Akárcsak régen a katalán Gaudi épületei, Frank Gehry tervezései is mintha egy olyan univerzumból pottyantak volna a Földre, ahol másmilyen fizikai törvények uralkodnak. Gehry geometrikus alakzatokat használ: eldőlő, elnyúló élei, csavarodó, hullámzó vonalai, rendhagyó épületszerkezetei mintha lüktetnének. Tele vannak az ortodox építészeti és statikai szabályokat semmibe vevő meglepetésekkel, ezért munkásságát a dekonstruktivista irányzatba sorolják. Látványszinten azonban építményei kubista műveknek hatnak, több neves rajongója és kliense is ezzel a jelzővel jellemzi. Gehry egész pályafutása során ragaszkodott a makettekhez, minden projektnél több méretben is kivitelezi őket. Az Oscar-díjas Sydney Pollack róla készített portréfilmjéből kiderült: időnként úgy tervez, mint egy gyerek: játszadozik a papírlapokkal, kártyavárként ragasztja össze őket, vág lyukat a „falba", áthelyezi az egyiket, hullámosra gyűri a másikat.

Fütyül a fenntarthatóságra?

Most tavasszal adják át Gehry első felhőkarcolóját: a hetvenhat emeletes New York-i luxuslakótorony a városháza közelében, a Spruce Street 8-as szám alatt áll, és a legmagasabb lakóház a metropoliszban. Ez itt az első nagyszabású építészeti „esemény" 2001 óta. A WTC ikertornyainak összeomlása után ugyanis senki nem akart errefelé újabb felhőkarcolókat felhúzni.

Hiába kezd varázsszó lenni az ingatlankereskedelemben a LEED-minősítés (a rövidítés az „energiatakarékos és környezeti dizájn" - Leadership in Energy and Environmental Design - angol kifejezésére utal), Gehry úgy döntött, nem folyamodik ilyen bizonyítványért. Mi több, interjúiban beszólt a pontrendszert alkalmazó bírálóbizottságnak, amiért túl sok olyan épületnek adják meg e besorolást, amely nem érdemelné meg, a piaci és erkölcsi előnyt viszont learatja. „Az építtetők ugyanannyi pontot kapnak egy bicikliút elkészítéséért, mint a vizet újrafelhasználó rendszer kialakításáért. Végső soron az egész politika. Sok mondvacsinált dolognak adják meg a LEED címkét" - mondta Gehry, aki szerint ezekre az épületekre túl sokat kell költeni, „ami soha az életben nem térül meg". Az építészt meglepte a megjegyzései nyomán támadt közfelháborodás, ezért igazított mondandóján: a zöld építészet alapelveivel egyetért, csak éppen nem a LEED az egyetlen módja, hogy mérjék egy épület környezetbarát jellegét.

Gehry elmondása szerint sok ügyfele nem kéri, hogy pályázzanak a LEED-kategóriára, mert egyszerűen nincs szükségük rá. A Spruce Street-i torony épp ennek példája. A megrendelő cég azt állítja, amúgy is környezetbarát az épület: kevesebb áramot használ, mint a hasonló tornyok, két nagy zöld terület tartozik hozzá, és a lakói gyalog járhatnak munkába. A szaksajtó Gehry tornyát szembeállította Jeanne Gang chicagói kolosszusával: az Aqua pályázik a LEED-minősítésre, ám szivárog belőle a hő, mert nincs hőfogó felület a betonaljzat lemezei és az erkélyek között.

A világ üvegházgáz-kibocsátásának túlnyomó részét épületek bocsátják ki. A rossz szigetelés miatti túlzott energiahasználat globális probléma. Hangadó és véleményformáló személyiségként Gehry kihatással lehet a piaci folyamatokra. Voltak, akik azt nehezményezték, hogy a LEED kritizálását bújtatott módon a klímafelelősségünk bagatellizálására használják.

Zöld tervezés

Gehry a Novartis 2009-ben felépült bázeli irodaházát zöld alapelvek szerint tervezte, a svájci kormány ökotudatos előírásainak engedelmeskedve. „Azt mondták, az épület nem lehet légkondicionált. Ki kellett hát találnunk, hogyan szabályozzuk a levegő hőmérsékletét: üvegből építettük az egészet, és geotermális rendszerrel hűtjük. A tetőn van egy lyuk, ami kiengedi a hőt, mint egy jurtában. A tetőzetet fotovoltaikus üveggel vontuk be, amely napenergiát generál" - magyarázta. - Sok zöld irodaépületben nem jó érzés tartózkodni. Ismerek olyat, ahol délután ötkor mindenki hazamegy, hogy ne kelljen világítani, mert nem tudták megoldani környezetkímélő módon a plusz-energiafogyasztást."

A sztárépítész a szállítmányozás menedzselését is ráncba szedné, mert úgy véli, sok alapanyag azért vész kárba az építkezéseken, mert túl hamar érkezik, és előbb köt meg, mint hogy a felhasználására sor kerülne. Összefogott egy francia logisztikai szoftvercéggel: az eddigi szállítási gyakorlat elemzésével küszöbölik ki, hogy a hibák megismétlődjenek.

Gehry tehát nem az az ökológiailag felelőtlen szakbarbár, akinek szeretnék beállítani. Elmondása szerint szívesen kísérletezne azzal, hogyan lehet fotovoltaikus felületet vinni az épületek külső falaira úgy, mint egy „bőrréteget", mivel a NASA-hoz tartozó JPL-nél már látott hasonlót húsz éve, ami elgondolkoztatta. (Azóta beszüntették a gyártását, ezért nem tudta alkalmazni a Disney Concert Hall építésekor.) Fontosnak látná, hogy a K+F-szakemberek és az építészek együttműködjenek az energiatakarékos „okos téglák, fémek" megalkotásában. Gehry cége belefolyt az „ibeton" kifejlesztésébe, aminek előállítása feleannyi cementet igényel, mint a hagyományos, vagyis jóval kisebb az ökológiai lábnyoma. (A betongyártás adja a globális kibocsátott üvegházhatású gáz 8 százalékát!)

Hajladozó házak

„Az mozgatott, hogy érzelmeket fejezzek ki a háromdimenziós tárgyakban" - foglalja össze ars poeticáját Gehry, aki pályája elején hagyományos épületeket tervezett. Mivel kollégái lenézték, a képzőművészek viszont elfogadták, körükben lelt első lelkes megbízóira, akik nyitottak voltak formabontó ötleteire.

Radikálisan új stílusa felé a végső lökést az adta meg, hogy a Santa Monica Place megrendelője 1978-ban ellátogatott az otthonába, ami eredetileg tipikus amerikai családi ház volt, de fantáziadús lakója a kubizmus formajegyeit segítségül hívva körbeépítette különféle fakeretekbe ágyazott üvegfalakkal és üvegházakkal, amelyek „mintha hajladoznának, este itt-ott visszaverik az elhaladó autók fényét, a holdat is több helyen tükrözik". A kliens azt tanácsolta, ilyen épületeket kreáljon, s még aznap eltávolította a bevásárlóközpont építésének éléről. A javát akarta. Gehry innentől kezdve csak a saját fixa ideáinak megvalósításán dolgozott.