A modern, könnyűszerkezetes acélcsarnokok nálunk is megszokott látványt nyújtanak például ipari parkokban, vagy az agráriumban: Ezek az épületek megfelelően tágasak ahhoz, hogy befogadjanak akár egy gyártóüzemet, akár egy műhelyt, akár egy raktárt, mégis gyorsan és viszonylag egyszerűen telepíthetők. Az acélcsarnokok zsinórmércéjét nemzetközi szinten is a belga székhelyű világcég, a Frisomat adja: a cégcsoporthoz Közép-Kelet Európából elsőként a magyar leányvállalat csatlakozott, és nagyban hozzájárult az épülettípus hazai elterjedéséhez.
Hogyan lesz valaki egy nemzetközi cégcsoport magyar tagjának a vezetője?
Raport László: Ez egy régi történet, ami csaknem három évtizeddel ezelőtt kezdődött. A Frisomat a második munkahelyem, ebből is látszik, hogy nem vagyok egy kalandor típus. 1988-ban végeztem a Budapesti Műszaki Egyetemen erősáramú villamosmérnökként, és ahogy akkoriban szokás volt, visszatértem szülővárosomba, Gyulára, hogy ott helyezkedjek el a szakmámban. Három évig a helyi Vízügyi Igazgatóságnál dolgoztam, erősáramú villamosszerkezetek telepítésének, karbantartásának a műszaki előkészítését, valamint a munka megszervezését végeztem. Valahogy mégsem éreztem magaménak ezt a szerepet. A rendszerváltást követően kinyílt a magyar piac a külföldi vállalkozók, befektetők előtt is: a kilencvenes évek hajnalán egy Siófokon élő holland üzletember – aki történetesen egy gyermekkori barátom ismerőse volt –, bútorüzem létesítéséhez szeretett volna egy olyan acélcsarnokot, ami akkoriban az ő hazájában, a holland Frisomat révén már jól bevált megoldásnak számított. A csarnok megvalósításához azonban nem talált megfelelő szolgáltatót Magyarországon, így a holland leányvállalaton keresztül Belgiumból rendelte meg az épületet. Egyúttal felhívta a belga szakemberek figyelmét a magyarországi terjeszkedés lehetőségére is. A Frisomatnak ugyanis akkor összesen három leányvállalata volt a belga székhely mellett, de egyik sem Kelet-Európában. Az állásinterjúk során lényegében egy üzletkötőt kerestek a magyar piac megnyitására – a már említett barátom szólt a lehetőségről, én pedig nem haboztam jelentkezni. 1991-ben felvettek, és egy pár hónapos belga tanulmányutat követően nyár közepén állhattam munkába.
Van egy olyan mondás, hogy minden kezdet nehéz…
R. L.: A kezdetek egy induló vállalkozáshoz méltóan valóban meglehetősen spártaiak voltak. Gyuláról át kellett tegyem a székhelyemet Siófokra: itt egyetlen irodán és a hozzá tartozó telefon-fax vonalon három cég osztozott. Nekem az irodai munkákhoz egy íróasztalnak az egyik sarka jutott, de szerencsére a legtöbb időt a lehetséges megrendelőknél „talpalva”, illetve a kivitelezések indulását követően terepen töltöttem. Egy diplomatatáska, egy zsebszámológép és néhány angol nyelvű prospektus képezte a „fegyvertáramat” az üzletkötéshez.
Új település, új élet. Hogy élte meg a költözést?
R. L.: Nehezen. Lokálpatrióta vagyok, nagyon szeretem a szülővárosomat. Gyulainak vallom magam ma is, aki történetesen Siófokon él. A megszokott társaságtól, a szüleimtől és a bátyámtól való elszakadás megviselt. De a feleségem nagyon pozitívan állt a dologhoz, és engem is biztatott: neki könnyebb volt kezelnie a helyzetet, mert orvoscsaládból származik, nekik volt gyakorlatuk az egyik településről a másikra költözésben. Tisztában volt vele, hogy a lehetőséghez néha helybe kell menni – ezt egy mai fiatalnak nem is kell magyarázni, de a kilencvenes évek elején még elsősorban a saját településünkön próbáltunk elhelyezkedni, vállalkozást indítani. Ma általános tapasztalat, hogy kicsi a vidék megtartó ereje, a fiatal szakemberek elviszik a tudásukat nagyobb városokba, a fővárosba vagy éppen külföldre. Mi gyulaiak tudjuk, hogy a városunk egy szemet-szívet gyönyörködtető üde sziget Magyarországon, de azt is, hogy szigethez méltóan nehéz megközelíteni. Remélhetőleg a fejlesztések következtében ez a helyzet változik! Siófok ellenben évtizedek óta a magyar tenger fővárosa, sok lehetőséggel, pezsgő gazdasági, turisztikai, kulturális és társasági élettel.
Hogyan fogadta a magyar piac az acélcsarnokokat?
R. L.: Gyorsan reagált rá, és egyértelműen nyitottan. 1991. júliusban kezdtem a munkát, szeptemberben köttetett meg az első üzlet, decemberben pedig kezdődtek az építkezések. A csarnok-összeszerelési munkákra egy háromtagú brigádot bíztam meg, ők szintén részt vettek Belgiumban egy alapképzésen, és egy év elteltével az adminisztrációs háttérmunka elvégzésére felvettem egy sokoldalú asszisztenst. Ebből a kezdőcsapatból ketten ma is dolgoznak a cégnek, az egykori asszisztens ma irodavezető. Kezdetben a csarnoktelepítéshez az anyacég is küldött összeszerelő csapatot a csarnok elemeit szállító kamionnal, később erre a munkára is itthon toborozhattam szakembereket. A harmadik évtől 6-8 szerelő tevékenykedett nálunk, 1998-tól pedig műszaki vezetőnk is lett. Pályakezdő frissdiplomásként szerződött le hozzánk, és ma is ő szervezi meg, valamint felügyeli az összes kivitelezési munkát. 2009-ben csatlakozott hozzánk az első sales-munkatárs, ma pedig már 17 szerelő, 3 értékesítő, és egy kibővített műszaki gárda alkotja a magyar Frisomat csapatát.
Mit jelent ennek a csapatnak a tagjának lenni?
R. L.: A Frisomat egy olyan nemzetközi cég, amelyik ma is családi tulajdonban van, nem igyekszik a tőzsdére, nem akar üzletágat vagy leányvállalatot értékesíteni, és a 450 fős hálózat ellenére ma is családias szemlélet jellemzi, amit mi is érvényesítünk. A tulajdonos Guy Somers már elmúlt hetven éves, de ma is aktívan dolgozik. A belga székhely mellett 15 leányvállalattal rendelkező világcég teljes vezetését már egy komolyabb menedzsment látja el, akik felé rendszeres beszámolókkal, jelentésekkel tartozunk. Vezetőként azt az elvet vallom, hogy amíg működnek a dolgok, amíg az elvárt színvonalon, határidőre teljesítjük a megrendeléseket és az anyavállalattal való kommunikációt, addig mindenkinek kijár a bizalom és a nagyfokú önállóság lehetősége. Nem szeretek hajcsárkodni és agyonellenőrizni a dolgokat, emiatt nagyon megválogatom az embereimet, akikre tudok építeni, és akik nálunk nemcsak anyagi, de emberi megbecsülésre is érdemesek – az irodában nagyon barátságos légkör uralkodik ennek köszönhetően. Mindenki hibázik, mindenkinek lehet rossz napja – viszont ezeket az egyéni botlásokat vagy mélyrepüléseket csapatszinten kell kezelni, a megoldást közösen, egymást támogatva kell megtalálni. Én ebben hiszek.
Spontán alakul ki a munkaközösség, vagy van valamiféle tudatos csapatépítés is?
Az elmúlt pár évben a több megrendeléssel együtt a munkaterhelés is jelentősen megnőtt, így a „klasszikus”, többnapos csapatépítő tréning lehetősége fel se merül – igaz, trénerrel támogatott csapatépítésre korábban sem került sor, viszont közös utazásokra, kirándulásokra annál inkább. Szoktunk azonban szervezni családi napokat, közös bográcsozást vagy pincelátogatást. Az ilyen alkalmakon nem zárt közösségként vesz részt a csapat, mert ki-ki hozhatja a párját, gyermekét is. A szakmai munkát pedig sales tréningek erősítik rendszeresen.
Bizakodva tekint a jövőbe?
R. L.: Semmi okom a borúlátásra. Egy cég erejét – mint minden kisebb vagy nagyobb közösség esetében – a nehéz időszakok mutatják meg. Ennek alapján nyugodtan állíthatom, hogy a Frisomat már bizonyított, hiszen a 2009 – 2016 közötti, az építőipart különösen érzékenyen érintő recesszió idején is talpon maradt, és ha növekedést nem is mutatott, de egyenletesen teljesített. Ehhez az kellett, hogy ne engedjünk a minőségből, megbízhatóságból és a magas színvonalból – erre ugyanis még válságos időkben is folyamatos az igény. A megrendelőink tudják, hogy akár több tíz év múlva is felkereshetnek bennünket a már megvalósított épületeinkkel kapcsolatban. Eleve hosszú távra vállalunk garanciát a munkáinkra (nem véletlenül, hiszen bízunk magunkban), de a szakértelmet még ezen túl is stabilan biztosítjuk. Most alapvetően gazdasági növekedést, konjunktúrát élünk meg, ami az olcsó, alacsony minőségű termékek, szolgáltatások felszaporodását is magával hozta a piacon. Mi viszont nem az alacsony árra törekszünk, hanem a magas színvonalra, igényességre, ami sokkal időtállóbbnak bizonyul.
Van valami jellegzetes magyaros vonás, amit a nemzetközi hálózat magyar tagjaként kiemelne?
R. L.: Nagyon büszke vagyok a magyar „fineszességre”, kreativitásra, tettrekészségre, amiről a céghálózatban rendre bizonyosságot teszünk. Büszkén állíthatom, hogy a fejlesztésekben és a leleményes megoldásokban is gyarapítottuk a cégcsoport közös tudását, és ezzel számos belső díjat is elnyertünk, például az Év Csarnoka vagy a Marketing Ötletdíj elismeréseket. A szerelő csapatunk is egyedülálló: a kezdetek óta elhivatott, munkájukra igényes kivitelezőkkel dolgozhatunk együtt, akiket még a német leányvállalat is gyakorta kölcsönkér. Persze nehéz egy ilyen jó brigádot akár csak időlegesen is nélkülözni, hiába viszi a jó hírünket – ugyanis szerencsére itthon is rengeteg a munka.
