A vízivással szerzett megbetegedések évente 1,8 millió, más forrás szerint 3,3 millió életet -többségében gyermekekét - követelnek. Többet, mint a háborúból és erőszakból eredő incidensek. Világszerte 250 millióan küszködnek vízhiánnyal; 2,5 milliárdnak megoldatlan a szennyvíz-elvezetése; 884 millióan szennyezett vizet isznak. A hasmenéses betegségek gyakran végzetes kimenetelűek a legyengült immunrendszerű, HIV-fertőzött afrikaiaknál. A malária elleni küzdelemre szolgáló „pénzfelhajtást" még viszonylag sok prominens híresség segíti, de, jegyezte meg az ENSZ Alapítvány egyik konferenciáján Mikkel Vestergaard Frandsen, „nincs rocksztár a hasmenés ellen".
Kiút: nemzetközi segélyezés
A dán üzletember 1993-ban lépett be a nagyapja által létrehozott és a család nevét viselő cégbe, mely 1957 óta élelmiszer-ipari, szállodai munkaruhák gyártásából élt. Ezt megelőzően az 1991-ben érettségizett fiatalember hátizsákkal bejárta Indiát és Afrikát, majd autóalkatrészek árusításába fogott a nigériai Lagoszban. Amikor Svédország úgy döntött, megválik a harmadik világháború esetére elrakott gyapjúkészleteitől, Mikkel hazatért, és a családi cégen keresztül takaró gyanánt eladta ezeket a Vöröskeresztnek. A rakomány nagy része Ruandában és Kurdisztánban kötött ki.
A globalizáció miatt az olcsó távol-keleti ruhaipar erős konkurenciát jelentett, és a família úgy látta: a nemzetközi segélyezéshez kapcsolódó megrendelések jelenthetik a kiutat. Székhelyüket is áttették Genfbe, ahol a nagy diplomáciai és segélyszervezetek találhatók. Hamarosan a cecelegyeket vonzó kék árnyalatú, napfényben sem fakuló anyagból kellett hálókat készíteniük.
Az unoka irányításával a vállalkozás „betegséget kivédő textíliákra" váltott: szúnyogirtóval kezelt ágyhálót és műanyag ágyhuzatot hozott forgalomba. „A szubszaharai Afrikában csak idén 120 millió ágyhálót osztottunk szét, melyek húsz országban a felére csökkentették a maláriás megbetegedéseket" - mondja Vestergaard Frandsen. Afrikában naponta 5000 gyerek hal meg gyomorfertőzéses hasmenésben. 2000 pedig maláriában, vagyis félpercenként egy gyerek. Ezt a gyakoriságot mára 45 másodpercre „enyhítette" a dán cég.
Szívószálba kapaszkodnak
A szúnyogcsípés kivédése nem igényel technológiai bravúrt. A Maliban élő nomádok ötlete alapján készült, nyakba akasztható „szívószál" viszont napjaink legérdekesebb találmányai közé tartozik: bármilyen koszos patakból igyon is vele az ember, nem lesz baja tőle. A LifeStraw membránfiltereivel kiszűri az összes létező baktériumot, vírust és parazitát - a vegyi anyagokat viszont nem. Ihatunk akár az angolvécéből vele, amit a cég egyik projektfelelőse meg is tett egy tévéstáb előtt! A szűrő nem igényel elektromosságot, elemet, és 18 ezer liter szűréséig tart a szavatossága, vagyis egy család átlagosan három évig használhatja. Legyártása 3 dollárba kerül. Afrikán túl használták már mianmari (burmai) viharoknál és ázsiai földrengéseknél, mindenütt, ahol összeomlik a közmű-infrastruktúra, és leáll a vízszolgáltatás.
Mikkel üzletemberből afféle jószolgálati guruvá avanzsált, aki rendszeres résztvevője a szegénységről és egészségügyről szóló konferenciáknak. Idén a Világgazdasági Fórum beválasztotta a „Fiatal Globális Vezetők" tekintélyes társaságába.
Az üzleti logikát nem vetkőzte le a család: termékei haszonélvezőit fogyasztónak tekinti, nem pácienseknek. Az egyik ágyhálófajtába például zsebet varrtak a mobiltelefonnak, mert Afrikában napjainkban fokozatosan nő a mobilpenetráció. A nemzetközi szereplővé nőtt cég ingyen osztja szét „szívószálait" és más termékeit a távoli, eldugott falvakban élő rászorulóknak, akik kimaradtak a harmadik világban agresszívan terjeszkedő multinacionális közművállalatok szórásából.
Profitorientált üzletvitel
A cég javarészt nonprofit szervezetek - mint a Unicef, az ENSZ Alapítvány, a (Jimmy) Carter Center vagy a Bill és Melinda Gates Alapítvány - megbízásából gyárt, de honlapján bárki tehet pénzbeli felajánlást, hogy életmentő eszközökhöz juttassa a világ távoli tájain élőket; nemrég a Coca-Cola hozott össze ilyen akciót dán fogyasztóival. Vestergaard Frandsen rendhagyó üzleti modellt próbál érvényesíteni vállalkozása meglehetősen filantróp jellegű profiljával: más profitorientált cégeket is be kíván vonni a finanszírozásba. Hogyan? Nemes ügyével a kibocsátási kvóták piacán próbál megkapaszkodni.
A karbonsemlegesítés lényege, hogy a gazdag országok és vállalataik emissziócsökkentési politikájuk/kötelezettségeik részeként olyan zöld projekteket finanszíroznak, amelyek kiváltják az üvegházgáz-kibocsátásukat. A dán üzletember szándéka az, hogy e metodikában elszámolhassák az életmentő szívószálak millióinak megvásárlását és szétosztását, mivel ezzel kiváltják a falusi vízforralást. És, mint ismeretes, a vidéki tűzrakás súlyos tényező a légkör szennyezésében. Vestergaard Frandsen hamarosan Kenyában létesít képviseleteket, ahol a hároméves termékciklus lejártakor ingyen kicserélik a „szívószálakat". Mivel a hatékonyság - a megspórolt vízforralás mennyisége - függvényében számolhatják csak el a karbonkrediteket, a dán cégnek érdeke, hogy minél szélesebb körben és minél tovább használják víztisztító termékét.
A koncepció a kvótarendszert nemzetközileg felügyelő hatóságok beleegyezésétől függ, s Mikkel Vestergaard Frandsen februárra vár választ a karbonauditoroktól. Az International Herald Tribune szerint a karbonkreditekkel mozgatott pénzeknek mindössze 3 százalékát irányítják Afrikába, de egyik helyi projekt sem támogat ivóvíz-szolgáltatást.
A cég családi kézben van, ezért bevételei nem nyilvánosak. Annyit azért hajlandók a sajtó orrára kötni: 165 millió ágyhálót adtak el világszerte, és nyereségesek. A „szívószálba" viszont 24 millió dollárt invesztáltak. Ha sikerül a kvótapiacba integrálni az egyszerű, „technológiaszegény" (low-tech) életmentést, azzal megindulna a tőke e szférába, a család visszakereshetné a befektetését, és tovább bővülne az ellátottak köre.