Az új eljárási törvény céljaival általánosságban az ügyvédség is azonosul, a per hatékonysága azonban nem csupán a gyorsaságtól függ, hanem a jogvédelem szintjétől is. Kényes az egyensúly: ha az időszerűség szempontja túlsúlyba kerül, az a jogvédelem szintjét veszélyezteti.

A perelhúzó trükkök mellett ez esetben garanciális jogintézmények is odaveszhetnek, ami már az ügyfelek lényeges jogvesztésével is járhat – magyarázta.

Az ügyvédek többsége tehát nem azért tart az új törvénytől, mert magasabb szakmaiságot vár el tőlük, hanem mert félő, hogy az eljárások gyorsítása aránytalanul szűkíti a hatékony jogvédelem lehetőségét – jegyezte meg. Ahol az alapvető jogszabályok nagy része néhány éven belül kicserélődött, ott emiatt kevésbé kiszámítható a bírói értelmezésük, a jogbiztonság szempontjából pedig különösen aggályos, ha ezzel egyidejűleg a jogérvényesítés keretei is szigorodnak figyelmeztetett.

Az új pp egyik alapvető újítása, hogy már az előkészítő szakaszban fel kell fedniük kártyáikat, fel kell kínálniuk hivatkozásaikat. Ezután új hivatkozásokra, új bizonyítási indítványokra csak kivételes esetekben lesz lehetőség, hogy elejét vegyék a perelhúzásnak. A kamara elnökhelyettese szerint is helyeselhető a perelhúzással szembeni fellépés, ehhez szükséges, hogy a bíró a perben egyértelművé tegye, mi a vita lényege, és ezzel a valódi probléma felé terelgesse a feleket.

A pp azonban több helyen indokolatlanul szűkítő szabályokat állapít meg -– folytatta. Az alperesi védekezés előterjesztésére például főszabályként csak 45 nap lesz. Ez a bonyolultabb ügyekben a hozzáértő és szabad kapacitással is rendelkező jogi képviselő megtalálására sem biztos, hogy elegendő, nem beszélve az új szabályoknak megfelelő, kellően alapos ellenkérelem elkészítéséről.

Az új szabály szerint ugyanis az ügyvédi felkészületlenségnek, a hiányosságoknak – akár a jogcím, a jogalap, akár a felajánlott bizonyítás terén – jogvesztéssel járó következményei lehetnek az ügyfelekre nézve. Ha mindez ráadásul merev bírói jogértelmezéssel párosul, fennáll a veszélye annak, hogy ellentétes hatása lesz a változásnak, azaz nem gyorsítja, hanem elnyújtja a jogérvényesítést.

Kovács Kázmér szerint az indokolatlan korlátozásra jó példa, ahogy az új pp a kúriai felülvizsgálat határait leszűkítette. Ha az elsőfokú döntést a másodfok helyes indokok és jogcím alapján hagyja helyben, akkor főszabály szerint már nem is kerülhet az ügy a Kúriára. Ez azonban arra ösztökélheti a másodfokú bíróságokat, hogy a munkateher nyomása alatt a kényelmesebb megoldást válasszák, inkább a helybenhagyás mellett döntsenek. Nem a nyilvánvalóan hibás elsőfokú döntésekről, nem is az első fokon jól eldöntött ügyekről van szó, hanem a nemritkán előforduló határesetekről. A változtatás indokoltságát különösen kérdésessé teszi, hogy az első és másodfokon ugyanúgy eldöntött ügyekben a kúriai felülvizsgálat gyakran derített fényt alapvető jogsértésekre, amire a jövőben már alig lesz lehetőség – hívta fel a figyelmet.