Az Európai Unióhoz csatlakozó tíz új Kelet-közép európai ország számára az e-kormányzat és e-közigazgatás viszonylag egyszerű úton érhető el, vagy legalábbis nyugati társaikhoz képest egyszerűbben, mert ezeket nem terheli a Nyugat-Európát jellemző bonyolult régebbi informatikai rendszerek „átkos öröksége”, amely hátráltatja a fontos állami funkciók, például az igazságszolgáltatás és az egészségügy eredményes továbbfejlesztését. Nyugat Európában a meglévő architektúra áttekinthetővé tétele és modernizálása sokba kerül, és jelentős szervezeti – sőt, egyes esetekben a szabályozó környezetet érintő jogi – változtatásokat igényelhet. Ennek következtében becslések szerint minden euróból, amit technológiára költenek, 80 centet fordítanak a meglévő rendszerek karbantartására, és csak 20 cent jut az új technológia beszerzésére. A belépő országokban azonban mind a száz centet olyan innovatív technológiai megoldásokra lehetne költeni, amelyek folyamatos karbantartási költsége meglehetősen alacsony.

Az Oracle kiemelt területként kezeli a kormányzati szektort, amelynek intézményeiben túlnyomórészt már jelenleg is Oracle technológiát (elsősorban adatbázisokat) és alkalmazásokat (adattárházak, pénzügyi rendszerek, portálok, stb.) használnak. Az Oracle technológiáit és alkalmazásait a nemzetközi nagyvállalatok igényeit és méreteit figyelembe véve fejlesztették ki, ezért a hazai viszonylatban a legnagyobbak közé tartozó országos kormányzati rendszerek éppen azt a méretet képviselik, amelyekre az Oracle termékek technikai és költség szempontból ideális megoldást jelentenek. Az Oracle becslése szerint 2005–2006-ra a belépő országok közigazgatása ugyanolyan közel lesz az eEurópa célkitűzés teljesítéséhez, mint a jelenlegi EU-tagok többsége, és az e-kormányzat viszonylag könnyű kialakításának az alábbi strukturált „ABCD megközelítés” lehet a kulcsa.

A – Számonkérhetőség és átláthatóság

A Kelet-közép európai kormányzatok számára a közigazgatási rendszerek modernizálása felé vezető első lépés a számonkérhetőség elérése. Ehhez olyan rendszerek bevezetésére van szükség, amelyek a kormányzati hatóságok, az állampolgárok és a közigazgatási dolgozók közti ügyintézést és más szolgáltatásokat átláthatóvá teszik. Az Európai Bizottság szerint számos csatlakozó ország esetében kritikus kérdés a közigazgatás reformja, de Magyarországot és Litvániát gyakran úgy értékelik, mint amelyek jelentős haladást értek el a reformok megvalósításában. Emellett olyan rendszerekre van szükség, amelyek a közigazgatást alkalmassá teszik az EU-keretekből kapott pénzek kezelésére és felhasználásuk szigorú ellenőrzésére. A pénzügyi adminisztráció számítógépesítése mellett olyan humánerőforrás-rendszerek bevezetésével is javítani lehet a számonkérhetőséget, amelyek elősegítik a kormányzat és a közigazgatási dolgozók közti kommunikációt, és biztosítják, hogy az utóbbiak kellően átlássák és megértsék a vonatkozó irányelveket és előírásokat.

B – Költségkeret-ellenőrzés és átláthatóság

Az EU bővítésének legutóbbi fázisában a csatlakozó országok gazdasági sikerei nagyban azon múltak, hogyan kezelték az EU pénzügyi támogatási forrásait. Költséggazdálkodás és keretellenőrzés tekintetében, az átlátható ügyviteli háttérrendszerek biztosítják a belső hatékonyságot és a pénzek megfelelő, előírásos felosztását.

Az Economist Corporate Network 2002. decemberi elemzése szerint a csatlakozás lezárultával a növekedés feltétele a gazdaság stabilitása, valamint a további fejlődést szolgáló folyamatos szerkezetátalakítás és beruházás. Mindezek alapfeltétele a gondosan ellenőrzött költséggazdálkodás. Írország például jól igazodott ehhez a feltételrendszerhez, és közel megkétszerezte az egy főre jutó GDP-t, elérve az EU átlagának 116 százalékát. Görögország viszont kezdetben nem ültette át a gyakorlatba ezeket az elveket, és most a ráfordítások gondos figyelésével és ellenőrzésével igyekszik elkerülni a korrupciót, illetve a gazdaság fejlődését csak minimális mértékben szolgáló pazarló presztízsprojekteket.

C – Lakossági és üzleti szolgáltatások

A lakossági szolgáltatásokat tekintve a kormányzatok számára az elsődleges feladat az ügyviteli háttértevékenységeket kiszolgáló technológia megalapozása. Csak ezt követően érdemes előtérbe helyezni az állampolgár-központú közszolgálatot megvalósító külső lakossági és vállalati kapcsolatokat (government-to-citizen, G2C és government-to-business, G2B). Ezt egy portálon keresztül célszerű megvalósítani. A portál lenne az „egyablakos ügyintézéshez” szükséges közös kapcsolati pont. Ezen az „ablakon” keresztül tarthatnak kapcsolatot a vállalkozások, a kormányzati beszállítók és az állampolgárok a helyi és központi kormányzat különböző hatóságaival.

A World Markets Research Centre 196 ország 2288 kormányzati webhelyét vizsgáló elemzésében arra a következtetésre jutott, hogy „az egyablakos ügyintézés a hatóságokat és hivatalokat arra bátorítja, hogy egységesebb megközelítést alkalmazzanak a jelenlegi eltérő navigációs útvonalak és megjelenítési stílusok helyett.” További előnnyel jár, ha az állampolgárok által kezdeményezett tranzakciókat a portál automatikusan elemzi valamilyen ügyfélkapcsolat-kezelési megoldással. Ez a stratégia lehetővé teszi a csatlakozó országok számára a lakosságközpontú közigazgatás kialakítását.

Elsőként az állam számára bevételi forrást jelentő adózást érdemes online rendszerekkel támogatni, különösen az áfa, a társasági adó és a vállalatok egyéb közterhei kapcsán. Azért ez a legcélszerűbb, mert elsőként jellemzően a vállalati szférában várható az interneten keresztüli kapcsolattartás a hatóságokkal, és itt gyakoribbak a tranzakciók. A vállalatok nagy része havi áfa bevalló, míg a lakosságot érintő személyi jövedelemadó bevallására csak évente kerül sor. A vállalati szférát érintő szolgáltatások online megvalósítását követően a kormányzat az olyan lakosságközpontú tevékenységek felé fordulhat, mint az szja-bevallás, a lakcímnyilvántartás vagy az online munkaközvetítés.

D – Központi/helyi telepítés

A legutolsó lépés a telepítési modellek kialakítása. Itt a siker központi tényezője az, hogy a szolgáltatások több csatornán keresztül legyenek elérhetőek. A hagyományos levelezés és személyes kapcsolattartás mellett ebben szerephez jut a telefonon, személyi adatkezelőkön és egyéb kézi eszközökön, e‑mailen és interaktív információs kioszkokon keresztüli ügyintézés. Ezáltal a kormányzat az összes állampolgár számára nyújt szolgáltatásokat, függetlenül attól, hogy azok rendelkeznek-e interneteléréssel és a szükséges ismeretekkel.

A csatlakozó országokban a mobil elérés válhat a legfontosabb kapcsolattartási csatornává, mert a vezetékes lefedettség Kelet-közép Európában átlagosan csupán 32–38 százalék. Lengyelország már 2002 januárjában belföldi GPRS-elérést kínált, a kelet-közép-európai országokban 2001 végén pedig mintegy 50 millió mobiltelefon-előfizetést tartottak nyilván, ami a Gartner Dataquest előrejelzése szerint 2006-ra 139 millióra emelkedik.

Magyarországon jelentős elmaradottság tapasztalható az elektronikus kormányzat használata és népszerűsége terén. A Taylor Nelson Sofres (TNS) piackutató 2002-ben 28 ország 29000 lakosának bevonásával készített felmérést az elektronikus kormányzati szolgáltatások elterjedtségéről (http://www.modus.hu/aktual/go.pdf), mely szerint e területen Magyarország zárja a mezőnyt 3%-os eredménnyel. A kutatás szerint a többi csatlakozó ország a rangsorban mind előkelőbb helyet foglal el (Lengyelországban 4%, Litvániában 8%, Szlovákiában 14%, a Cseh Köztársaságban 18% az elterjedtség).