Segítség és büntetés?

Nem lett kevesebb tavaly sem a foglalkoztatáspolitikai célú pénzek mennyisége, de a megelőző évihez képest átalakult ennek a büdzsének a belső szerkezete. Noha a munkaerő megtartását igyekszik támogatni az állam is, sikerül forrásokat találni ahhoz is, hogy a pályakezdőket, a kismamákat és a megváltozott munkaképességűeket kereső tevékenységhez juttassák.

Kedvezménymustra

Számos munkáltató találkozhat azzal a jogszabállyal, amely az álláskeresők mikro-, kis- és középvállalkozásoknál, valamint civil szervezeteknél való foglalkoztatásának járulékkedvez-ményéről intézkedik. Az előírtaknak megfelelő cég a foglalkoztatás megkezdésétől számított egy évig mentesülhet a társadalombiztosítási, a munkaadói járulék megfizetésétől. A kedvezmény teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén legfeljebb a kötelező legkisebb munkabér 130 százalékának, részmunkaidős foglal-koztatás esetén ezen összeg időarányos részének megfelelő járulékalap után érvényesíthető. Januártól hatályos a „rendelkezésre állás” foglalkozta-tottjainak s egyben a munkáltatójuknak is egy éven át tartó támogatása, ha néhány praktikus szabálynak megfelel-nek. Szintén az év elejétől „működik” a válság következtében munkahelyüket elvesztő – álláskeresési járadékban részesülő – személyek foglalkozta-tásának elősegítését célzó támogatás, mely a kritikus időszakban a munkál-tatót illeti meg. A startkártya több változata ismeretes ma már. Az alaptípusra az a személy jogosult, aki a 25., felsőfokú végzettség esetén a 30. életévét még nem töltötte be, tanulmányait befejezte vagy megszakí-totta, és tanulmányainak befejezését követően első ízben lesz munkavállaló. Alap- és középfokú végzettségűek esetén a foglalkoztatás első évében a minimálbér másfélszereséig 24 százalék nyugdíjbiztosítási járulék, 3 százalék egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék együttes összege helyett a bruttó munkabér 10 százaléka a fizetési kötelezettség. Nem sokban tér el a kedvezmény a második évben, illetve hasonló logikájú a felsőfokú végzett-séggel rendelkező esetében is. „Plusz” jelzésű kártyát az kaphat, aki a gyermekgondozási segély, a gyermek-gondozási díj, a gyermeknevelési támogatás, valamint az ápolási díj folyósításának megszűnését követő egy éven belül foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt kíván létesíteni, vagy aki a gyermek egyéves korának betöltését követően a gyermek után igénybe vett gyes folyósítása mellett kíván munkát vállalni, feltéve, hogy foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban nem áll. „Extra” kártyát a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetben lévők kaphatnak, amennyiben betöltötték az 50. életévü-ket, avagy legfeljebb alapfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek. A munka-adó a foglalkoztatás első évében mentesül a 24 százalék nyugdíjbiztosí-tási járulék és 3 százalék egészség-biztosítási és munkaerő-piaci járulék megfizetése alól. A foglalkoztatás második évében a nyugdíjbiztosítási járulék és az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék együttes összege helyett a bruttó munkabér 10 százalé-kának megfelelő járulékfizetési kötelezettség terheli.

- Többféle startkártyát alkalmazunk ma már - ismerteti a népszerűvé vált „munkaügyi eszköz" szakmai hátterét a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főigazgatója, Pirisi Károly. - A „sima", az „extra" és a „plusz" néven futó változatokhoz egyformán kedvezmények járnak, de más és más jellemzők alapján vehetik igénybe a jogosultak. A kevesebb bérköltség ténye mellett az értékeli fel a munkaadók számára a startkártyát, hogy nem utólag kapják meg a támogatást, hanem „menet közben", mivel eleve kevesebb járulékot kell befizetniük.

Azonos keret, változó arányok

Főleg a pályakezdőket akarta segíteni a kormányzat, amikor bevezette a startkártyák rendszerét, s eldöntötte, hogy kivételesen nem a munkáltatóhoz kapcsolódik a kedvezmény, hanem a munkavállalóhoz: a pályakezdő két éven át viszi magával a jogot, s ezzel mind ő, mind a foglalkoztató cég előnyös helyzetbe kerül. Pirisi Károly szerint a vállalatok végül kétévnyi munkatapasztalatra szert tett, beilleszkedni képes ifjakkal szerződhetnek. Maga a munkavállaló pedig önmaga kipróbálásán lehet túl ennyi idő alatt.

A legutóbbi időkig valóban nem nagyon alakultak ki olyan élethelyzetek, hogy a munkaadóknak dönteniük kellett volna az egyazon munkára jelentkező startkártyás, illetve az a nélkül érkező felvételizők között. Ma már egyre több pályakezdő értelmiségi keres állást úgy, hogy viszi magával a munkaadónak járulékkedvezményt eredményező jogosultságot. De ilyenkor két vagy több „olcsóbb" felvételiző mérkőzik egymással, s nem az eltérő kondíciókkal felvehetőket mérik össze a cégek. A főigazgató azt is cáfolja, hogy a munkáltatók a költségelőnyök okán „lecserélik" a meglévő alkalmazottakat a járulékkedvezményt hozókkal. A válság kitörése óta több felmérést is készített a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, mindannyiszor arra az eredményre jutva, hogy a vállalatok 99 százalékban legutoljára a jó munkavállalókat bocsátják el, sőt előbb megy tönkre a cég, mintsem utcára tennék őket.

- A büdzséből tavaly körülbelül annyi pénz jutott munkahelymegtartó, illetve klasszikus, munkához juttató támogatásra, mint egy évvel korábban - érvel Pirisi Károly. - A válság azt eredményeként azonban ezen az azonos kereten belül kényszerűen megváltoztak az arányok, hogy a vállalatok több forrást vehessenek igénybe az elbocsátások megelőzése érdekében.

A két szélső rétegre „lőnek"

Ahol működtetnek a világban állami foglalkoztatáspolitikai intézményrendszereket, ott alapvetően a pályakezdőkre, illetve az idősebb korosztályokra figyelnek. Pirisi Károly is arra utal, hogy normális körülmények között a munkáltatóknak sem más az érdeke, mint az egészséges arány fenntartása a fiatal, pályakezdő, illetve a sokirányú tudást, tapasztalatot, rutint kínáló idősebb korosztály között. A negyvenesekkel, ötvenesekkel pedig húzatják a szekeret. A foglalkoztatáspolitika állami eszközeivel tehát a két szélső rétegre „lőnek", a két korosztály között pedig a hátrányos helyzetűeknek működtetnek támogatásokat. Ilyen réteget jelentenek a megváltozott munkaképességűek, s ilyen csoportnak számít a szülés után dolgozni kívánó anyáké, akik évekre kiestek a munkahelyi környezetükből, tehát ismeretfrissítő, felzárkóztató, közpénzből támogatott képzésre van szükségük.

- A kismamáknál a hazai szabályozás is alkalmazkodott az újszerű élethelyzetekhez - érvel a főigazgató. - Nem pusztán támogatásról és a képzéshez kínált segítségről van szó, hanem most már arról is, hogy amikor a gyerek eléri a másfél éves kort, az anya - miközben megtartja a gyest - visszamehet a saját munkakörébe is, de mehet más munkahelyre is, például négy órában végezhető munkára vagy éppen távmunkára. A gyermek mellett végezhető tevékenységhez segíti hozzá a mamát s a munkáltatót az újabban alkalmazható szisztéma.

Európában sokféle kultúrája van a részmunkaidős foglalkoztatásnak. Rendszerint kiszámolják, mennyi az, amit megkeres a négy órában dolgozni akaró munkavállaló, s milyen költségei keletkeznek ezáltal. Rendszerint ki is derül, hogy a munkaadónak és a munkavállalónak - kivált, ha az állam is beszáll ösztönzőivel - megérheti az anyákat részmunkaidőben foglalkoztatni, idehaza kezd is felértékelődni a konstrukció.

Ötszörösére nőtt járulék

Amennyire „belesimul" a hétköznapok gyakorlatába a szülést követően munkát vállalók és munkáltatóik érdekeltségének megteremtése vagy a startkártya, annyira vált ki ellenérzést a megváltozott munkaképességűek támogatási rendszere, pontosabban a munkáltatók „szabályozása". A járulékot - kivált a válság időszakában - reménytelenül soknak és rendhagyónak gondolják a vállalkozások, még azok is, amelyek nem rokkannak bele a költségek kifizetésébe. Az új norma szerint kötelező foglalkoztatási szintet kell alapul venniük a munkáltatóknak, mégpedig a létszám 5 százalékát. Amennyiben ezt nem teljesítik, akkor az előírt 5 százalék és a foglalkoztatott megváltozott munkaképességűek létszámkülönbözetére személyenként és évente 964 500 forint járulékot kell fizetniük.

- Uniós statisztikák szerint a népesség négy-öt százaléka számít megváltozott munkaképességűnek, hazánkban 400-700 ezer emberről lehet szó, s közülük ötvenezernek van csak munkahelye - fejti ki Pirisi Károly. - A társadalom egészének érdeke, hogy a foglalkoztatási szintet emelni lehessen ebből a körből, egyébként pedig az állam kénytelen eltartani ezeket a keresettel nem rendelkező embereket is. Sőt, a több mint hétszázezer rokkantnyugdíjast is, akiknek zöme nem érte el az öregségi nyugdíjkorhatárt.

Az állam nem nagyon tehet mást, mint hogy ösztönzi a munkáltatót a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatására. A kitalált jogszabály a 20 főnél több alkalmazottal tevékenykedő munkahelyekre írja elő a kötelezettséget vagy azt, hogy rehabilitációs hozzájárulást fizessenek. A főigazgató nem csodálkozik a vállalatok prüszkölésén, hiszen éppen a közelmúltban emelkedett mintegy ötszörösére a befizetendő járulék. S ez bizony komoly tehertétel a válsággal küzdő cégeknek. De vagy a büdzsének kerül nagyon sokba a 650 ezer ember eltartása, vagy az állam ösztönöz a foglalkoztatásra, illetve a költségekből áthárít a munkaadókra.

- Ma valóban nagy megterhelés ez a befizetési kötelezettség, de négy-öt év múlva bizonyosan elviselhetőbb feltételek lesznek már - véli a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal főigazgatója. - A vállalkozások bizonyára nem fogják beépíteni áraikba a rehabilitációs járulékot, s megváltozhat a szemléletük, sőt a cégen belüli munkakultúrájuk is. Javulni fognak az infrastrukturális feltételek is, s végső soron fel fognak venni megváltozott munkaképességű dolgozókat jóval nagyobb számban.

Pirisi Károly szerint ennek a rendszernek a stratégiáját 1993-ban dolgozták ki azzal, hogy 1994-ben hozzálátnak a bevezetéséhez is, ám - mint látjuk - a tényleges dátum 2008 lett. A válság miatt pedig elhalványul, hogy azok a vállalkozások, amelyek munkát adnak a megváltozott munkaképességű embereknek, többféle bértámogatásban részesülhetnek.

Kiemelt helyre

A kutatások szerint hatékonyabb munkafolyamatokra és összetartóbb csapatra számíthat az a munkaadó, amely megváltozott munkaképességűeket is alkalmaz - derült ki a Work Force-tól kapott tájékoztatóból. A személyzeti tanácsadó cég a Szociális és Munkaügyi Minisztériummal, illetve az Ernst & Younggal közösen elemezte a rehabilitációs járulék megemelése után kialakult helyzetet.

Kiderült: a megváltozott munkaképességű munkavállalók rehabilitációjának ügye Magyarországon 2010-ig nem érte el az üzleti szereplők „ingerküszöbét", a járulék drasztikus megemelése azonban ráirányította a pénzügyekért felelős döntéshozók figyelmét a témára. A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása járulékmegtakarítás nélkül is hasznot hozna a vállalatoknak, mert ezek a munkavállalók lojálisabbak. Igaz azonban az is, titkolni igyekeznek hátrányaikat, mert félnek állásuk elvesztésétől. Bár a bizalom elnyerésének folyamata hosszabb távú, ők és a rokkantnyugdíjat vagy egyéb ellátást, járadékot választók is meggyőződhetnek arról, hogy a nyílt munkaerőpiacon ma már „kiemelt hely" vár rájuk. Ettől azonban még igaz az is, hogy nem egyszerű megtalálni egy adott állásra az alkalmas megváltozott munkaképességűt, mert számos állami vagy civil szervezet csak bizonyos csoportjaikra specializálta magát.

A cég rokkan bele?

Mit jelentenek a vállalkozások számára azok a normák, kedvezmények, amelyekkel segíthetnek a munkaerőpiacon hátrányba kerülőknek: megváltozott munkaképességűeknek, pályakezdőknek, szülés után megélhetést keresőknek. Három cégnél igyekeztünk tájékozódni.

Még a legtapasztaltabb vállalati munkaügyis számára sem egyszerű feladat megtalálni a bölcs alkalmazkodás módját a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának szabályához. A gyógyszeripari nagyvállalat eleve elhivatott cég, s mint ilyen, ösztönözve érzi magát az elesettek felkarolására. Mégsem fogadta kritika nélkül a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának újabb szabályait.

Dr. Pellioniszné dr. Paróczai Margittól, a Richter Nyrt. emberierőforrás-igazgatójától tudjuk, hogy egy nagy létszámú cég esetében a kötelező foglalkoztatási szint szerinti és a ténylegesen foglalkoztatottak létszámkülönbözete után személyenként és évente fizetendő járulék akár több száz millió forintot is kitehet. Ugyanakkor – nem csak a gyógyszeriparban – rengeteg olyan munkakör, munkahely van, amelyekben foglalkozás-egészségügyi előírások, szabályok nem teszik lehetővé alkalmazásukat. Úgy tűnik, a „rehabilitációsjárulék-fizetés” szabályai nincsenek teljes összhangban a realitással. Sokkal békésebb a gyógyszergyár kapcsolata a többi viszonylag új jogszabállyal, támogatási lehetőséggel: sem a pályakezdők, sem az ötven év fölöttiek előtt nem tartja zárva kapuját. Nota bene: alapvetően a szakmai tudás és az emberi hozzáállás a felvétel mércéje, s nem az a könnyítés, amely esetükben bérelőnyt képvisel.

A klímaberendezéseket gyártó Genex Zrt. a közelmúltban épített fel egy teljesen új üzemet Borsodban, ahol szabad munkaerőből végképp nincs hiány. Bántó Károly vezérigazgatótól azt tudtuk meg, hogy a Perkupa nevű településen létesített új gyár dolgozóinak toborzására felkérték a miskolci székhelyű munkaügyi központot, hogy a helyi munkaerő-kínálatot és a vállalat szakmai szempontjait összeegyeztetve, „közös erővel” vegyék fel az alkalmazottakat. Végül is több olyan genexes is lett, aki támogatást „hozott” magával a bérköltséghez. Meglepődnie nem is Borsodban, hanem Budapesten sikerült a vállalat vezetőjének akkor, amikor megváltozott munkaképességű dolgozót akart felvenni a társaság. A recepcióra kerestek valakit. Megannyi sürgetésük dacára hónapokat vártak, de senkit nem közvetítettek a munkaügyi intézmények. Végül megváltozott munkaképességű embert nem is tudtak felvenni, betöltötték az állást a munkaerőpiacról.

A szoftverfejlesztésben, vírusvédelemben specialista informatikai vállalkozás, a Vírus Buster Kft. a saját „szisztémája” szerint veszi fel a pályakezdőket: már egyetemi éveik alatt gyakornoki jellegű tevékenységekre és cégen belüli feladatokra ösztönzik őket. A felvételhez kapcsolható újszerű bértámogatást tekintik döntőnek, bár a startkártyás programot – tudtuk meg Bozsó Julianna ügyvezető igazgatótól – szerencsésnek és náluk is alkalmazható megoldásnak érzik. A konstrukció segíti a fiatal munkatársakat, hogy már az egyetemi éveik alatt kiépített szellemi kapcsolatot valóságos munkakapcsolattá formálják. Ettől még igaz lehet, hogy a belépés és kölcsönös kipróbálás után vált az ifjú, de sem ő, sem a munkaadó nem érzi feszélyezve, anyagi értelemben pedig a kelleténél jobban elkötelezve magát. A társaság „kötelékébe” számos kismama is tartozik, munkáltatójuk pedig visszavárja őket, illetve helyesli, ha távmunkát vállalnak a gyerek mellett. Bozsó Julianna nem tartja üdvösnek, ha a mamák napi négy–hat óránál többet dolgoznak a munkahelyükön, szerinte a támogatáspolitikával is erre lenne jó ösztönözni az ifjú anyákat.

Negatív előjellel érvényesül viszont a rehabilitációs járulék fizetésével elért ösztönzés – ismétli meg szinte szó szerint a richteres szakember érvelését az informatikai cég vezetője. Noha számos olyan munkafajta lehet, ahol mód van megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására, de igaz a fordítottja is: a technológia, a tevékenységfajta egyszerűen nem engedi meg az alkalmazásukat. A differenciálatlan normákba azonban a vállalkozások rokkanhatnak bele…