„A kezemet be tudom tenni a résekbe" - hitelesíti Olajos Péter saját munkahelyi irodájában azon állítását, hogy valóban égetően szükséges a kormányzatnak a saját háza táján is elvégezni az energetikai felülvizsgálatot. A nemzetgazdasági tárca energetikáért, klímapolitikáért felelős helyettes államtitkára e „személyes" programjáról általánosabb érvénnyel is megnyilatkozott, bejelentve, hogy a magyar kormány csatlakozni szándékszik a brit kormány vezetésével indított „10:10" kampányhoz, ahhoz, hogy az energiafogyasztást, illetve az ehhez kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást egy év alatt tíz százalékkal csökkentik. Ennek keretében kerül sor a minisztérium épületeinek energetikai felülvizsgálatára is. Olajos Pétertől azonban az energetikai kormányzat más, nagyobb léptékű terveiről is érdeklődtünk. Először arról, hogy az ősszel az energiahatékony építésről és épületfelújításról, az intelligens épületekről és a passzívházakról rendeznek konferenciát, de vajon láttatja-e egy ilyen rendezvény azt, hogy létezik-e elégséges fizetőképes keresletet, van-e, aki eladja, illetve megveszi az energiatakarékos megoldásokat?
- Az építőipar a valamikori negyvenezer helyett már legfeljebb évi tízezer lakást épít csak, az ágazat megmentése igényli az állam szerepvállalását is - válaszolja Olajos Péter. - Ez a cél találkozik azokkal a kormányzati törekvésekkel, amelyek a munkahelyteremtéssel vagy éppen az ország energiahatékonyságának javításával vannak összefüggésben. Ez utóbbinál az épületenergetika kulcsszereplő, hiszen az ingatlanok az összfogyasztás negyven százalékáért felelősek. A kormányzat - az Új Széchenyi Tervre alapozva - koncentrálni igyekszik az építőipar válságból való kimentésére, a munkahelyteremtésre s nem utolsósorban az energiatakarékosságra. A komplex épületrekonstrukciós program változatlanul felöleli a panelházak, magánházak energetikai korszerűsítését, miközben hangsúlyt fektet az új építészeti megoldásokra. A hazai épületállomány energiahatékonyságának adatait célszerű összemérni az osztrák házakéival: az azonos alapterületű bécsi ingatlanokhoz képest két és félszer több energiát fogyasztanak a budapestiek azonos hőmérséklet elérése során. Ez a terület tehát kitörési pont lehet, s a gazdaság motorjának tekinthetjük az építőipart, az épületenergetikát.
■ De tekinthető-e energiahatékony eszközöket vásárolni képes tömegnek a lakosság?
- Az európai kritériumrendszer szerint az az ember számít energiaszegénynek, aki a családi költségek tíz százalékánál többet fordít energiára. A magyar lakosság fele ebbe a kategóriába tartózik. Az államnak az lehet a feladata, hogy kialakítson olyan konstrukciókat, amelyeknél a megtakarítás eleve akkora, amekkora reális időn belül fedezni tudja az épületenergetikai beruházás költségeit. Ezt a rendszert - az önfinanszírozásnak lakossági környezetben való működtetését - a mai kor követelményeihez kell szabni, a kormányzatnak ez is az egyik aktuális feladata.
■ Az energetikára forintokat - eurókat - mintha lehetne is hol találni, elegendő az Európai Bizottság gazdaságélénkítő programjára, a European Energy Programme for Recoveryre gondolni. Jelentős összeg, százmillió euró átcsoportosítását mondták ki Brüsszelben, az „üzenetet" mi, Budapesten értjük-e?
- Ez az uniós élénkítési terv egyfajta „nemzetközi mozgásban" született meg, ugyanezt a folyamatot látjuk Barack Obama Apollo programjában vagy éppen Japánban, Kínában, ahol hasonlóan felelnek a válságra. Számunkra azért izgalmas a projekt, mert különösen hangsúlyos eleme a zöld gazdaság felépítése. Az EU is látja, hogy megváltoztak a termelési körülmények a világban, a tényleges gyártási folyamatok áttevődtek Ázsiába, Európa pedig szolgáltatáscentrikus térsége lett a világnak. Mindennek tükrében különösen fontos, hogy az Európai Unió képes legyen bizonyos területeken gyártóként is megőrizni világelső pozícióit. Ilyen terület lehet a zöld ipar, amely egyben az egyik hajtómotorja a válságból való kilábalásnak is. Nem véletlen, hogy a Széchenyi-tervben hangsúllyal kap helyet a zöld gazdaságfejlesztés.
■ Milyen lehetőségeket kínál ez az ágazat?
- Meg kell találnunk a kulcsiparágakat, hogy garantálni lehessen a hosszú távú foglalkoztatást, illetve olyan innovációk, fejlesztések születhessenek, amelyek segítségével az európai életszínvonalat meg tudjuk őrizni. A zöld gazdaság 2005-ben még körülbelül ezermilliárd euró értéket képviselt, de reális az a becslés, hogy 2020-ra kétezerkétszáz eurós piaccá fejlődik, remélhetőleg Európa mind nagyobb szerepvállalása mellett. A zöld gazdaságon belül a zöld ipar egyik zászlóshajója a megújuló energia. Itt Európa számos területen abszolút technológiavezető, gondoljunk a szélenergia vagy a geotermális energia hasznosítására. Nekünk is ki kell választanunk azokat a területeket, amelyek segítségével el tudunk jutni arra a szintre, hogy a világ számon tartson bennünket.
■ Arrafelé tartunk?
- Egyelőre inkább azt látni, hogy a műszaki tudás folyamatosan leépül. Különös, de igaz, a K+F idehaza elsősorban a mikrovállalkozásoknak a sajátja. Az ország komoly problémája az innováció területén van, a kitalált, kifejlesztett termékeket roppant nehéz „elvinni" a piacra. Pedig az az ország, amely nem képes az innovációs folyamatokat végigmenedzselni, záros határidőn belül versenyhátrányba kerül, és rengeteg pénztől esik el. Nem árt tehát észrevenni, hogy a „megújulók" iparágában idehaza is léteznek figyelemre méltó találmányok, színvonalas fejlesztések, ám a támogatási gyakorlat, a vállalkozási kultúra hiányosságai miatt ezeknek az alkotásoknak a megvalósításával rendre lépéshátrányba kerültünk.
■ A sokkal „prózaibb" környezetben, a már emlegetett építőiparban sem látni, hogy az üzleti szféra csökkenteni igyekezne a leszakadást. Pedig Brüsszelben elég nagy propagandával bocsátották útjára azt a szabályozást, melynek értelmében az új épületek energiafelhasználását drasztikusan csökkenteni kell. Minálunk miért nem „közvetítik" ezt a keresletet?
- Az épületek energiahatékonyságról szóló uniós jogszabályt hat év késéssel, csak a legutóbbi időkben ültették át Magyarországon. Nem vagyok barátja az összeesküvés-elméleteknek, de az az érzésem, talán tudatosan hagyták figyelmen kívül az új normákat. Pedig különösen hátrányos az országnak, hogy levedlett technológiákat, régi építészeti megoldásokat próbálnak meg elsütni ingatlanfejlesztők, miközben a világ már jóval magasabb standardok szerint épít. Szerencsére az új középületeknél Magyarországon is kötelező lesz az uniós iránymutatás érvényre juttatása, s 2018-tól például csak passzívházi megoldásokat lehet használni. Ha meg tudja így építeni a házakat Franciaországban egy ingatlanfejlesztő, akkor miért ne tudnának ugyanígy teljesíteni a budapestiek is? Az megint más kérdés, hogy mindezek mellett jelentős régi épületállománnyal is rendelkezünk, melynek az épületenergetikai tulajdonságai lesújtóak. Nem spórolhatjuk meg, hogy a huszonegyedik század energetikai követelményei szerint újítsuk fel ezt a vagyont. A középületek energiahatékonnyá tételének beruházásai sem tűrnek halasztást, s úgy gondolom, itt az államigazgatásnak példát kell mutatnia. A nemzetgazdasági tárca épületének energiaauditját elkészítettük, illetve beterjesztettünk egy programot a kormánynak az összes miniszteriális épület energetikai felméréséről. Felújításukat száz százalékban uniós forrásból lehet finanszírozni, a munkálatok nem terhelik a költségvetést. Szeretnénk minden lehetséges módon kihasználni a megújuló energia kínálta előnyöket. A kedvenc példám a brüsszeli székhelyű Európai Megújuló Energia Szövetség épülete, egy 180 éves műemlék, melyet egyszerűen „levágtak" az összes bemenő energiaforrásról. A kétezer négyzetméteres irodaház minden fény- és energiaszükségletét földhővel, napenergiával, biomasszakazánnal helyben elégítik ki.
■ A lehetséges mintákat, lemásolható etalonokat kész-e a szakmai kormányzat bemutattatni, propagálni?
- Az egyik legnagyobb innováció éppen ezen a területen zajlik, a biotechnológia, a nanotechnológia átalakítja az energiafelhasználásról, energianyerésről való gondolkodásunkat. E hihetetlen gyors fejlődés miatt nehéz etalonokat „felállítani", hiszen pillanatképeket látunk csupán. Újabb és újabb innovációk sora jelenik meg ezeken a területeken, ezért amit tehetünk - és teszünk is -, az az, hogy létrehozunk olyan katalógust, interneten elérhető interaktív felület, amely tartalmazza mindazon jó példákat, amelyek megszületnek, és bevezetésre kerülnek az országban. Tény, hogy sok minden érték született az országban eddig is, de szigetszerűen, s nincs egy hálózat, amely segítené az elterjesztést, a fejlesztést. Az állam feladata, hogy feltérképezze, kik, illetve mely vállalkozások, intézmények a jelenlegi zöld gazdaság szereplői, hol lelhetők fel jó eredményeket produkáló berendezések, hogy az ilyen jellegű projekteket tervezők informálódhassanak, találnak-e és milyen kipróbált, jó megoldásokat az országban: ne kelljen mindent külföldről másolni, vagy a nulláról kezdeni.
■ Magyarország megújuló energiára vonatkozó vállalásai százalékokban fejeződnek ki, s kevéssé tükröződnek a természeti adottságaink. Ugyanakkor léteznek már lobbicsoportok, melyek küzdenek a biomassza mellett és ellen, a prédikálószéki csúcserőmű mellett és ellen, a geotermia használata mellett és ellen. Hogyan voksol a kormányzat?
- A megújuló energiával foglalkozók már régóta arra a következtetésre jutottak, hogy - ahogy az angol mondás tartja - nincs olyan ezüstgolyónk, amellyel egy csapásra minden gondunkat meg lehet oldani. Mindenhol a helyi adottságoknak megfelelő „mix" kialakítása a legcélszerűbb: kicsit kevesebb ebből, kicsit több abból... Az elmúlt tíz évben Magyarországon is születtek ezzel foglalkozó tanulmányok, s segítségükkel látjuk, milyen potenciák vannak például a napenergiában, mennyi szél fúj, és hol, mennyi s milyen mélyen lévő földhő van alattunk. Tudható az is, hogy a jelenlegi technológiai lehetőségek szerint mivel sáfárkodhatunk inkább, és mivel kevésbé. Kirajzolódik a megújulók „erősorrendje". De nem szabad egyetlen pillanatra sem elfelejteni, az alternatív energia nem cél, hanem eszköz. A célunk az, hogy a lakosság számára legyen viszonylag olcsó és biztonságos energiaellátás, az ipar számára pedig váljon általa versenyképessé a termelés, javuljon a vidék népességmegtartó képessége. És cél az is, hogy legyen egymillió új munkahely, különben nem tud kiszabadulni az ország a társadalmi és gazdasági csapdahelyzetéből. Az egymillióból mintegy kétszázezer a zöld gazdaságban, ezen belül legalább nyolcvanezer a megújuló energia iparágában jöhet létre. Ilyen szempontból nézve a technológiákat megint egy „erősorrend" alakul ki aszerint, hogy hová szükséges a legtöbb élőmunka, s hová a legkevesebb.
Látható, hogy jelenleg azok a megújuló energiafajták a legperspektivikusabbak a hazai viszonyok között, amelyek egyben a legmunkaigényesebbek is. Ezek közül is leginkább a bioenergia. De itt sem mindegy, milyen technológia, hiszen van olyan biogáz-technológia, amihez elegendő a szükséges gombot megnyomni tudó egyetlen mérnök, és olyan, amelyhez több száz ember munkájára van szükség. Magyarország esetében a geotermális energia kinyerése ugyancsak az elsők között helyezkedik el az „erősorrend-táblázatban". Igazán nagy fantáziát akkor találunk benne, ha megteremtjük a teljes háttéripart. Komoly hőszivattyúgyártó és -fejlesztő kapacitás kiépítésére van szükség hazánkban, mellyel időnek utána képesek lehetünk kiszolgálni a regionális külpiacot is. Most azonban mégis az int óvatosságra, hogy ha a kormányzat nem kellően átgondolt módon indít el egy nagy hőszivattyúprogramot, akkor elöntenék az országot az importberendezések, hiszen még nincs megfelelő gyártóbázis ahhoz, hogy a hazai házak alá hazai hőszivattyúkat legyünk képesek beépíteni. Kicsit hasonló a helyzet a szélenergia esetében is, a magyar beszállítás az ilyen projekteknél nem sokkal több, mint a betonozás: a gépeket, alkatrészeket már importálni vagyunk kénytelenek. Tehát látjuk, hogy hol vannak az aktuális feladatok, jól tudva azt, hogy a komparatív előnyök a bioenergia, a geotermális és részben a napenergia területén mutatkoznak. Napsütésesebb meg szelesebb ország bőven van az EU-ban, de olyan ország, ahol arányaiban annyi kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkező, parlagon heverő, erdősíthető vagy egyéb energetikai célra hasznosítható terület lenne, nagyon kevés van.
■ Korábban így érvelt: elérkezett az idő, hogy kormányzati szintre emeljük a gazdasági átalakulás - vagy a megújuló gazdaság - integrált ökológiai programját, ki kell alakítanunk egy új paradigmát, egy új gazdaságszervező logikát. Most tud-e tenni azért, hogy ökológiai elképzeléseinek legyenek hívei, valóra váltói?
- Azért is vállaltam el ezt a munkát, mert hiszem, hogy a létrejött politikai konstelláció olyan, amely esélyt add arra, hogy ezek a tervek valóra válhassanak. Ehhez a parlamenti kétharmad is sokat segít, már csak azért is, mert így megteremthető a szükséges politikai szándék ahhoz, hogy a sok helyen szükséges paradigmaváltás megvalósuljon, nincs szükség elvtelen politikai alkukra. Egy kínai mondás szerint gondolatban kell legyőzni a tigrist, a többi már gyerekjáték: hiszek benne, hogy a sok évtizedes beidegződéseket át tudjuk alakítani, el lehet érni, hogy más optikával lássák az emberek a világot.
■ Publikált arról is, hogy a zöld technológiák és innovációk iparszerű előállításával, azok rendszerszerű alkalmazásával, mi több, nemzetgazdasági méretekben történő felhasználásával nemcsak a fenyegető környezeti veszélyek leküzdésére nyílik lehetőség, hanem új ipari ágazatok kialakítására is. Lehet-e „Zöld New Deal" üzenetünk a magunk számára?
- A magyar Zöld New Deal az iparfejlesztésre fog koncentrálni, a környezetiparra, az energiahatékonyságra, a megújuló energiára. A környezettechnológia már kiforrott, erős szereplőkkel rendelkező iparág, ezért itt kevésbé van szükség kormányzati rásegítésre. A másik két területen annál inkább. Szeretnénk létrehozni egy olyan energiaügynökség-hálózatot, amelyben hozzáértő emberek „kormányozhatják" a helyi energiagazdálkodást. A megújuló energiánál pedig a támogatások rendszerében igyekszünk áttörést elérni. Korábban az előző kormányzat csupán egy-két milliárd forint megpályázható pénzzel rukkolt elő, hogy energiatakarékos eszközöket, megoldásokat alkalmazhassanak az emberek. Nem nagyon értették, miért fogyott el két hét alatt a teljes összeg. Pedig világos volt, az ilyen típusú nemzeti energiatakarékossági programokra nagy volt a vállalkozó kedv... Kiderült, az elmúlt években kizárólag EU-s és hazai költségvetési forrást vett igénybe az ország, miközben jóval több támogatással is élhetett volna ezen a területen. Most elkezdtünk egy programot, kapcsolatba lépve több nemzetközi pénzügyi szervezettel, hogy az ilyen típusú zöld fejlesztések finanszírozásába is beszálljanak. Az EBRD-nek, az EIB-nek és hasonló intézményeknek kimondott feladata, hogy támogassa a megújuló energia hasznosítását, az energiatakarékos megoldások fejlesztését. Kockázati alapok, nemzetközi pénzügyi csoportok keresik napjainkban is a zöld gazdaságba való befektetés módját, ezért kell tehát a tőke, a pénzvilág számára is vonzóvá tenni a hazai zöld programokat.
