A gyarapodó vállalkozások maguk is ki tudják termelni a beruházásaikhoz szükséges tőkét, sok esetben azonban a nagyobb volumenű fejlesztésekhez ennél jóval nagyobb összeg kell. A tulajdonosok saját vagyonának bevonása a vállalkozás első éveiben jellemző, amikor kisebb összegek is sokat jelentenek. Később ez már általában nem járható út, hiszen egy nagyobb árbevételű társaságnak nagyobb összegre van szüksége, amelyet általában már nem tud előteremteni a tulajdonos maga.

A tőkebevonás származhat hitelfelvételből, kötvénykibocsátásból, kockázati tőkebefektetőtől vagy akár tőzsdei kibocsátásból is. Hogy ki melyiket választja, nagymértékben függ a vállalkozás helyzetétől, a fejlesztés, azaz a tőkefelhasználás mibenlététől és a várható megtérüléstől. A felsoroltak közül a hitelfelvétel tűnik a legegyszerűbbnek és leggyorsabbnak. A kötvénykibocsátás felfogható egyfajta hitelnek, csak itt nem a bank, hanem a kötvénytulajdonosok hiteleznek, ráadásul – mint a befektető bevonása, illetve a tőzsdei kibocsátás esetében – kockázatosabb elképzelések megvalósítására is ez jelenthet megoldást.

Kép: Fotolia

Utóbbinak azonban minden esetben ára van. Ha a vállalkozás a kötvénykibocsátást választja, költségesebb a tőkebevonás, hiszen a kötvényvásárlók csak egy banki hitel kamatánál magasabb hozam mellett vállalják a finanszírozás kockázatát. Még nehezebb döntés lehet egy kockázati tőkebefektető bevonása, hiszen ő – ellentétben a hitelező bankkal vagy egy esetleges kötvénytulajdonossal – tulajdonrészt is kap a társaságban, ami akár azt is jelentheti, hogy az alapító tulajdonosnak be kell vonnia a döntésekbe a befektetőt. Sok cégtulajdonos számára viszont ez nehezen vagy egyáltalán nem tolerálható. A tőzsdei kibocsátás szintén jelentős kötöttségekkel jár, hiszen a cégnek kötelezettséget kell vállalnia a bevont tőke felhasználásáért, és erről rendszeresen be is kell számolnia.

A vállalkozók nagy része számára ezek olyan követelmények, amelyekre nem szívesen bólintanak rá. Számukra a hitelfelvétel lehet a legolcsóbb és legkisebb lemondással járó megoldás; a kamatait törleszteni kell, ám a keletkező profiton nem kell osztozni. Az ügyintézés menete is jóval egyszerűbb, hiszen csak a hitelbírálaton, kibocsátási procedúrán kell túljutni. A hitel esetében nem kell azzal sem számolni, hogy a bank az utolsó pillanatban meggondolja magát, és az a veszély sem fenyeget, hogy csak a kért összeg töredékét kapja meg a vállalkozás.

Az OTP Business által kínált vállalkozói hitelek rugalmasan igazodnak a vállalkozások igényeihez: egyes hiteltípusokat például olyan vállalkozások is felvehetik, amelyek még nem rendelkeznek ingatlannal vagy egyéb tárgyi fedezettel.

A kötvénykibocsátás esetében komoly változás várható még idén: a Magyar Nemzeti Bank ugyanis jelentős, 300 milliárd forint értékű kötvényvásárlási programot indít. Ez várhatóan azt jelenti, hogy az MNB 2019 júliusától 3–10 éves lejáratú vállalati kötvények vásárlásával kívánja növelni a vállalati kötvénypiac likviditását. A Növekedési Kötvényprogram (NKP) keretében jó minősítéssel rendelkező, nem pénzügyi vállalatok kötvényeit fogja vásárolni a jegybank, emellett lehetőség nyílik vállalatokkal szemben fennálló hitelkövetelések fedezete mellett kibocsátott értékpapírok vásárlására is.

Bárhogyan is tervezzen tőkét bevonni egy társaság, érdemes sorra venni minden lehetőséget. Ha különösen kockázatos az elképzelés, akkor a nagyobb kötöttséggel és kötelezettséggel járó kockázati tőke bevonása vagy a tőzsdére lépés jelenthet megoldást, de ha egy jól működő cég szeretne fejleszteni vagy bővíteni, a legegyszerűbb megoldás a hitelfelvétel.