Mintegy 30 évvel azután, hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) először adta ki a nemzetközi ajánlásait a növényvédő szerek terjesztésére és használatára, az ENSZ-szervezet újra segítséget kínál a nemzeti törvényhozóknak az e szerekre vonatkozó jobb szabályozás kialakításához.
„A helyzet tagadhatatlan jobb az első ajánlások megjelenéséhez képest, mégis, sok helyen a nemzeti jogszabályi környezet frissítésre szorul” – mondta Ren Wang, a FAO mezőgazdasági és fogyasztóvédelmi főigazgató-helyettese. (Például a méhek pusztulásában is szerepe van ezeknek a szereknek.)
Az eltelt időszakban bővültek ismereteink a növényvédő szerek hosszú távú egészségügyi és környezeti hatásairól, új nemzetközi egyezmények születtek, és manapság már senki nem vonja kétségbe, hogy a nem megfelelő rovarirtó-gazdálkodás visszavetheti a mezőgazdasági termékek kereskedelmét. Egy gyors felülvizsgálatra van szükség az 1980-as és 90-es években kialakított szabályoknál, hogy biztosítsuk az emberek és környezetünk védelmét – tette hozzá Wang.
Az elmúlt három évtizedben a növényvédő szerek használata folyamatosan nőtt. Iparági adatok szerint ma kétszer több rovarirtó kering a nemzetközi piacon 2000-hez képest, az éves forgalom meghaladja az 50 milliárd dollárt.
Új normák a törvényi szabályozásban és címkézésben
E változásokra tekintettel a FAO és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) új ajánlásokkal állt elő, amelyek részletekbe menően bemutatják egy ideális nemzeti jogi környezet legfontosabb elemeit.
Az iránymutatások nagy része a nemzeti hatóságoknak – főleg a fejlődő országokban – adnak tanácsot, akik a szabályozási keretek kialakításáért és a jelölésekre vonatkozó előírásokért felelnek. Ez utóbbi, vagyis a csomagoláson feltüntetett utasítások a helyes és törvényes használatról, a lehetséges veszélyek és óvintézkedések leírása kritikus elem az emberi és környezeti egészségre gyakorolt káros hatások elkerüléséhez.
„Az 1985-ös nemzetközi magatartási kódex rendet vágott a kaotikus, szinte vadnyugatot idéző állapotok között, amikor még sok országban egyáltalán nem szabályozták a rovarirtók használatát, rengeteg egészségügyi és környezeti problémának engedve teret – magyarázta Wang. – Ennek árát azok a szegény gazdák milliói fizették meg, akik nem jutottak megfelelő információhoz, képzésekhez vagy védőeszközökhöz.”
Az iránymutatásokat legutoljára 2013-ban vizsgálták felül, és jelentették meg egy sor FAO-ajánlással együtt, amelyek, támogatva a különböző FAO-projektek által, kialakítottak egy nemzetközi referenciakeretet a törvényhozók és a privát szektor számára.
Napjainkban szinte nincs ország növényvédő szerekre vonatkozó szabályozás nélkül, és a címkézésre is figyelmet fordítanak. A legveszélyesebb peszticidek eltűntek a piacról, helyettük alternatív (integrált) módszereket vetettek be a mezőgazdasági vegyszerek használatában sok országban.
A még fennálló hiányosságok kezelésére a FAO az erőfeszítéseit arra koncentrálja, hogy a rovarirtó-szabályozás megfelelőbb legyen, és az integrált növényvédelem elterjedésével csökkenjen a növényvédő szerektől való függőségünk.
Emellett az országok számíthatnak a szervezet iránymutatására, hogy felülvizsgálják az engedélyezett növényvédő szerek adatbázisát, és azonosíthassák az esetlegesen speciális figyelmet igénylő szereket.
