A válság előtt a lakossági piacon marginális volt a lízing aránya a hitellel szemben. A háztartások hitelállománya 2008 végén 7722 milliárd forintot tett ki a gazdasági tárca adatai szerint, a lízing ennek csupán a töredéke. Kérdés, hogy most, amikor a hitelezést szigorítják, változik-e a helyzet. Vannak, akik úgy vélik, nem, mert kevés az olyan objektív tényező, amely az ügyfeleket a lízing felé terelné. A magyar háztartások ugyanis inkább tulajdonosi szemléletűek.

Kecsegtető, de nem eléggé

A körültekintő lakossági hitelezés feltételeiről és a hitelképesség vizsgálatáról szóló kormányrendelet szerint forinthitel esetében az ingatlan forgalmi értékének legfeljebb 75, euróhitelnél 60, míg más deviza esetében 45 százaléka lehet hitel. Ezzel szemben lízingkonstrukcióban a hitelezhetőség mértéke 5 százalékkal magasabb, azaz nagyobb összeg igényelhető ugyanannak az ingatlannak a megvásárlásához, ráadásul akár gyorsabb elbírálással. Emiatt többen úgy vélik: a lakossági piacon eddig csupán egy speciális ügyfélkör számára alternatívát kínáló lehetőség többeknek jelenthet megoldást.

- Az ingatlanlízing 2006 körül jelent meg a hazai piacon, és már akkor is a magasabb finanszírozhatóságot tartották legfőbb versenyelőnyének, hiszen az ügylet során a tulajdonjog a finanszírozó cégnél marad a futamidő alatt. Ugyanez a kisebb kockázati kitettség elvileg olcsóbbá is tehette volna a lízinget a hitelezéssel szemben. A gyakorlat azonban nem igazolta a várakozásokat. Most, hogy nem a bankok kockázati éhsége határozza meg a kölcsönösszeg hányadát, sem feltétlenül tolódik el a hitelezés a lízing irányába - magyarázza Kormos Zoltán, a BG Hitel & Lízing vezérigazgató-helyettese, aki szerint az elmúlt időszakban a bankok versenye jellemzően a finanszírozási hányadban öltött testet.

Az új jogszabályok azonban az egészségtelen és a válság által is bizonyítottan fenntarthatatlan hitelezési gyakorlatnak kívánnak véget vetni, nem pedig egy másik csatornába terelni a kihelyezéseket.

- Egészséges esetben a hitelező pénzintézet viselkedését az befolyásolja, hogy mekkora a bedőlés esélye, s hogy az adós hosszú távon tudja-e finanszírozni a törlesztőrészleteket. De semmiképpen nem az, hogy nemfizetés esetén az értékesítésre kerülő ingatlan fedezi-e a hitelt - teszi hozzá Kormos.

Ebben a logikában semmi nem magyarázza, hogy a hitelezés szigorodásával párhuzamosan a lízing jelentse a kiskaput, különösen, hogy a szigorítások és az etikai normák a lízingre éppúgy vonatkoznak, mint a hitelre.

Biztonságos lízing

A szakember úgy véli: akkor veszi át a lakossági piacon a lízing a hitel helyét, ha a finanszírozók árképzéssel a számukra biztonságosabb forma felé terelik az ügyfeleiket. Ma még azonban nincs verseny a két termék között.

Máshogy látja az új törvény hatását Lévai Gábor, a Magyar Lízingszövetség főtitkára. Szerinte már az hatalmas eredmény, hogy a törvény szövege kimondja: a lízing biztonságosabb finanszírozási forma, mint a hitel - ez a filozófia ölt testet a magasabb kölcsönhányadban. Lévai szerint a lakossági finanszírozás esetében biztos, hogy előtérbe kerül a lízing, és ennek már látható jelei is vannak.

- Bár konkrét statisztikák még nincsenek, a lízingcégek visszajelzései ezt mutatják - mondja a főtitkár.

A szövetség alelnöke, az OTP Lakáslízing Zrt. vezérigazgatója, dr. Dunavölgyi Mária sem ért egyet azzal, hogy a lízing kiskapu lenne.

- A lízing sokaknak jelent megoldást, akik a szigorodó feltételek közepette finanszírozási lehetőséget keresnek. A lízing esetében ugyanis magasabb hitelezhetőségi hányad, azaz, a lízingügyletek keretében az ingatlan piaci értékének nagyobb részét lehet meghitelezni, mint a hitelek esetében. Ez ugyanis egy másik finanszírozási termék, a hiteltől eltérő kockázati profillal, ami valóban nagyobb hitelezési biztonságot jelent. Ráadásul új építésű ingatlanok esetén lízingkonstrukcióban a lakás árának áfatartalma után nem kell kamatot fizetni, ami valós árelőny. Körülbelül tizenöt százalékkal lesz ily módon alacsonyabb a törlesztőrészlet. Egy nyolcszázalékos hitel-THM pedig új építésű ingatlan lízingje esetén csak hat és fél százalék.

Szabályozási akadály

Az üzleti világban persze más a helyzet. Ott a lízing egyéb előnyei - például, hogy a lízingdíjak a lízingtárgy üzemeltetésével kitermelhetők, a kamatok költségként elszámolhatók, vagy hogy a részletfizetés ütemezése alkalmazkodhat a vállalkozás pénzbevételeinek alakulásához - lehetnek vonzók a hitellel szemben. A számok azonban nem ezt mutatják.

- Egyedül a vállalati flottavásárlások esetében ért el közel 70 százalékos részesedést a lízing. Az új gépeknek csupán a 10-12 százalékát szerezték be ebben a formában a vállalkozások. Holott uniós átlagban a kkv-k beruházásai 25-30 százalékban lízingkonstrukcióban valósulnak meg - ismerteti a számokat Lévai Gábor. Szerinte a lemaradás okát a hazai szabályozásban kell keresni. Az uniós támogatások között ugyanis a lízing hátrányban van. Ha a pályázó hitelből fedezi az önerőt, a gépvásárláskor a teljes támogatási összeget megkapja. Lízingkonstrukcióban viszont a lízingdíj kifizetésének ütemében, tehát számlánként, utólag lehet elszámolni a támogatási pályázaton nyert forrást. Másutt - például Lengyelországban - ilyen megkülönböztetés nem létezik.