Sok aktuális trend támogatja a mindennapi tempónk fokozását, mióta az online világ hozta újdonságok feloldották a munka és a magánélet határait. Újra és újra próbálkozunk a párhuzamos feladatvégzéssel. Hiába tudjuk pontosan, hogy a napi tíz-tizenkét órás munkaidő nem fenntartható, mégis folyamatosan túlórázunk. Mindez pedig összességében, ahelyett, hogy pozitívan hatna eredményeinkre, egyszerűen rontja a hatékonyságot… Mégis rohanunk tovább a semmibe vezető úton.
Érdekesek a fenti összefüggések, hiszen egy kötetlen baráti beszélgetés keretében szinte mindannyian tisztában vagyunk ezekkel az ellentmondásokkal. Másnap reggel mégis ismét ezekkel a módszerekkel kezdjük meg az újabb munkanapot.
Ha vezetőként a csapatunkat folyamatosan túlterhelve és stresszhelyzetbe hozva végezzük el feladatainkat, érdemes szembenéznünk vele, hogy egy nem fenntartható rendszert hozunk létre.
A kimerült, túlterhelt kollégák, akik rendre a magánéletük kárára döntenek, hogy megfeleljenek az adott feladatkörben, nem lesznek képesek tartósan jó eredményeket hozni. Nem lesznek képesek újítani, előre gondolkodni, a változás élére állni. Nem azért, mert erre nem alkalmasak . Azért, mert elvesszük a lehetőséget tőlük, hogy a figyelmüket, energiájukat értékes, fontos feladatokra fordítsák. A napi túlélésért való küzdelemre ítéljük őket. Mindez összeadódik, és összességében egy nyúzott csapat lesz az eredmény, amelyben jelentős a fluktuáció, és a legtöbben már a kiégés felé haladnak. (Ez pedig ragályos is lehet egy szervezeten belül.)
Így juthatunk egyszerűen és gyorsan oda, hogy felismerjük, a kiegyensúlyozott munkatársak jelentik a valódi versenyelőnyt. Vagy fogalmazzunk keményebben: nélkülük nincs jövője a vállalatunknak. Még ezt is felismerjük sok esetben. Ugye, kedves olvasó, Te is gondoltál már minderre… Az akció a legtöbb esetben végül mégis elmarad.
Nézzük tehát, hogy mi a teendőnk? Hogyan léphetünk ki ebből az ördögi körből? Hogyan állhatunk a változás élére, ahelyett, hogy a cikk elolvasása után ismét a régi kerékvágásba visszakattanva folytatnánk életünket. Ahhoz, hogy ebben a kérdésben jelentős változást érjünk el, a szervezeti kultúra szintjén kell átalakítanunk néhány alapvető vonást.
Eredményfókusz
Az első és legfontosabb feladatunk a teljesítménymenedzsment-gyakorlatunk áttekintése. Még mindig sok esetben tekintjük mérőszámnak a kollégák által munkában eltöltött időt. A feladatunk, hogy tisztázzuk a folyamatokat és felelősségi köröket, és pontosan tudjuk, kinek milyen feladata van, ezekhez a feladatokhoz pedig pontosan meghatározzuk a határidőt, időigényt és prioritást.
Az idő és jelenlétfókusz helyett fordítsuk a figyelmünket az eredmények kontrollálására. Adjunk meg a kereteket, de kizárólag a szükséges pontokon, és hagyjunk meg a kollégák szabadságát, hogy felelősen tervezhessenek, és végrehajtó helyett stratégiai szerepet vállalhassanak feladataikban.
Gondolkodó, alkalmazotti látásmód helyett tulajdonosi szemlélettel rendelkező, követő helyett bátran újító kollégákról álmodunk. Ez feladatot jelent számunkra vezetőként. Kollégáink bevonásával, közös döntési folyamatok kialakításával, fejlesztéssel, vezetői támogatással fogjuk elérni, hogy kollégáink az előbb leírt szerepeiket bátran és sikeresen alkalmazzák.
Következetes megvalósítás
A stratégiai szintű döntéseinket a megvalósítás szintjéig kell megterveznünk, e nélkül felhők feletti álmodozás marad csupán a terv. Pontosan tudnunk kell, hogy milyen szabályok mellett várjuk el a sikeres működést a csoporttól, ennek megfogalmazása kiváló közös feladat. Pontosan tudnunk kell, hogy milyen módon mérjük az egyes feladatok eredményét, sikerességét. Pontosan tudnunk kell, hogy a szervezeti célok milyen csoportszintű célra bonthatóak le, és ezek a mindennapi munkánk során milyen feladatokat jelentenek. Pontosan tudnunk kell, hogy miként támogatjuk munkatársainkat a feltöltődésben és abban, hogy teljes életet élhessenek. Pontosan tudnunk kell, hogy milyen módon ütemezzük a változások bevezetését az első három hónapban, hogy ne állhasson vissza az eredeti állapot. Pontosan tudnunk kell, hogy a hatékonyság ára nem a túlórákban, túlterheltségben és stresszben rejlik.
Mit tehetünk önmagunkért?
Fontos, hogy felelősséget vállaljunk életünkért, döntéseinkért, és tudatosan tervezzük meg időbeosztásunkat. Íme, egy kis segítség, hogyan emelhetjük feltöltődésünk szintjét a 100 százalék közelébe.
Sok sikert a kezdő lépésekhez és kitartást a következetes fenntartáshoz!
Szerző:
Nagy Andrea
A Parrish & Crawler International szakmai igazgatója,
a Zukunft Personal Hungary szakmai tartalomért felelős partnere és képzésfejlesztési, szervezetfejlesztési szakértője