A hatást tekintve az is lényeges információ, hogy mennyi ideig tartottak ezek az országos és vastag hótakarós időszakok. Némelyik egészen sokáig fennmaradt. A leghosszabb ideig tartó események szinte kivétel nélkül tartós és nagy hideghez kötődtek – akár 30-50 napon át is megmaradtak, ami azt jelenti, hogy az ország egyes részein több hónapon át vastag hó volt.

Az 1963. januárban kialakult országos nagy hótakaró egészen márciusig fennmaradt, míg a következő télen, decemberben létrejött hótakaró februárig tartott, vagyis 50-50 napon át borították az országot. A lista harmadik helyét foglalja a sokak számára emlékezetes, 1987. januári nagy havazás nyomán egy teljes hónapon át megmaradt hótakaró. Az ezredforduló után azonban már jóval ritkábbá váltak az ilyen hosszan fennálló események: így mindössze egyetlen országosnak tekinthető vastag hótakaró szerepel a top10 esemény között, a 2003. februári, amely valamivel több mint két hétig tartott.

Általánosságban Európa szinte teljes területén csökkent a havazások gyakorisága az elmúlt évtizedekben (kivételt csak Észak-Skandinávia jelent), egyre kevesebb a tartósan fagyos időszak, és jelentősen csökkent a hideg extrémumok száma is. A hegyeinkben ritkábbak a nagy hófelhalmozódások, így csökken a hóban tárolt vízkészlet, és ennek kedvező következményeként a folyókon is alig van jeges ár. Ugyanakkor időnként olyan légköri helyzetek is kialakulhatnak, amikor a poláris örvény (ami normál esetben a sarkvidéki hideg levegőt a magasabb szélességeken tartja) behullámzik, és így a sarkvidéki hideg levegő tartósan és nagyobb kiterjedésben tud dél felé áramlani.