A norvégok szuverén nemzeti vagyonalapja az ország tengeri olajkitermelésének busás bevételeiből hízott akkorára, hogy a világ legnagyobb alapjává váljon ebben a kategóriában. Érthető hát, hogy a kormány próbál

Az alap évek nagy részvényese a világ legnagyobb olajcégeinek, s e pozíciójának erejével élve évek óta próbál olyan javaslatokat elfogadtatni az éves részvényesi közgyűléseken, melyek e vállalatok zöldülését segítenék elő.

A norvég jegybank persze hivatalosan azt közli a sajtóval, hogy nem tekinti feladatának a cégekre való nyomásgyakorlást (ezt mondta egy illetékes a Reuters-nek is), ugyanakkor az alap nyíltan hangoztatott álláspontja az, hogy a klímaváltozás szélsőséges időjárási jelenségeket produkál (árvizek, aszályok) és a tengerszintemelkedéséhez is hozzájárul, ezzel károkat okoz a piaci szereplőknek, tehát rontja a vállalatok hosszútávú nyereségességét. A cégeknek éppen ezért kötelességük klímabarát üzleti tevékenységet folytatniuk és mindent megtenniük, hogy csökkentsék környezeti terhelésüket, ökolábnyomukat.

2018-ban az alap az angliai Carbon Disclosure Projecttel (CDP) együttműködve nyomást helyez a legkülönfélébb szektorokban működő nagyvállalatokra, hogy juttassák el a vízhasználatuk és a klímavédelmi törekvéseikkel kapcsolatos adatokat a CDP-nek, hogy jobban képet alkothasson a közvélemény az ökolábnyomukról és a környezetbarát stratégiájukról.

A hosszú távú befektetési startégiát követő alapok -ilyenek a nemzeti vagyonalapok mellett a nyugdíjalapok- másik bevett taktikája a divesztíció, vagyis a kivonulás egyes iparágakból, ha annak alapelveit nem tartják etikusnak, illetve üzleti tevékenységüket a társadalomra nézve károsnak érzik.

A norvég vagyonalapot a működését megszabó törvény eltiltotta attól, hogy hazai pályán fektessen be. Csakis külföldi cégekben és eszközökben tarthatja tőkéjét.

Állami cégek

Norvégiában például csak néhány vállalatot minősített A-kategóriás zöld cégnek a londoni CDP.

Az egyik a DNB, mely egy bank, a másik az Entra nevű ingatlancég. A norvég állami olajcég, a Statoil meglehetősen rossz, F osztályzatot kapott, mert nem volt hajlandó adatokat szolgáltatni a vízfogyasztásáról a CDP-nek. Ezt azzal indokolták a Reuters-nek, hogy a cég olajkitermelő egységeinek nagy része a tengeren van és tengervizet használ, amerikai érdekeltségei pedig palagáz- és palaolaj kitermelésben utaznak, ami hidraulikus kőfúrással történik, amihez szintén óriási mennyiségű vizet használnak, kemikáliákkal vegyítve. (Szidják is a zöldek ezt a módszert.)

A Statoil klímaváltozással kapcsolatos stratégiájáról -amibe beletartozik az emisszió(csökkentés) is- viszont közölt adatokat, amivel az élvonalba került, A besorolást kapott.

A norvég állami cégek közül a Telenor kapott A-t klímaváltozással kapcsolatos adatközléséért, a Hydro nevű alumíniumgyár és a Yara műtrágyagyártó pedig C-t.

A CDP Top 100-as listáján nem szerepel norvég cég.

Folytatjuk

(Reuters)