Közel 500 milliárd tonnával lett több az egy kilométerre eső közúti áruforgalom 1995 és 2005 között az EU 25 tagállamában. A megnövekedett fuvarozási igény számos negatív következménnyel is jár. Az utak biztonsága romlik, a kamionok károsanyag-kibocsátása gyorsítja a klímaváltozást, és a föld véges olajkészlete is kérdéseket vet fel. A problémák kezelése érdekében az Európai Unió célkitűzéseiben a vasúti és folyami szállítási hálózatok kiépítésének támogatása fontos helyet kapott, éppúgy, mint a fuvarozással kapcsolatos bürokrácia csökkentése.
Változást sürgető tények
Tény, hogy a mobilitás a gazdasági fejlődés kulcsa. A vállalatoknak autópályákra, vasutakra, hajózóútakra és légi folyosókra van szükségük ahhoz, hogy az általuk előállított áru és szolgáltatás egyik pontból a másikba jusson. A magánszemélyek a munkába jutáshoz, az egyes szolgáltatások igénybevételéhez szintén aktívan használják a hálózatokat. A mobilitás kérdése érinti a járműveket, ám ezzel párhuzamosan jelentős infrastrukturális, kommunikációtechnológiai és környezetvédelmi vetülete is van a kérdésnek, áll a svájci székhelyű, a világ minden pontjáról összesen mintegy kétszáz vállalatot tömörítő World Business Council for Sustainable Development (WBCSD), az Üzleti Világtanács a Fenntartható Fejlődésért nevű szervezet jelentésében.
A mobilitásról szóló kutatás elsősorban a megnövekedett forgalom árnyoldalaira hívja fel a világ figyelmét. Míg 2000-ben a közlekedési szektor a teljes szén-dioxid-kibocsátás 7 százalékáért felelt, napjainkban ez az arány elérte a globális kibocsátás egynegyedét, és ami még talán ennél is fenyegetőbb adat: ez a mennyiség csaknem 2 százalékkal növekszik évente. Egyes jóslatok szerint, ha a folyamatokban nem lesz változás, 2050-re a mai kibocsátási szint duplájára lehet számítani.
Más becslések a globális olajszükséglet fenyegető növekedésére figyelmeztetnek: 2030-ra az igény elérheti a mai mennyiség 160 százalékát. A megnövekedett kereslet várhatóan 75 százalékáért a közlekedési ágazat - különösen a fejlődő országokban - lesz a felelős. Szintén ijesztő statisztikai adat, hogy a halálozások számában egyre nagyobb súllyal részesednek a közúti balesetek, különösen a fejlődő és átmeneti gazdaságú államokban. Ez utóbbi országokban történik a halálos közúti balesetek 85 százaléka, miközben a világ gépjárműállományának mindössze a 40 százalékát birtokolják, derül ki a WHO kimutatásából.
Túl sok tonna gurul
Úgy tűnik, a 21. század egyik égető feladata, hogy megoldást találjunk a gazdasági növekedés és versenyképesség zálogának tekintett mobilitás iránti igény kiszolgálására úgy, hogy közben annak káros környezeti hatásait a minimálisra csökkentsük. Európában a közúti közlekedési szektor nemcsak jelentős szén-dioxid-kibocsátó, hanem nagyon hangsúlyosan hozzá is járul az európai jóléthez: körülbelül 4,5 millió munkahelyet teremt, és az unió GDP-jéből 1,6 százalékkal részesedik, olvasható az Európai Bizottság jelentésében. Szintén ebből a jelentésből derül ki, hogy Európában jelenleg mind az árufuvarozás, mind a személyszállítás legnagyobb része a közutakon zajlik.
Az Eurostat kimutatása szerint - az adatok az EU-25-re vonatkoznak - 2005-ben az áruk 44,4 százaléka gurult, 39,3 százaléka a tengeren és csupán 9,7 százaléka jutott el vonaton a rendeltetési helyére. Szintén nagyon alacsony volt, mindössze 3,3 százalék a belföldi vízi utak részesedése. Ezzel szemben az Amerikai Egyesült Államokban az árufuvarozás 40 százaléka vasúton zajlik. A közúti forgalom hatékonyságának növelése már csak azért is nagyon fontos kérdés, mert e nélkül a többi közlekedési mód sem működhet: az áruszállítás és a személyforgalom ugyanis egyaránt a közúton kezdődik és végződik, bármi legyen is a köztes eszköz.#page#
A WBCSD szerint a megoldás mindenekelőtt a közlekedési hálózatok és infrastruktúrák fejlesztése, illetve a kikötőkbe szállított áruk után fizetendő díjak eltörlése vagy legalábbis csökkentése lenne. Amúgy a szállítási infrastruktúrát adó, valamint a szállítmányozó cégeknek is üzleti érdekük, hogy rátaláljanak a fenntartható mobilitás modelljére. Szakértők úgy vélik, a mobilitáshoz kapcsolódó kihívások komoly üzleti lehetőségeket rejtenek magukban.
Egyes multinacionális nagyvállalatok - például Amerikában a Xerox, az SC Johnson vagy a Wal-Mart - már megkezdték logisztikai struktúrájuk átszervezését, gépjárműparkjuk racionalizálását.Az e téren megtett lépések pedig a klímaváltozáson túl a vállalati kiadásokra is jótékony hatással voltak, olvasható az amerikai greenbiz.com oldalán.
Támogatott zöldprojektek
Az Európai Unióban is egyértelműen előtérbe kerültek a zöldszempontok, és ez nemcsak az uniós közlekedéspolitika két legfontosabb célkitűzésében - az európai utak zsúfoltságának csökkentése, valamint a fuvarozás környezeti teljesítményének javítása - tükröződik, hanem a gyakorlatban is. A támogatásban részesülő programok kiválasztásának ugyanis legfontosabb kritériuma a fenntartható mobilitás kialakítása.
Az 1992-ben aláírt maastrichti egyezmény által létrehozott transzeurópai közlekedési hálózatok (trans-European transport network - TEN-T) projektek keretében a 2007 és 2013 közötti időszakban felhasználható 5,1 milliárd eurót bizottsági elképzelések szerint 56 százalékban a határkeresztező közlekedés fejlesztését szolgáló elképzelések támogatására fordítanák. A tagállamoknak megküldött javaslatok szerint a belvízi hajózást érintő programok a harminc kiemelt projekt számára rendelkezésre álló teljes költségvetésből 11,5 százalékkal részesülnek, míg a vasút részaránya 74,2 százalék.
Bár a közzétett négy pályázati felhívásra a keretösszeget jóval meghaladó mértékű igény mutatkozott - a beérkezett 221 projektjavaslat összesen 11,5 milliárd eurós támogatási szükségletet tartalmazott -, a bizottság az inkább kevesebben kapjanak többet elvet választotta a pénz szétaprózása helyett. E szerint jelentős finanszírozást kaphat például a Lisszabont Madriddal összekötő nagy sebességű vasútvonal kiépítése, a "Rail Baltica" projekt, a Szlovénia és Olaszország közötti Trieszt-Divaca összeköttetést előkészítő tanulmány, a Fehrman-szorosban kiépítendő vasúti és közúti összeköttetés, az Alpokat a Brenner-hágónál és a Mont Cenis-nél átszelő vasúti vonalszakasz, a Szajna-Schelde belvízi hajóút és a Duna fejlesztése.
Emellett a kifejezetten a teherszállításra vonatkozó európai vasúti forgalomirányítási rendszerek (ERTMS), az intelligens közlekedési rendszerek (ITS) és a légi forgalmi szolgáltatás (ATM) köréből is választottak projekteket. A 2008. február negyedikén közzétett, az Európai Unió területén belüli és kívüli társaságok számára kiírt II. Marco Polo program keretében zajló árufuvarozási szolgáltatások kialakítására és fejlesztésére irányuló második pályázati felhívás szintén hangsúlyosan jelzi az irányt, amerre az EU fejlődni szeretne. Ezúttal a bizottság összesen 59 millió euró közvetlen támogatást ajánlott a teheráru-fuvarozó magántársaságoknak megint csak a közutak forgalmát és zsúfoltságát, valamint a káros környezeti hatásokat enyhítő tevékenységek ösztönzésére.
A cikk megjelent a Piac és Profit márciusi számában.
