Hosszú évek előkészületei után 2018-ban végre megkezdheti működését az űrcsillagászat történetének legnagyobb tükörátmérőjű teleszkópja, a James Webb űrtávcső. Az infravörös tartományban érzékelő eszköz – melyet a Hubble utódjaként tartanak számon – a következő kutatási területeken nyit új lehetőségeket:
- A korábbi műszereknél jóval nagyobb érzékenység lehetővé teszi a világegyetem első néhány száz millió évében kialakult csillagok és galaxisok vizsgálatát.
- A James Webb űrtávcső különösen alkalmas lesz születő csillagok megfigyelésére, hiszen az infravörös fény képes áthatolni a csillagok bölcsőjeként szolgáló hatalmas gáz- és porfelhőkön.
- A Naprendszeren kívüli bolygók (exobolygók) megfigyelésének is kiváló eszköze lesz az új űrtávcső, képes lesz még az exobolygók légkörének tanulmányozására is.
E megfigyeléseknél azért van szükség űrben működő távcsőre, mert a Föld légköre az infravörös sugárzás jelentős részét elnyeli. Azért, hogy a James Webb űrtávcső mérései a lehető legpontosabbak legyenek, a Nap és a Föld együttesének ún. L2 Lagrange-pontja környékén állítják pályára. Így az űreszköz minimális pályakorrekciók mellett folyamatosan a Nap körül kering nagyjából a Földdel párhuzamos pályán, miközben egy hőpajzs gondoskodik arról, hogy méréseit ne zavarja a Nap által kibocsátott infravörös sugárzás.
Az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium munkatársai, Mészáros Szabolcs – aki jelenleg az MTA Prémium posztdoktori kutatói programjának ösztöndíjasa – és Kovács József, a Space Telescope Science Institute (STScI) Ralph Bohlin által vezetett kutatócsoportjával együttműködve, egy színképadatbázist állítottak össze, amely nélkülözhetetlen segítséget jelent majd az űrtávcsövet használatba vevő csillagászoknak. A magyar kutatók az adatbázist alkotó színképeket a Nap jól ismert adatain alapuló modellekből számolták ki.
A kutatók a megfigyelt csillagok valódi színképét összevetve az adatbázisban megtalálható számított értékekkel következtethetnek arra, milyen fizikai és kémiai viszonyok uralkodnak adott csillagon. Így megbecsülhető a csillag effektív hőmérséklete, a felszínén mérhető gravitációs gyorsulás értéke és a Napéhoz viszonyított kémiai összetétele.
Lényegében tehát a magyar kutatók közreműködésével készített adatbázis segít abban, hogy a csillagászok a James Webb űrtávcső számára kitűzött tudományos célokat megvalósítsák.
