Elérhetővé váltak az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) gyakorlati ajánlásai a világ legfontosabb gabonáira (kukorica, rizs, búza), amelyek az elfogyasztott kalóriák 42%-ért és a proteinbevitelünk 37%-ért felelnek, hogy azok termesztése az ökoszisztéma javára váljon. Az új kiadvány egyrészt különböző esettanulmányokon keresztül bizonyítja, hogy a FAO által is javasolt Save and Grow módszer sikeresen alkalmazható, másrészt egyben egy gyakorlati útmutató is arról, hogyan tudja a világ elérni az új fenntartható fejlődési menetrend célkitűzéseit.
„A szegénység felszámolásához és a klímaváltozás megállításához kapcsolódó nemzetközi kötelezettségvállalásainkhoz egyfajta paradigmaváltás szükséges, hogy egy fenntarthatóbb és befogadóbb termelés révén biztosítsuk a növekvő igényeinket,” mondta José Graziano da Silva, a FAO főigazgatója, előszavában, utalva a közelmúltban elfogadott fenntartható fejlődési célokra és a párizsi klímatárgyalásokra (COP21).
Miközben a világ gabonakészletei rekordméreteket öltenek, termelési módszereink nagyon bizonytalanok a talajvíz kimerülése, a környezetszennyezés, a biológiai sokféleség csökkenése és egyéb problémák miatt – pontot téve a zöld forradalom korszakára. Miközben a világ élelmiszertermelését 60%-kal kellene növelni, hogy képesek legyünk ellátni a föld várható népességét 2050-ben is. Ez komoly kihívás elé állítja a hatékonyság terén a kis családi gazdaságokat, akiktől a terményeink nagy része származik.
A Save and Grow egy átfogó módszer egy környezetkímélő, fenntartható és mindemellett termelés-intenzív mezőgazdaságért, ami tekintettel van környezeti erőforrásainkra, részben a kémiai vegyületek használatának mérséklése révén, és javítja a gazdálkodók pénzügyi helyzetét. Már ebből a rövid összefoglalóból is látható, hogy ez a termelési minta a fenntartható fejlesztési célok és az éghajlatváltozás elleni tervezett lépések irányába mutat.
A gyakorlatban ez jelentheti fák ültetését, amelyek Malawiban és Zambiában a kukoricaföldeken biztosítanak árnyékot a növényeknek, növényi maradványok talajtakaróként való használatát a szántóföld boronálását követően, egy módszer amit a kazak sztyeppéken alkalmaztak búza termesztésekor, vagy gyakran a „vágd le és mulcsold” újszerű alkalmazását, például Közép- és Dél-Amerikában.
Most megérett az idő, a sporadikus példákra építve, az átfogó és ambiciózus nemzeti programokhoz, olvasható szintén az előszóban.
A módszer lényege
A Save and Grow gyakorlatilag különböző technikák tárházát takarja, amelyek mind a természetes biológiai és ökológiai folyamatok segítségével teszik lehetővé, hogy többet termeljünk kevesebből.
Ennek öt, egymást kiegészítő eleme:
- környezetkímélő mezőgazdaság, ami a talajművelés helyett a talajtakaró és vetésforgó alkalmazását jelenti,
- a talaj állapotának javítása, nitrogén-megkötő növények termesztésével, amelyek kiválthatják a drága műtrágyákat
- körültekintőbb fajtaválasztás a magasabb hozamú, ellenállóbb és táplálóbb növények előtérbe helyezésével
- hatékony vízhasználat
- integrált növényvédelem, vagyis a rossz kártevő természetes ellenségeinek bevetése kémiai rovarirtók helyett
A FAO becslése szerint, olvasható a kötetben, a világ rizsföldjeinek 90 %-án lenne alkalmazható ezen módszer, miközben Kínán kívül a kontinensen mindössze 1%-ban éltek a rendszer kínálta előnyökkel. Az indonéz kormány a közelmúltban tett lépéseket, hogy az országban egy millió hektáron ezzel az integrált technológiával történjen a rizstermesztés.
Az ökoszisztéma alapú megközelítés a Save and Grow központi eleme. Ezt a szemléletmódot követve Afrikában egyes kistermelők úgy védekeznek sikeresen egy őshonos moly ellen, aminek a lárvája a kukoricát támadja, hogy a kukorica közé koldusgyomot, egy hüvelyes növényt vetettek, a földek köré pedig napier füvet, (amit később állati takarmányként hasznosítanak). Ez utóbbi feladata a rendszer beindítása, míg a koldusgyom kémiai vegyületeivel odacsalogatja a molyok természetes ellenségeit továbbá megzavarja magukat a lepkéket is, hogy azok inkább a napier fűbe rakják petéiket.
Ezzel a módszerrel a monokultúrákhoz képest kisebb földterületen a Viktória-tó körüli farmerek 75 %-a háromszor nagyobb hozamnak örülhetett az aratási szezonban, a fűfélének köszönhető haszonállat állomány növekedését nem is említve.
Modern eszközök
High-tech eszközök segítenek, hogy ez a globális módszer révén a természeti és emberi igények közötti végre egyensúlyt teremtsünk. Kézi optikai szenzorokkal meghatározható a növény nitrogéntrágya-igénye, lézeres precíziós talajszintezéssel magasabb termelékenység érhető el kevesebb vízhasználat mellett – ez utóbbi Indiában például akár 40 %-os vízmegtakarítást is jelentett.
Az ilyen termelési rendszerek alapja a tudás, főként a helyiek ismeretei és igényei, hangsúlyozzák a FAO szakértői.
A döntéshozók szerepe
A gazdálkodók gyakran látják a változás előnyeit, ám mivel azok nem minden esetben azonnal érvényesülnek, a Save and Grow esetében is szükség van stabil intézményi keretek kialakítására.
A döntéshozóknak ösztönzőket kell kínálni a gazdáknak az eddigi termelési módszerek elhagyására, a vetésforgó alkalmazására és közben eszközöket kialakítani (pl. biztosítás, szociális intézkedések, hitel-eszközök), amelyekkel csökkenthetők a kockázatok.
A széleskörű alkalmazáshoz a kormányzati szinten kívül a nemzetközi szervezetek, a civil és a privát szféra elköteleződése is szükséges.
Kazahsztán példája mutatja, hogy a környezetkímélő mezőgazdaság megéri a befektetést. Kezdetben a szél okozta talajerózió ellen vetették be az 1960-as években, 2000-től azonban a FAO segítségével elterjedhetett a szántás elkerülésére épülő módszer, amellyel a hóból és csapadékból összegyűlő folyadék a talajban marad, alacsonyabb munkaerő- és üzemanyag-költségek mellett 25 %-kal növelve a búza-termésátlagot. 2011-ben a kormány célzott támogatási rendszert indított el ezen gyakorlat további terjesztésére, amit napjainkban már a 19 millió hektár bevetett terület felén alkalmaznak.
