Nem nevezhető sikertörténetnek a lisszaboni stratégia pályafutása. Ezt ma már az unió döntéshozói is többé-kevésbé elismerik, bár inkább óvatosan fogalmaznak. A kitűzott célok nem teljesültek, ráadásul a válság a munkahelyteremtésben és a növekedésben elért eredményeket is megsemmisítette Európa legtöbb országában. Sőt rávilágított arra is, hogy a kontinens gazdasági fejlődése számos ponton strukturális hiányosságokra épült. Az Európai Bizottság most új utat jelölt ki a huszonhét tagállam számára.

Rossz, rosszabb, még rosszabb

Ma még sürgetőbb, hogy az új célokat elérje az unió, de minden korábbinál nehezebb is, mondta Gert-Jan Koopman, az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóságának igazgatója egy újságíróknak tartott brüsszeli konferencián, amelyen a Piac & Profit is képviseltette magát. A szakember a kihívások között első helyen említette a most megindult fellendülés törékenységét és a továbbra is emelkedő munkanélküliség égető problémáját. Ráadásul az egyes államok GDP-arányos közkiadása és a bevételek között rohamosan nő a szakadék.

Az eddig kezeletlen strukturális problémák mellett nem mehetünk el többé szó nélkül. Az elmúlt években nőtt a termelékenységi szakadék Európa és főbb gazdasági partnerei között, a 20-64 évesek körében mért 69 százalékos foglalkoztatási ráta lényegesen alacsonyabb, mint a világ más részein. Még nagyobb a különbség az 55-64 éves korosztály esetében: az öreg kontinensen 46 százalékuk dolgozik, míg az Egyesült Államokban és Japánban több mint 62 százalékuk. De munkaórában sem állunk jól, átlagosan 10 százalékkal kevesebb időt töltünk a munkahelyeken. Ráadásul a baby boom generáció nyugdíjba vonulásával az EU aktív népessége egyre gyorsabban csökken, ami néhány éven belül komoly problémát jelent majd a szociális rendszereknek.

Egyértelmű, de csöppet sem könnyű utak közül választhatunk, vázolja a bizottság a márciusban kiadott közleményében. A legrosszabb forgatókönyv, hogy az unió összességében nem csupán pillanatnyilag veszít a növekedés lendületéből, hanem az alacsonyabb ütem állandósul hosszú távon. Ez azt jelenti, hogy a jólét tartósan alacsonyabb pályára áll, és Európa világban betöltött pozíciója végérvényesen romlik. Ennél biztatóbb a lassú élénkülés lehetősége, amely azt jelentené, hogy ugyan alacsonyabb szintről, de a GDP újból nőni kezd. A magas munkanélküliség és a társadalmi nyomor azonban ebben a forgatókönyvben is megjelenik veszélyként. Ideális esetben viszont Európa közösen száll szembe a globalizáció, az erőforrásokra nehezedő nyomás és az elöregedés kihívásaival, és képes lesz visszatérni a korábbi növekedési ütemhez, sőt meghaladja azt.

- A leginkább negatív pályát mindenképpen el kell kerülni, és ez hatalmas makrogazdasági és fiskális kihívást jelent. A ma tapasztalható gazdasági egyensúlytalanság egyaránt veszélyezteti az unió egésze és az eurózóna stabilitását - szögezte le Koopman, aki szerint az elszigetelt fiskális politikák helyett az integrált reformok ideje jött el. Úgy látja, az összehangolt politikák számos területen számottevően nagyobb GDP-növekedést hoznak: a K+F esetében akár 50 százalékkal, a szakképzés területén 5, míg az adminisztratív korlátok integrált lebontásával 5-10 százalékkal nőhet a régió teljesítménye.

Új gazdasági kormányzás

A fenntartható fellendülési pálya elérését célozza az Európa 2020 stratégia, amely a lisszaboni utódjaként vonulhat be a történelembe. A munkahelyteremtésről és az életszínvonal növeléséről szóló koncepció új varázsszavakat vezet be: mostantól nem pusztán növekedésről, hanem intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésről beszél. A bizottság öt területen - foglalkoztatás, kutatás és innováció, éghajlatváltozás és energia, oktatás, valamint a szegénység elleni küzdelem - szeretne mérhető és 2020-ig megvalósítandó célokat kitűzni, amelyekből a nemzeti célokat minden tagállam maga vezeti le.

A bizottság úgy döntött, mobilizálni kell az egységes piacot, a pénzügyi és a külpolitikai eszközöket egyaránt a problémák kezelése és az Európa 2020 céljainak elérése érdekében. Első és legfontosabb lépésként a válságkezelő intézkedések leépítésére vonatkozó hiteles stratégia kidolgozását, a pénzügyi rendszerek reformjának folytatását határozta meg. A költségvetési konszolidáció szintén szerepel az elsődleges feladatok között. És bár az unió úgy véli, hogy a kontinens komoly előrelépést remélhet mind a növekedés, mind a termelékenység oldalán, ha az Európa 2020-ban meghirdetett reformok létrejönnek, az adósságszint radikális csökkenését nem prognosztizálják: még a legoptimistább számítások szerint is legalább tíz évre van szükség ahhoz, hogy az EU27 átlagában mért adósságszint újból 60 százalék alá kerüljön.

Van élet a válság után

Az Európa 2020-ban megfogalmazott célok ambiciózusak, és sokakban felmerül, vajon mi a garancia arra, hogy teljesülni fognak. A lisszaboni stratégia egyik legnagyobb gyengeségének tartják, hogy túl sok területet érintett. Jóllehet az utódjában igyekeztek kevesebb konkrét számot kitűzni, kérdés, hogy amennyiben teljesülnek, valóban kilábal-e Európa a mostani és úgy tűnik, hosszú távra prognosztizálható krízisből. Különösen, ha belegondolunk, hogy amiket ma „strukturális problémaként" aposztrofálunk, abból sok olyan szociális vívmány, amelyre mostanáig büszkék voltak a földrész államai. Ezek jelentették az „európai értéket", amiért azt gondoltuk, hogy jó itt élni.

A felvetésre Prof. Grzegorz W. Kolodko, a lengyel Tiger Kutatóintézet igazgatója, korábbi lengyel pénzügyminiszter úgy válaszol: paradigmaváltás nélkül Európa biztos, hogy elveszti eddigi előnyét. Szerinte a válság hátterében tagadhatatlanul az elmúlt húsz év neoliberális iránya áll. Európának változatnia kell a gondolkodásmódján, és a hangsúlyt a gazdasági növekedésről a fenntartható fejlődésre, a szociális előremutatásra és a zöld bővülésre kell helyeznie. Az egységes belső piac megteremtése óta a világ menetét egyre inkább a globalizáció határozza meg, és bár a válság fékezőleg hat, a folyamat biztos, hogy folytatódik. Kolodko úgy véli, a krízis részben köszönhető a határok eltűnésének, ám ez nem az üzleti szféra válsága.

- Ez az eddig fennálló rendszer krízise. A pénzügyi válság az eddigi értékek, ideológiák és politikák megbicsaklását, összességében a liberalizált piacgazdaság válságát hozta, most pedig haladunk a társadalmi összeomlás felé. 2007-ben a világ által megtermelt GDP háromszorosa mozgott a pénzpiacokon derivatívák formájában. Biztos volt, hogy ez a lufi egyszer csak kidurran. A globalizáció ebben nem bűnös, az csak szétterítette a jelenséget a világban. Bizonyára kilábalunk, még csak azt sem mondom, hogy az új stratégia ehhez nem megfelelő eszköz, de csak abban az esetben, ha a megfelelő következtetéseket is levonjuk - hangsúlyozta Brüsszelben a Kilábalás a válságból című konferencián vitaindító nyitóbeszédében a professzor.

A GDP-gazdaságnak befellegzett

Kolodko szerint nem az a lényeg, hogy milyen messzire tűzünk ki célokat, és a százalékokon sem múlik annyi, mint azon, hogy Európa felismeri-e azt, hogy mi vezetett idáig. Válság pedig bármikor jöhet újból, mert a világ ma nem tudja, hogyan kell elkerülni. A jó válaszhoz talán Európa van a legközelebb, ha képes lesz összefogásra, és megtalálja az új értékeket, a jó mutatókat. Mert azt be kellene látni, hogy a GDP-gazdaságnak befellegzett. A siker alapvető feltétele, hogy 2020-ban már post-GDP társadalomról beszéljünk, amely olyan új mutatóknak is helyet ad, mint például a szociális kohézió.

És még valami: a rossz mérőszám félrevezeti a figyelmet. A válság még egy fontos törvényszerűségre rámutatott: ahogy mérünk, úgy viselkedünk!

Intelligens növekedés: tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakítása

Fenntartható növekedés: erőforrás-hatékonyabb, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdaság

Inkluzív növekedés: magas foglalkoztatás, valamint a szociális és területi kohézió jellemezte gazdaság kialakításának ösztönzése