Megnyílt a lejárt szavatosságú élelmiszerek áruháza

Lejárt szavatosságú, de fogyasztható élelmiszereket kínáló üzletet nyitottak Angliában. Mindenki annyit fizet, amennyit tud, szabott árak nincsenek. A siker óriási, a projektnek pedig még a neve is jó: The Real Junk Food Project, vagyis valódi junk food.

2017. február 18.

Klímablog

Ahogy arról a Klímablogon is beszámoltunk, a Just Eat It: A Food Waste Story (2014) című kanadai dokumentumfilmben egy pár azt kísérelte meg, hogyan lehet eléldegélni kidobott – kukákból kiguberált – ételekből. Hát fejedelmien. Mert tényleg hihetetlen, mi mindent dobunk ki, sokszor bontatlanul, mert lejárt a szavatosságuk. Pedig valójában az ilyen termékek jelentős része még nyugodtan fogyasztható lenne.

A Leeds mellett megnyitott The Real Junk Food Project Angliában az első ilyen áruház. A neve is elég szórakoztató, „igazi szemét kaja”. (Angolul junk foodnak csúfolják a gyorséttermi ételeket.) Na nem kell semmi látványosat várni: egy nagy raktárhelyiségről van szó tulajdonképpen, ahol főleg állványszerű, összeeszkábált polcokon sorakoznak az áruk. Az épület egy ipartelepen található.

A bolt ötletgazdája, a több mint 10 évig séfként dolgozó Adam Smith szeretné, ha Anglia minden városában nyílna egy ilyen áruház. A kezdeményezés kicsiben indult: először úgynevezett butikokat hoztak létre, amik valójában fogyasztható, de máshol hulladékká minősült élelmiszert kínáló pultok voltak a szervezet kávézóiban. Ezekből jelenleg száznál több üzemel országszerte, és az ügyfelek – ahogy a szupermarketben is – fizethetnek pénzzel vagy az idejük, szakértelmük felajánlásával.

A szervezet másik tevékenysége a „Fuel for School” program, aminek keretében a vállalkozásoktól begyűjtött fogyasztható, de hulladékká minősített élelmiszereket iskolákban osztják szét. Máshol feleslegessé vált kenyeret, gyümölcsöt, zöldséget és tejtermékeket visznek a boltokból az iskolákba, jelenleg hetente 12 ezer gyereknek jut belőle. A The Real Junk Food Project egyetlen rákfenéje, hogy krónikus önkénteshiányban szenved. Önkéntesek kellenek az áruk szállításához, tisztításához és a polcokra rakásához.

Több család is elárulta a brit médiának, hogy a Pudsey-ban üzemelő bolt valóságos életmentő lehetőség nekik. Az egyik família még táptejet is tudott találni az üzletben a 7 hónapos csecsemőjének. Már Dániában is tervbe vették két hasonló bolt nyitását.

Az Evening Standard becslése szerint az angliai szupermarketek évente 230 millió fontnyi (287 millió dollárnyi, azaz 83,39 milliárd forintnak megfelelő értékű) élelmiszercikket dobnak ki.

Világszerte nagy a pazarlás

2013-ban az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) Kenyában megrendezett élelmezésügyi konferenciáján direkt „romlott” afrikai gyümölcsöket és zöldségeket szolgáltak fel az 500 résztvevőnek. Ezeket az európai szupermarketek minősítették árusításra már nem alkalmas terményeknek, holott tökéletesen ehetők voltak.Az ENSZ Környezetvédelmi Programja ezzel demonstrálta, hogy a nyugati világ áruházláncainak szabályai az élelmiszerek mily nagy mennyiségű kidobásához vezetnek.

Az áruházak gyakran esztétikai okokból utasítanak vissza gyümölcsöket, mert náluk például még az is szabályozva van, a banánnak milyen szögben kell hajlania. A zöldbabnak is előírt hosszúságúnak kell lennie, különben nem fogadja el az áruátvételi osztály, illetve a rövidebb darabok takarmányként végzik. Nemrég indult el itthon is a Tesco Perfectly Imperfect kezdeményezése, amelynek keretében olcsóbban adják a szépséghibás árut, ami így nem végzi a szemétben.

A pazarlás másik példája, amikor az áruházláncok a betakarítás után visszamondják a rendelést, s így a termés a gazdáknál romlik meg, vagy legjobb esetben is takarmányként tudják csak eladni.

A világban a megtermelt élelmiszerek közel fele a kukában végzi, állítja Torgny Holmgren, a Stockholm International Water Institute igazgatója. Egyharmad pusztán azért veszik el, mert nem hatékony a szállítás és a raktározás, vagy mert a gazdag országokban nyomós ok nélkül kidobják a terményt és az élelmiszercikkeket.

Az agrárium által elhasznált vízmennyiség egyharmadát – több mint egymilliárd köbtonna vizet – olyan élelemre fordítják, amit végül senki sem fogyaszt el. Az ételpazarlás tehát vízpazarlás is.

Forrás: Reuters

Véleményvezér