Ülök a lobbiban. A lengőajtón egymás után lépnek be az alkalmazottak. Az egyik bottal biceg, a másik vastag szemüveg mögül tekint a világra, a harmadiknak a keze hiányzik az árván lógó zakóujj alatt. De mindegyikükből bájos lelkesedést lehet kiérezni. Nem mindennap pózolnak magazinos tablóképhez.
Gúny és kétely
A negyvenéves, jogi és közgazdász végzettségű Kocsy Béla az előző, kínai tulajdonos égisze alatt szállodaigazgatóként vezette az intézményt, de mivel az öt-hat éven át veszteséget termelt, a kínai cég meg akart válni a szállodától. Mégis, csak másfél éves tárgyalássorozat után tudták nyélbe ütni az ügyletet - az ázsiai nagyhatalom bürokráciájának malmai lassan őröltek. Kocsy a feleségével és az apósával 250 millió forintos jelzáloghitelt vett fel a lakásukra, hogy kifizethessék a vételárat, és 140 millióból négycsillagos szintre hozzák fel a lerobbant épületet.
„Még egyszer nem kezdenék neki" - jegyzi meg szarkasztikusan. Úgy végeztette el az átalakítást, hogy az épületben fogyatékosok is képesek legyenek megszállni. A szállodavezető visszatetszőnek tartja, hogy bár az építésügyi szabvány előírja, legyen akadálymentesítés a kerekes székekkel közlekedők számára, a turizmusra vonatkozó szabványok viszont csak extraszolgáltatásként tartják ezt számon. Így a hoteleket nem kötelezik rá, hogy a fogyatékosok számára is lakhatóvá tegyék épületeiket.
Az országban egyedülálló, hogy szálláshely csakis megváltozott képességű munkavállalókat alkalmazzon, sőt négy csillagos szállodaként képes legyen az előírásoknak megfelelően működni. Az újraindításkor Kocsy törekedett arra, hogy az állományba minden fogyatékossági csoportból találjon valakit. A szállodában átlagosan 55-60 százalékos a leszázalékoltság mértéke.
Szakmai körökben gúnnyal és kételyekkel figyelték Kocsy erőfeszítéseit. „A szállodaigazgatók csupa negatív kritikával illettek minket. »Mit akartok kezdeni sok nyomorékkal? Bejön a vendég, meglátja őket, és kifordul!« Skizofrén felszolgálónkat azzal a megjegyzéssel illették: »Ott fogja késsel kergetni a vendégeket!« Ezek buta sztereotípiák. Mégis meg voltak róla győződve, nem lesznek képesek minőségi munkát végezni." Kérdésemre Kocsy elismeri, a magyar utazási irodák felében még mindig él egyfajta előítélet a Hotel Panda iránt, de számos jó nevű utazásszervező cég küldött már külföldi csoportot ide.
Csaló vállalkozók
Az, hogy egy magánvállalkozás megváltozott képességűeket foglalkoztat, általában személyes érintettségre vezethető vissza: hasonló helyzetű, állapotú személy van a cégvezető családjában. Kocsy esetében egy gyerekkori jó barát leszázalékolása adta az ötletet a különleges szállodaüzemeltetési modellhez. Az illetőnek agydaganata van, amely elnyomja a látóideget. A Szociális Foglalkoztatóhoz került. „Láttam, mennyire belefásulnak ott a mechanikus munkába. Művelt, nyelveket beszélő emberek egyetemi diplomájuk ellenére spirálfüzeteket fűzögetnek, és gémkapcsokat hajtogatnak. Bevett gyakorlattá vált, hogy a cégek »lerabolják« a bérüket. Mivel az állam három-négy hónap csúszással utalja át a maximum 75 százalékos bértámogatást - ami 2009. január 1-je előtt százszázalékos volt! -, a szerencsétlen embereknek maguknak kellett megfinanszírozniuk az első hónapokat, ingyen dolgoztak, de közben minden hónapban aláírták a papírt, hogy felvették a bért. Amikor eltelt a négy hónap, a cég általában csődbe ment, lelépett a támogatással. Benne ragadt négyhavi munkájuk. Ezen akartunk változtatni, és olyan lehetőségeket kínálni, hogy ne csak vegetáljanak."
Kocsy küldetéstudata némiképp túllép a személyes tapasztalatból eredő reveláción. „Mindenképpen szerettük volna, hogy társadalomtudatos legyen, amibe belefogunk." A berlini Kurfürstendammon és az Egyesült Királyság vidéki hoteljeiben többéves értékesítési tapasztalatra szert tett üzletember ugyanis a szigetország keresztény szállodáiban dolgozott, ahol szintén a társadalomtudatos szemléletmód volt a meghatározó.
Munkaetika: nincs kivételezés
A szálloda húsz megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztat, 40 százalékuk diplomás. Kocsy nem tagadja, hogy ez a létszám „luxus", kevesebb fővel is képesek lennének elvégezni a munkafolyamatokat. Idén három új munkaerőt kíván felvenni az értékesítésre, TÁMOP 1.1.1. pályázatuk elbírálás alatt van. „Sajnos, a procedúra fél évet is igénybe vehet!"
Az üzleti eredmény, a nyereség rovására nem lehet jótékonykodni. Nemcsak azért, mert a bankkölcsönt vissza kell fizetni, hanem mert a létszámot tartani kell. „A megváltozott munkaképességűeknek és fogyatékosoknak való felmondást szigorú előírásokhoz köti a jogszabály. A fogyatékos úgy léphet ki, ha felmond, vagy közös megegyezéssel távozik. Én, mint munkaadó, egyoldalúan csak rendkívüli felmondással szakíthatok meg munkaviszonyt, ha valaki nagyfokú kihágást követ el. Azért tehát nem küldhetünk el senkit, mert nem megy az üzlet. Akkor vissza kellene fizetni az egész addig kapott bértámogatást. Az állam ilyen szempontból hatékonyan védi őket."
„A fogyatékkal élőknek két csoportja van: burokban tartják őket a szülők. A Szociális Foglalkoztatóban sokan hozzászoktak, hogy egy feladat elvégzésére egy hét áll rendelkezésre, és amikor ide kerültek, sokkoló volt nekik, hogy a munkát egy óra alatt el kell végezni. Őket saját érdekükben át kellett nevelni. A másik csoportot nem kényeztették el, és nagy önbizalomhiánytól szenvednek." Mára mindegyiküket sikerült kiteljesedést hozó életpályára ráállítani, amelyet sikerélmények öveznek. „Rájöttek, hogy ők is képesek teljesíteni. Mindannyian nagyon elhivatottak." A szálloda informatikusa például éjjeliőrként tengődött. A Panda jóvoltából elvégzett egy számítógépes tanfolyamot, ahol osztályelső lett, diplomás embereket körözött le a teljesítményével.
Egyetlen esetben fordult elő, hogy valaki nem vált be: orvosa eltitkolta, hogy a mániákus depresszió mellett az alkoholfüggőség is része a kórképének. „Sajnos, hamar megtalálta a közeli kocsmát." A többség azonban bevált. Mindössze négyszer fordult elő, hogy kihágás vagy mulasztás miatt fegyelmit kellett adni. „Két munkatársunkat azért szankcionáltuk, mert munkaidőn kívül bent maradtak internetezni, és a szülők rajtunk keresték az egy szem gyereküket. Egy karbantartónkat azért, mert leült az egyik szobában tévézni. A negyedik esetben az élelmiszer-tárolásban nem voltak precízek, de észrevettük. Az élelmiszer-biztonság nagyon fontos számunkra, az ÁNTSZ vizsgálatainál eddig mindig megfeleltünk." A rotáció pozitív értelemben mutatkozik meg: „Hatan találtak jobban kereső állást", fele részben olyanok, akiknek a Panda előtt is volt munkájuk, fele részben azok, akiket a szálloda emelt ki kilátástalan helyzetükből. „Egyik szemünk nevet, a másik pedig sír. Örülünk, mert az elmenetelük azt bizonyítja, képesek megállni a munkaerőpiacon."
Tágabb kört is segítenek
A Hotel Pandába hetente öt-hat életrajz is érkezik. Kocsy irodájában tornyosulnak az álláskereső levelek. Hogy segítsen, tavaly részvételi díj nélküli fórumot szervezett munkavállalók és munkaadók között. „Meghívtuk az összes alapítványt, amely fogyatékosokkal foglalkozik, és eljött több nagy cég HR-ese." A folyamatosan érkező levelekből Kocsy továbbra is rendszeresen „átpasszol" néhányat egy üzletláncnak és egy német cégnek.
A szálloda konferenciáknak is helyet ad, alagsorában két terem van e célra fenntartva, nagyobb eseményekre pedig a földszinti éttermet bocsátják rendelkezésre. Ma már presztízsértékű rendezvények is megtalálják a Pandát: a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Villamos Művek, a Munkaügyi Központ, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség is kibérelte helységeit; megfordult itt Sólyom Erzsébet, a köztársasági elnök felesége és dr. Szili Katalin, a parlament elnöke is. Hamarosan az Exxon Mobil kelet-európai elnöke tart az épületben tréninget cége embereinek. Kocsy úgy látja, a multik CSR-felelősei nyitottak arra, hogy a Pandába hozzák egyes rendezvényeiket. „Lehet, hogy kicsit szűkösebben lesznek itt, és nem lesz olyan az étel, mint egy neves szállodalánc helyi hoteljében - bár szerintem a miénk sem rossz -, de tudják, hogy a pénz jó célt szolgál." A Panda nem fogja lasszóval a cégeket. „Általában úgy értesülnek rólunk, hogy valamilyen díjat nyerünk, a sajtóban jelenik meg rólunk cikk, vagy a hírlevelünkre iratkoznak fel."
Gyakran jönnek fogyatékosok gyakornokként a szállodába, a velük foglalkozó alapítványok szervezésében. Három hónapig tanulják be és gyakorolják munkájukat. Nemrég a nyolcadik ilyen „turnus" zajlott le. Hamarosan vakok érkeznek, akik a számukra specifikált szoftverrel dolgoznak majd az értékesítés terén. Kocsy büszkén hangoztatja, hogy az egyik szobaasszony a Royal Szállóban kapott munkát.
De fogyatékos munkaerőt csak felügyelettel lehet dolgoztatni, vagyis egy kollégával párban végezhet munkát. A vállalkozás felnőttképzésben is aktív. „Tavaly erdélyi egyetemisták tartózkodtak négy hónapig itt értékesítési tanfolyamon, és meglepődtek azon, hogy a fogyatékosok milyen színvonalon képesek munkát végezni." Kocsy úgy látja, minden hasonló eset segíti a fogyatékosok ügyét. „Aki pozitív tapasztalattal tér haza, talán maga is felvesz a vállalkozásába egyet közülük."
A Hotel Panda abban is következetes, hogy beszerzéseit igyekszik a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégektől megrendelni. Ágyneműt vagy a konferenciákhoz tarisznyát és golyóstollat ilyen cégek szállítanak.
Versenyelőny
A szállodának hatvanszázalékos a kihasználtsága éves szinten, ami abban a hanyatló időszakban, amiben a turizmus van, nem rossz eredmény, véli Kocsy. Szobáik 10 százalékkal olcsóbbak, mint az azonos színvonalú négycsillagos szállodáké, a belvárosi hotelekkel összevetve pedig 20 százalékkal alacsonyabb az árszint. A bankkölcsönből egyelőre 50-60 milliót fizetett vissza a tulajdonos és családja.
Az itt megszálló csoportokat nem készítik fel az utazási irodák arra, milyen helyre érkeznek. Sokan nem is jönnek rá, mitől más ez a hotel. Kocsy szerint nem is kell, hogy tudják: „Egy nagy cég HR-ese látta a hirdetésünket, és csodálkozva felhívott. Mint kiderült, megszállt nálunk az embereivel, de nem volt tudomása róla, kiket foglalkoztatunk. »Miért nem mondtátok hamarabb?« Mert ne azért jöjjön ide bárki, hogy fogyatékosokat lásson, hanem hogy jól érezze magát." És itt visszajutunk Kocsy filozófiájához: végső soron csakis a szolgáltatás minősége számít.
2009-ben a szálloda kétszer annyi bevételre tett szert, mint az előző évben. Ezzel Kocsy igazoltnak látja koncepcióját. „Jelentős eredménynek tartom, hogy olyan emberekkel sikerült ez, akik nem »vérprofik«, hanem fokozatosan sajátították el a szakmát. Hiszem, hogy idén ismét megduplázzuk a tavalyi eredményt."
