vörösiszap-tragédia hívta fel a figyelmet arra a tényre, hogy a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló - 1999. évi LXXIV. számú - katasztrófavédelmi törvény kibúvót hagy egyes üzemek számára: csak bizonyos veszélyesanyag-mennyiségen - „alsó küszöbértéken" - felül biztosít eljárási és ellenőrzési jogkört a katasztrófavédelmi hatóságnak az Európai Unió Seveso II irányelvében foglalt számítások alapján.
Már a küszöbérték felétől
Csakhogy évente átlagosan száz baleset történik - mulasztás miatt - a jogszabály hatálya alá nem tartozó, küszöbérték alatti üzemeknél. Ilyen volt például a XV. kerületi veszélyeshulladék-tároló telepen és a törökbálinti pirotechnikai raktárban kiütött tűz - mindkettő 2004-ben történt - vagy tavaly a balatonfűzfői veszélyeshulladék-lerakó leégése.
A katasztrófavédelmi rendszer javítására és fejlesztésére novemberben kormányhatározattal kihirdetett szabályozási koncepció szövegéből kitűnik: az október 4-én megsérült vörösiszap-tározóra sem terjed ki a hatósági jogosítványok hatóköre. „Indokolt ezért a hatósági jogosítványokat az alsó küszöbérték felét elérő veszélyes anyaggal dolgozó ipari üzemekre is kiterjeszteni" - teszi hozzá a javaslat, amelynek társadalmi egyeztetése januárban zárult le. Azoknál az üzemeknél, amelyekre kiterjesztenék a katasztrófavédelmi standardokat, állami becslések szerint idén összesen 100 millió, jövőre 200 millió forintos költség keletkezne. A hatósági eszköztár bírság kiszabási lehetőségével bővülne - jelenleg bezárás, a működés felfüggesztése és a veszélyes anyagok megsemmisítése mellett dönthet a hivatal -, ezenkívül katasztrófavédelmi hozzájárulást rónának ki a veszélyforrásokat üzemeltető társaságokra. A kormány szerint a szigorú szabályozás nem sérti az uniós normákat, mivel Hollandiában és Svájcban a veszélyes anyagokat kezelő (gyártó, tároló, forgalmazó) üzemek - a raktáraktól a benzinkutakon át a kikötőkig - biztonsági jelentést kötelesek benyújtani a hatóságoknak, Angliában a csővezetékes veszélyes anyagok, Franciaországban a vasúti rendező pályaudvarok esnek ilyen szabályok alá.
A tervezet szerint az elháríthatatlan természeti katasztrófák elleni védelemként „megfontolandó" a kötelező ingatlanbiztosítás bevezetése és az „okozható kár nagyságához igazodó kötelező felelősségbiztosítás vagy ezzel egyenértékű vagyoni biztosíték" megkövetelése. „Piaci alapú biztosítást állami kártalanítással kiegészítő kártalanítási rendszer létrehozása a cél" - szól a koncepció. „Az állam fokozott mértékű felelősséget vállal a piaci alapon nem biztosítható kockázatokra (megelőzéstől a kártalanításig) és alapszintű, korlátozott mértékű kártalanítást nyújt az öngondoskodást elmulasztók részére."
Klímaváltozás és biztonságpolitika
A veszélyes üzemeken kívül léteznek másfajta kockázatok is: erőműveink, hídjaink, autópályáink - de a veszélyes anyaggal dolgozó üzemeink is - olyan évtizedekben épültek, amikor még nem voltak erősen befolyásoló tényezők az éghajlatváltozás következtében egyre sűrűbb időjárási szélsőségek. Csak az előző évtizedben árvizek sorát éltük át (2000, 2001, 2002, 2006, 2010), a károk évente átlagosan 50 milliárd forintba kerültek az államnak.
- Heves esőzések után Miskolcon többször szennyeződött az ivóvízbázis. Magyarországon a népesség hatvanhat százaléka városlakó, ezért egyre erősebb a függés a mesterséges infrastruktúrától. A klímaváltozás épített környezetre gyakorolt hatása ezért biztonságpolitikai kérdés is. Fontos lenne meghatározni a biztosítandó szükséges minimumkövetelmények szintjét az éghajlatváltozásnak kitett infrastruktúrák esetében - mondja Botár Alexa, a Magyar Természetvédők Szövetsége éghajlati csoportvezetője.
A klímaváltozás „kritikus", azaz nemzetbiztonságilag fontos infrastruktúrára gyakorolt lehetséges hatásával nincsenek kellőképp tisztában az illetékesek. A Nemzeti Éghajlatvédelmi Stratégia Országgyűlési Határozata kimondja: „Várhatóan nő a szélsőséges időjárási események folytán bekövetkező zavarok valószínűsége, elsősorban a közúti és kötöttpályás közlekedésben, az áramellátás (távvezetékek sérülése), az ivóvízellátás (vízbázis sérülése) és ezekkel összefüggésben a közellátás, valamint az infokommunikáció terén. Mind ez ideig nem készült tudományos igényű elemzés az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon (OKF) e tárgykörben", de „2001 óta folynak vizsgálatok. Kiemelt feladatként kezelik a lakosság ellátása szempontjából meghatározó áram-, gáz- és ivóvíz- (szennyvíz) szolgáltatást, vizsgálják a közlekedés különböző ágait (közúti, vasúti, vízi, légi), a távközlést, az informatikai hálózatokat, az energiaellátást (elektromos áram-, üzemanyag-, szén-, gáz-, távhőellátás), valamint az árvízi védművek állapotát". Az új katasztrófavédelmi koncepció szerint a települések „többségének" 1995-ös polgári védelmi szempontú besorolását felül kellene bírálni.
Változó viszonyok
Történtek lépések az ország különböző pontjain fellépő klímakockázatok - például aszály okozta tűz, tornádó, felhőszakadás, jégeső, árvíz, földcsuszamlás - elemzésére, bár az eddigi vizsgálatok közel sem teljes körűek.
Az európai kritikus infrastruktúrák azonosítására 2008-ban hozott európai tanácsi irányelv szólította fel az uniós tagországokat. Ezen felül, „az áramellátás biztonságának javítása, valamint az áramszolgáltatás helyreállításának felgyorsítása érdekében az OKF és a hazai áramszolgáltatók 2010. november 11-én együttműködési megállapodást kötöttek a rendelkezésre álló eszközöket magában foglaló közös adatbank létrehozásáról, a kommunikáció egységesítéséről, felgyorsításáról, valamint törzsgyakorlat évenkénti végrehajtásáról" - hangsúlyozza dr. Bakondi György, az OKF vezetője. 2010 májusában zárult le egy 29 hónapon át tartó nemzetközi projekt, amelyben „konzorciós partnereinkkel - Kassa Város Önkormányzata, Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata, Miskolc Térségi Katasztrófa- és Polgári Védelmi Szövetség - közösen vizsgáltuk a lakosság egészséges ivóvízzel történő ellátásának kérdéseit, különös tekintettel a terrorizmusfenyegetettség, az ember és természet által okozott katasztrófákra" - mondja Bakondi. A tanulmány azonban még nem került fel az EU honlapjára. A megváltozott időjárási viszonyokra válaszoló, konkrétumokra lebontott cselekvési terveket még nem láthatunk.
A változó életfeltételek mentén életmódunk is változtatásra szorul. Az alkalmazkodás, adaptálódás viszonylag új gondolat: annak fontossága, hogy például árvíz után nem ugyanoda kellene visszaköltözniük a kitelepített lakosoknak, és nem a (továbbra is) veszélynek kitett házak gyors renoválásáról kellene győzelmi hírt gyártani, még nem ment át a fejekbe. Mert ami régen nem számított ártérnek, ma már talán az. Ami nem volt csuszamlásveszélyes hegyoldal, könnyen az lehet a klímaváltozás korában.
