. Ebben a kérdésben a kormány elkötelezte magát, a tegnapi kormányülésen megerősítettük ezt a szándékunkat, és e szerint fogjuk beterjeszteni a 2004-es állami költségvetést a Parlament elé.

Nem azért mondom el a most következő számokat, mert úgy gondolom, hogy követendő például szolgálnak, hanem csak a rend kedvéért, hogy mindazok az elemzők, értékelők, akik egy ország helyzetét és megbízhatóságát nézik, összefüggéseiben lássák a dolgokat. Semmi újat nem fogok mondani, az elemzők pontosan úgy tudják, mint én.

Csehországban – és most az OECD legfrissebb értékelésének és elemzésének adatait mondom – erre az évre 6,3 százalékos hiányt várnak. Azt vállalták, hogy jövőre ezt 6,2-re csökkentik. Ezt valószínűsíti legalábbis az OECD. Lengyelországban 6,2 százalékos hiányt várnak, és az OECD valószínűsíti, hogy 5,9-re fog lemenni a hiány. Németeknél ebben az évben – nyilván erről még vita folyik – 3,7 százalékos ez évi hiányt valószínűsítenek, és úgy valószínűsíti az OECD, hogy jövőre 3,3-ra tud lemenni a német hiány. Franciaországban 3,6 százalékos hiány valószínű, én még azt se zárom ki, hogy ennél egy kicsikét több lesz, és 3,3 százalékot valószínűsít az OECD. Nem követendő példa. Csak azt gondolom, hogy tény, és ezzel a ténnyel szembe kell nézni.

Az, amit mi vállaltunk – hogy a hiányt 2002-ről 2004-re az összehasonlítható bázison 6,3 százalékról levisszük 3,8 százalékra –, drasztikus csökkentést jelent. A magyar gazdaságpolitika és a kormány egyértelműen elkötelezett abban, hogy a gazdaság egyensúlyát helyreállítsa. Ez a feltétele a gazdaság fenntartható növekedésének, ez a feltétele a befektetői bizalom helyreállításának, ez a feltétele a fejlődésnek. Tehát ez a feltétele annak, hogy az a jóléti változás, amit a kormány egyébként politikai értelemben maga elé tűzött, teljesíthető legyen.

Igenis direkt összefüggés van a jólét és az államháztartás reális hiányának kialakítása között. Politikai és gazdasági összefüggés is van – ezzel szembe kell nézni. Ezt hiába tagadja néhány magyar ellenzéki politikus, vagy néhány értékelő, szembe kell nézni azzal, hogy tartós jólétet egy országban csak úgy lehet biztosítani, hogyha megvan a befektetők bizalma, hogyha fejlődésre és beruházásokra kerül sor. Ehhez megfelelő háttérre van szükség a gazdaságban, olyan gazdasági egyensúlyi feltételekre, amelyek ezt garantálni tudják.

A kormány hosszas konzultációk után, a jegybankkal egyetértésben egy egyszeri lépéssel megváltoztatta a forint árfolyamát. Mindannyian tudjuk – önök, akik a magyar gazdaságot ismerik éppúgy, mint azok, akik csak kívülről nézik –, hogy a forint túlértékelt volt, és ez súlyos gondokat jelentett a magyar exportképesség terén, és súlyos gondokat okozott a magyar munkahelyek megőrzésében. Ez egy kicsi ország, egy nyitott ország, ami arra kényszerül, hogy nagyon erőteljesen exportorientált legyen. Egy túlértékelt forint korlátozza az export lehetőségét. A befektetőknek a megtérülési lehetőséget korlátozza, a másik oldalon pedig a magyar versenyszektor számára az importtal szemben hátrányos pozíciót jelent. Természetes, hogy a túlértékelt, nagyon erős forint a magyar termelőknek az importtal szemben olyan versenyt jelent, ami nagyon hátrányos. Tehát a magyar termelő belföldi piaci értékesítés esetén hátrányos helyzetben van az importtal szemben. Ezt a forint leértékelésének lépését meg kellett tenni. Lehet valaki ma nagyon bölcs, és mondhatja azt, hogy ez automatikusan úgy is beállt volna. Tessék mondani, 24 hónapig miért nem állt be automatikusan? Nem állt be, nem is állt volna be, erre a lépésre szükség volt. Lehet vitatni a módját. Bölcs, felelős emberek önkritikát gyakorolhatnak, mondván, hogy ez nem volt helyes. Hatása jó, a forint értéke reális, és azt gondolom, hogy ez a dolog lényege. Természetesen a piacnak időre van szüksége ahhoz, hogy egy ilyen beavatkozáshoz alkalmazkodjon. Én azt gondolom, hogy az adaptációs idő nagyjából letelt, a forint árfolyama megnyugodott. Igaz, hogy ennek egy magas kamatszint az ára, aminek elkerülhetetlenül fokozatosan csökkennie kell. Nem mondom, hogy máról holnapra, de azt gondolom, hogy minden ok megvan arra, hogy fokozatosan, folyamatosan, ésszerűen csökkenhessen a magas kamatszint.

A kormány elhatározott szándéka, hogy következetes, kiszámítható gazdaságpolitikát folytasson. A Magyar Nemzeti Bankkal összehangoljuk a politikánkat, még akkor is, hogyha vannak vitáink. De tessék nekem mutatni egy olyan országot, ahol nincsenek a jegybank elnöke és a kormány között viták. Ez természetes dolog, hiszen a rendszer úgy van megkonstruálva, hogy az ellenérdekelt felek bizonyos kérdésekben más szempontok alapján mérlegelnek dolgokat. Ez egy természetes helyzet. A szándék azonban egyértelműen az – soha nem hallottam ezzel ellentétes szándékot a Nemzeti Bank elnökétől sem –, hogy összehangoljuk a politikánkat. És ehhez azt is hozzáfűzném, hogy természetesen szándékunkban áll az inflációs célkitűzés összehangolása is. Magyarországon egyébként a Nemzeti Bank kötelezettsége, hogy az inflációs célt meghatározza, de nyilvánvaló, hogy ezt a kormánnyal és a kormány politikájával összehangoltan lehet megállapítani. Tehát mi nagyon szívesen vállalkozunk arra, hogy koordináltan, együttműködve alakítsuk ki az inflációs célt.

Melyek gazdaságpolitikánk fő jellemzői? Melyek azok a jellemzők, amelyek 2004-ben és az utána következő időszakban meghatározzák a magatartásunkat? Először is célunk a fogyasztásorientált növekedés átállítása export és exportvezérelt beruházásokra. A gazdasági egyensúly javítása, hiszen az előbb elmondtam, hogy az a meggyőződésünk, hogy e nélkül nem lehet visszaszerezni a megfelelő bizalmat. Az állami pénzügypolitikán, vagy költségvetés-politikán belül pedig az infrastrukturális fejlesztések gyorsítása. Ez létkérdés, hiszen az Európai Unióhoz való csatlakozás nem képzelhető el úgy, hogy az országnak bizonyos részei csatlakoznak, más részei pedig – amelyekhez nem lehet megfelelő utakon eljutni – nem tudnak fejlődni. Az infrastrukturális fejlesztéseken belül abszolút prioritást kap az útépítés. Nagyon ambiciózus terveink vannak – pláne a magyar szokásokhoz és hagyományokhoz képest –, ezeket teljesíteni fogjuk, egyetlen fillért, ami ezt a tervet veszélyeztetné, nem vagyok hajlandó elvenni a költségvetésből. Ez a költségvetés abszolút prioritása.

Prioritásaink közé tartozik a fővárosi közlekedés javítása. A közlekedés évek óta súlyos gondot okoz, azok, akik Budapesten tartózkodnak, vagy itt élnek, jól ismerik ennek a hatásait. Tehát a metrót meg fogjuk építeni, és prioritást élvez a fejlesztéseken belül a vidékfejlesztési program. Az Európai Uniós agrárfejlesztések döntő hányada láthatóan a vidékfejlesztés irányába mozdul el. A következő években arra kell törekednünk, hogy ezeken a kereteken belül valósítsuk meg az olyan terveket, mint amilyen a Vásárhelyi-terv. Ez két dologról szól: egyrészt a vízgazdálkodásnak a kiegyensúlyozásáról, másrészt pedig az öntözéses gazdálkodás feltételeinek a megteremtéséről az ország igen jelentős térségében.

Az intézményi rendszert fejleszteni kívánjuk, hogy hozzá tudjunk jutni az Európai Uniós pénzekhez. Alapvető érdekünk, hogy megtaláljuk azt a csatlakozópontot, amin keresztül az európai uniós pénzek optimálisan lehívhatók. Az új csatlakozó országok közül számos ország azt kockáztatja, hogy nem fogja tudni a rendelkezésre álló forrásokat igénybe venni. Nekem az a meggyőződésem, hogy Magyarország nem tartozhat ezek közé az országok közé. Ehhez az is szükséges, hogy biztosítani lehessen a saját erőt azok számára, akik az uniós pályázatokon részt vesznek. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy például a térségek, önkormányzatok fejlődéséhez szükséges önerő biztosítható legyen ahhoz, hogy az európai uniós pénzeket meg tudják igényelni. A kutatás-fejlesztés és az innováció előtérbe helyezéséről egy törvényjavaslatot terjesztünk a Parlament elé, ami ezeket a kérdéseket tartalmazza. Létrejön egy új alap, amelyik lehetővé teszi, hogy rendelkezésre álljanak a kutatás-fejlesztés, innováció forrásai. Ezek részben vállalati források, részben állami források. Ahhoz, hogy ez valóban dinamizálja ezt a területet, az államnak ugyanannyit hozzá kell tenni, mint a vállalatoknak. Az a koncepciónk, hogy az egyetemek körül kutató-fejlesztő parkokat hozzunk létre annak érdekében, hogy ki tudjuk használni azt a szellemi kapacitást, amelyet az egyetemek képviselnek. Ez az ország számára nagyon fontos. Az Egyesült Államoktól kezdve sok fejlett európai országig mindenhol ezt teszik, ahogy Kínában és minden olyan országban is, ahol eredményes kutató-fejlesztő tevékenység folyik. Ennek számos eszközét alkalmazni fogjuk: például a helyi infrastruktúra létrehozásához adott támogatásokkal, egyéb más adókedvezményekkel ösztönözzük ezt a területet. Csak példaként említem meg, hogy a kutatást végző vállalkozások, amelyek az egyetemek környékén tevékenykednek, a kutatási költségeken felül azok háromszorosát számolhatják el. Így lehetőséget adunk arra, hogy gyorsított menetben történjen a forrásokhoz való hozzájutás.

Mindenféleképpen a magas hozzáadott értéket kívánjuk ösztönözni. Minden alkalommal örömmel megyek el olyan rendezvényre, ahol ennek a bizonyítékát lelem. Tegnap a GSK-nál, a GlaxoSmithKline-nál egy alapkőletételen vettem részt. Itt egy olyan oltóanyag kapacitás jön létre, amely hosszú távon fog részt venni a világ oltóanyag ellátásában, méghozzá igen jelentős mértékben. Több hasonló példát említhetnék, ilyen az innovációs központ létrehozása Gödöllőn, vagy az Elektrolux megjelenése Nyíregyházán. Tehát azt látom, hogy egy kicsit kezd élénkülni a befektetői piac Magyarországon. Ez még nem elegendő, s nem mondom azt, hogy nagyon elégedett vagyok. Csak azt szeretném jelezni, hogy láthatóan átformálódik ez a piac, és a magas hozzáadott értéket tartalmazó tevékenységek kezdenek Magyarországra települni. Erre szeretném bíztatni önöket is.

Milyen eszközökkel segítjük ezen szándékainkat? Tegnap a kormány döntött arról, hogy a társasági adót 18 százalékról 16 százalékra csökkentjük 2004-től, és készek vagyunk egy olyan törvényt javasolni, ami két év alatt ezt a folyamatot tovább viszi. Törvényi kötelezettséget vállalunk, hogy legyen garancia rá, hogy megtesszük a lépést, amely ezt a fajta terhet csökkenti. Én akár azt is el tudom képzelni – ebben még nem alakult ki a végleges álláspont –, hogy kombináljuk ezt az iparűzési adó és a társasági adó bevonásával: tegyük lehetővé, hogy a társasági adóból levonható legyen az iparűzési adónak egy meghatározott része. Ez lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok ugyanúgy megkapják a forrásokat, mint ahogy ezzel számoltak. Ugyanakkor ez a vállalkozói kör számára a sokszor fájdalmasan nagynak tartott és túlzott terhet jelentő iparűzési adó mérséklését jelentheti, méghozzá úgy, hogy levonhatnák a társasági adójukból. Ez szerintem jó és egyértelmű üzenet, ami jól mutatja az elkötelezettségünket, hogy Magyarországon a fejlesztések abszolút prioritást élveznek, s Magyarországon olyan vállalkozói környezetet szeretnénk kialakítani, amely valóban kedvező versenypozíciót jelent.

A fejlesztési adókedvezmények. Hadd szóljak itt néhány szót, ami azt gondolom, hogy talán érdekes azoknak, akik komolyan gondolkodnak azon, hogy beruházzanak Magyarországon. A fejlesztési adókedvezmények szabályait megváltoztatjuk. Méghozzá úgy, hogy az értékhatárokat módosítjuk. Korábban ilyen kedvezményekre olyan beruházás volt jogosult, amely 10 milliárdos beruházást vállalt. Most ezt 3 milliárdra fogjuk levinni. Tehát 10 milliárdról 3 milliárdra és a hátrányos helyzetű térségekben 3 milliárdról 1 milliárdra. Szerettük volna segíteni, hogy a foglalkoztatás bővüljön, ezért meghatároztuk, hogy milyen létszám esetén vehető igénybe ez a támogatás, illetve adókedvezmény. Ezt most 500 fős létszámról 100 főre visszük le, és a hátrányos térségekben 100 főről 50 főre. Azt gondolom, hogy ez világosan jelzi, hogy a kormánynak mi a szándéka. Világosan jelzi, hogy ez egy trend, amihez következetesen tartjuk magunkat. Sok dolgot sorolhatnék még. Adómentes fejlesztési tartaléknál a 25 százaléka lesz tartalékolható az adózás előtti nyereségnek: ez a kedvezmény is növekedett. Az adóalap kedvezményt a beruházások esetében kiterjesztjük a középvállalatokra is. 2004-től kezdve a veszteség a határidő nélkül elhatárolható. Az egyszerűsített adórendszer, az úgynevezett EVA határa pedig 15 millióról 25 millió forintra emelkedik. Tehát lényegesen kiterjesztjük azoknak a vállalkozásoknak a körét, akik ezzel a lehetőséggel élhetnek. Az elnök úr említette, hogy azt várják, hogy az eljárási szabályok egyszerűbbé váljanak. Két dolgot szeretnék megemlíteni. Egy olyan szabály bevezetését tervezzük, hogy abban az esetben, ha Pénzügyminisztérium vagy az adóhatóság egy kérvényre meghatározott időn belül, általában egy hónapon belül nem válaszol azt elfogadottnak kell tekinteni. Tehát a hatóságokat rá akarjuk kényszeríteni arra, hogy ha kifogásuk van, akkor azt időben tegyék meg. Nem lehet végtelenségig húzni a választ, és ezáltal bizonytalanságban tartani a vállalkozókat. A másik dolog ez a bizonyos egyablakos rendszer, amit a Gazdasági Minisztérium létrehoz, és ami lehetővé teszi, hogy egy csatornán keresztül gyorsan lehessen meg szerezni az engedélyeket.

A 2004-es és a későbbi időszakra vonatkozóan is a kormány elkötelezett abban, hogy egy kisebb, takarékosabb állam működjön. Ez a belföldi és külföldi vállalkozói kör reális, és azt gondolom, hogy helyes elvárása. Részben azért, mert tehertől mentesíti az adófizető polgárokat. Hiszen az adófizető polgárok fizetik meg ennek a költségét. Másfelől pedig a bürokráciát ezen az úton is csökkenteni lehet. Ezzel van összhangban az, hogy a minisztériumok és a háttérintézmények körében egy 10 százalékos létszámcsökkentést rendelünk el, ami 8 ezer főt érint. És az a szándékunk, hogy a közszféra egyéb területeink is elsősorban úgy lehessen bért növelni, hogy racionalizálják a létszámot, és ez által lehetővé teszik azt, hogy kevesebb emberrel lehessen jó szolgáltatást végezni.

A reformok kérdésében a kormány elkötelezett. Az egészségügyi rendszerben egy mozaikszerű reformot kezdtünk el, ami annyit jelent, hogy van egy víziónk arról, hogy milyen legyen a betegközpontú egészségügy. A mozaik egyes elemeit folyamatosan vezetjük be. Ott kezdtük, hogy lehetővé tettük, hogy a magánszektor és az állami szektor együttesen vegyen részt az egészségügy fejlesztésében, hiszen például a kórházak megvásárlásában csak tőkeemeléssel lehet részt venni. S úgy folytatjuk, hogy kiterjesztünk olyan rendszereket, amelyek ma már sikeresen működnek, és például lehetővé teszik azt, hogy valóban lehessen tudni, hogy mennyi a költsége az egészségügyi ellátásnak, és hogyan lehet ezt a költséget értelmesen korlátok között tartani és gyorsítani a gyógyítást. Ezek a témák az a következő időszakban meghatározóak lesznek az egészségügyben, számos egyéb más elemmel együtt.

A közigazgatási rendszer átalakítását tervezzük. Elsősorban azzal a szándékkal, hogy decentralizáljuk a döntéseket, és biztosítsuk azt, hogy az európai uniós forrásokhoz való hozzájutás során olyan struktúra alakuljon ki, amelyik rá tud kapaszkodni erre az uniós forrásrendszerre.

Ezt a kört kevéssé érinti, de azért az érdekesség kedvéért elmondom, hogy a haderőreformot is meg fogjuk valósítani, amiről úgy gondoljuk, hogy az egyik feltétele az állam hatékony működésének.

Az adórendszerben azokat a lépéseket tervezzük, amiket már említettem. A Nemzeti Bankkal egyetértésben kialakítottuk azt a programot, aminek az alapján Magyarország az euróhoz csatlakozik. Meggyőződésünk, hogy az euró bevezetése az uniós csatlakozás csúcspontja. Azért, mert úgy gondoljuk, hogy az euróhoz való csatlakozás annyit jelent, hogy alacsony inflációra, vagy nulla inflációra, stabil árfolyamra vállalunk kötelezettséget. Ezen túl alacsony kamatokra, és ebből adódóan egy gyorsabb, hatékonyabb fejlődésre vállalunk kötelezettséget. Az ERM 2 rendszerhez hamarosan csatlakozni fogunk, és 2008-ra programoztuk be az uniós, az eurós csatalakozást.

Befejezésképpen annyit szeretnék mondani, hogy a kormányban professzionális gazdasági szakemberek dolgoznak. Tudjuk azt, hogy a hitelesség és a kiszámíthatóság a legfontosabb a Magyarországon jelen lévő magyar, vagy külföldi befektetők, vállalkozók számára. Nyitottak vagyunk, és szívesen látjuk a befektetőket. Nincsenek politikai előítéleteink. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az előző kormánynak voltak, csak azt mondom, hogy nekünk nincsenek. És szívesen látunk minden befektetőt, aki segít abban, hogy az ország hatékonyan, jól működjön. A víziónk egy modern, versenyképes, teljesítő Magyarország, és nem tagadom, szeretnénk visszanyerni a térségben a legjobb tanuló szerepét. Köszönöm szépen!