Amikor egy erdőt kivágnak, a halott fákból felszabadul, s a légkörbe jut az addig elraktározott szén-dioxid. Az erdőségek és tőzeglápok nélkülözhetetlen elemei a CO2 megkötésének, védelmük kulcsfontosságú. Ahhoz, hogy 2015-re 25 százalékkal fékezzék meg az erdőirtást, 22-29 milliárd dollár kellene.

Pusztít és megbolygat

Becslések szerint az üvegházgáz (ÜHG)-emissziók 20 százalékát az erdőirtás adja, különösen a trópusi erdők pusztítása. (Ezért lehetséges, hogy az iparilag abszolút fejletlen Indonézia a világ harmadik legnagyobb légszennyezője.) Az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) odáig megy, hogy ezt az értéket az ember okozta emisszió 33 százalékára becsüli. Ezzel szemben új kutatások arra az eredményre jutottak, hogy - a tőzeglápok pusztítását nem számítva - a favágás a CO2-kibocsátás 12 százalékáért felelős.

Az erdők kivágása Földünk vízháztartását is megbolygatja, mivel a fák gyökereiken keresztül felszívják a vizet, majd a légkörbe juttatják azt. Az erdőirtás negatív hatással van a termőföldre is: a sivár föld könnyen erodálódik, a víz hamar kimossa belőle a tápanyagokat, és terméketlen, „halott" talajt hagy maga után. A fairtás helyén nagy esőzések idején gyakoriak az emberéleteket okozó földcsuszamlások és áradások. A kelet-magyarországi árvizek például nem kis részben az ukrajnai erdőirtásoknak „köszönhetők".

Jelenlegi ismereteink szerint az erdőirtás évente egy emlősállat-faj kipusztulásához vezet, ez azonban a táplálékláncot megingatva 23 ezer más állatfajta megsemmisülését vonja magával.

Előrejelzések azt mutatják, hogy a délkelet-ázsiai növényvilág közel 40 százaléka megsemmisülhet ebben az évszázadban. A túlzott fakitermelés végzetes hatással van a szegény országokra, amelyek gyakorlatilag ily módon felélik természeti erőforrásaikat. 2050-re a globális GDP 7 százalékos csökkenésének lesz oka az erdőirtás - állítja a biológiai sokszínűségről szóló bonni egyezmény (CBD), melyet az 1992-es Rio de Janeiró-i Föld-csúcson is elfogadtak.

Támogatási rendszer

Amikor a Kiotói Egyezményt 1997-ben megszavazták, a természettudományok szakemberei között még nem forogtak közkézen, és nem képezték széles körű konszenzus alapját azok a számadatok, amelyek az erdők CO2-elnyelését hangsúlyozzák a földi éghajlat alakulásában.

Ma közel 30 modell létezik a globálisan koordinált erdővédelem kialakítására. Achim Steiner, az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) vezetője már jó ideje mondja, hogy átfogó klímaegyezmény nem létezhet az erdők figyelmen kívül hagyásával.

A UNEP, az ENSZ fejlesztési, valamint élelmezési és mezőgazdasági programszervezete (UNDP, illetve FAO) együttműködésével formálódó erdővédelmi program lényege, hogy a szegény országok támogatást (vagy ha tetszik, pénzjutalmat) kapnak, ha megőrzik erdőségeiket. A kezdeményezés a REDD (Reducing Emissions from Deforestation and Forest Degradation in Developing Countries - az erdőirtás és erdőpusztulás okozta kibocsátások csökkentése a fejlődő országokban) nevet viseli, és Steiner szándékai szerint a decemberben esedékes mexikói klímacsúcson konkrét keretet különítenének el a számára.

A cél, hogy nemzetközileg növekedjen a környezetvédelem értéke (CO2-megkötés, vízvédelem, biodiverzitás megőrzése) az anyagi juttatások révén. A REDD ellenzői azonban úgy tartják, hogy a gazdag országok indokolatlan előnyökhöz juthatnak általa: légszennyezésük egy részét letudhatják azzal, hogy nem vágják ki a fáikat, erre automatikusan támogatást kapnak, abból pedig szén-dioxid-kvótát vehetnek. Mások az erdőségek által megkötött CO2-mennyiség „számosításának" nehézségeit emlegetik.

Favágás magyar módra

A második világháborút követően Magyarországon mintegy 600 ezer hektáron létesült új erdő, így ma hazánkat 2 millió hektáron fedik fák, ez az ország területének 7 százaléka. Őshonos fafajok foglalják el az erdőterület 56 százalékát, a többit külföldi eredetű, meghonosodott (akác, vörös tölgy, fenyők) vagy klónozott fajták (nemesnyárak). Az erdőségek 46 százaléka állami tulajdonban van, a rendszerváltás után ugyanis az erdők közel 40 százalékát privatizálták.

Egy hektár magyar erdő 0,95 tonna szenet tud fotoszintézisben megkötni. A 2 millió hektárnyi fás terület Magyarország 24 évnyi(!) ÜHG-kibocsátását képes elraktározni - állította egy előadásában dr. Sárvári János, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének (MEGOSZ) főtitkár-helyettese.

A 350 millió köbméteres hazai fakészlet szerencsére gyarapodó tendenciát mutat: a fák 11 millió köbméterrel nőnek évente, miközben a fakitermelés csak 7,8 millió köbmétert tesz ki. De a helyzet nem olyan egyszerű, hogy egy input- és outputértékkel elintézhető legyen. Az újonnan telepített fák ökológiai értéke ugyanis kisebb, mint az ősfáké. „Az Európai Unió ugyan kemény feltételeket diktál a megújuló erőforrások terén, de hogy azoknak hogyan felelünk meg, az már nem érdekli. Magyarország ezeket az arányértékeket eléggé „önsorsrontó" módon teljesíti" - állítja dr. Pataki György, a Szent István Egyetem tudományos főmunkatársa, aki sokat jár ki településekre, hogy a „terepen" kutathassa a fenntartható gazdálkodási gyakorlatokat. „Mindig az utolsó pillanatban, a stratégiai adottságok felmérése nélkül, kapkodva születnek a döntések.

Számos erdőkészlet tűnik el a biomasszára átállt erőművekben, csak hogy kipipáljuk a megújuló erőforrások hányadát. Ám ezzel romlik a biodiverzitásunk, mert a kitermelt erdő helyébe sokszor egykorú és egyfajú »erdőt« ültetnek. Ez természeti adottságaink hosszú távú aláásását jelenti." Az új telepítésű, gyorsan növekvő fák (akác, nyár, egyéb lágylomb) a magánerdők 50, az állami erdők 24 százalékát teszik ki - állította 2007-ben a MEGOSZ. Ezek azonban nem számolhatók el az emissziós kvótarendszerben CO2-megkötő faállományként.

Mennyit nyelnek a fák?

Európa erdei például 150-200 milliárd tonna ÜHG-t tárolnak, és mivel évente 661 ezer hektárral bővülnek, további 0,5 milliárd tonna CO2-t nyelnek el évente. Több tudományos dolgozat állítja, hogy a légkörben növekvő CO2-koncentrációval együtt a fák üvegházgáz-megkötő képessége is növekszik, s ezt a vélekedést mérésekkel támasztották alá. Új kutatások azonban cáfolják az örvendetes hírt, pontosabban némileg árnyalják az összképet: a tudósok most azon az állásponton vannak, hogy a változás azért következett be, mert a CO2-növekedés a levegőben meghosszabbította a fák növekedésének szezonját. A University of Colorado kutatói a globális felmelegedés vízkészleteket elszívó hatását is bevették kutatásaikba, és a fákban lévő vízmolekulákat elemezve a hóolvadás csökkenését állapították meg a magaslati erdőkben. Ez meglátásuk szerint visszafogja a fák klímaváltozáshoz való alkalmazkodását és megnövekedett fotoszintetizáló képességét: vagyis nem fognak annyi CO2-terhet levenni a vállunkról (és orrunkról), mint ahogyan azt a tudósok újabban gondolták.

A globális felmelegedés bizonyos mértékig ördögi körbe zárja az erdőket: a súlyosbodó és hosszabbodó aszályos időszakokban tömegesen száradnak ki fák, s ezek visszajuttatják a megkötött CO2-t a légkörbe, akárcsak a kivágottak. Egyes kutatások úgy becsülték, hogy a 2005-ös El-Nino okozta aszály az amazonasi őserdőkben 1,2-1,6 milliárd tonna szén-dioxidot juttatott a légkörbe. Tehát akár emberi, akár természeti folyamatoktól pusztul ki egy fa, halott, élettelen formájában légszennyezővé válik. A fák élve, virulva, lombosan segítik földi létünket.