„Nemcsak a tudomány fejlődése, hanem az ember fejlődése is fontos, ezt elsősorban saját magamon tudom lemérni. Még amikor évtizedekkel ezelőtt az egyik első könyvemet írtam Magyarország ásványkincseiről teljesen másképp gondolkodtam, és most, mikor újra olvasom, akkor szembesülök azzal, hogy teljesen másképp látom a dolgokat. Akkor még fel sem merült bennem, hogy a bányászat, a nyersanyag kitermelés a környezeti károkkal is járhat. Sok nagy tekintélyű tudós volt a hetvenes-nyolcvanas években is azon az állásponton, hogy a technika fejlődése fontosabb, mint a környezetvédelem. Úgy vélték, hogy a környezetvédelem a technikai fejlődés egyik legnagyobb akadálya” - mondta Juhász Árpád geológus professzor a Piac&Profit által szervezett Fenntarthatósági Csúcson szerdán Budapesten.
„Amikor a nyolcvanas években Kelet-Afrikában jártam a Teleki-emlékexpedíció száz évvel Teleki Sámuel után, akkor alkalmunk nyílt összehasonlítani azokat a változásokat, amelyek az elmúlt száz évben történtek. Azt tapasztaltuk, hogy óriási változások mentek végbe az éghajlatváltozás hatására a vegetációban és a nyugati betörés hatására az ott élő emberek életében. Húsz évvel később újra jártam ott és azt kellett tapasztalnom, hogy húsz év alatt még több változás ment végbe” – mesélte Juhász Árpád.
„A legnagyobb meggyőződéssel állítom, hogy nem lehet csak azt kimondani, hogy folyamatban van a globális klímaváltozás. Az életem merném tenni rá, hogy egy nagyon drasztikus globális felmelegedés korában élünk. Legújabb könyvemben, is állítom, hogy számomra nincsenek kérdőjelek: a világ gleccsereinek 90 százalékánál drámai olvadást tapasztalunk. Az olvadás kezdete a 19. század közepére tehető. Az elmúlt 150 év alatt azt tapasztalhatjuk, - és ezt személyes élményeim is alátámasztják – hogy a felmelegedés egyre komolyabb méreteket ölt. Ezt pedig elsősorban az emberi tevékenység, a fosszilis tüzelőanyagok elégetése okozza” – vélte a geológus.
„A hatvanas években még három évtizednyire becsültük a kőolajtartalékokat, most pedig még mindig évtizedes távlatokban lehet mérni a készleteket, holott már túl vagyunk a csúcson. Most már viszont világosan kirajzolódik a tendencia, hogy a nagy kőolaj-kitermelő lelőhelyek túl vannak életük delén. Ezért a szárazföldön egyre nagyobb mélységekben kell kutatni kőolaj után, ami jelentősen megnöveli a kitermelés költségeit. Az óceáni kitermelés egyre nagyobb százaléka pedig már nem a kontinentális peremekről származik, nagy mélységből ezer méternél mélyebben fekvő tengerfenékről kell kitermelni. Ez pedig óriási veszélyekkel jár mint azt néhány évvel ezelőtt a Mexikói-öbölben is láthattuk a BP kútjának katasztrófája után” – emelte ki Juhász Árpád.
„Hogy mennyire felelőtlenek és gondatlanok az emberek, hogy mennyire pazarló az életmódunk, ezt most volt alkalmam megtekinteni a Zöld-foki szigeteken: ott ahol ezrével épülnek a nyugati befektetők házai, egyetlenegyen sem lehet egy darab napkollektort sem látni. Ott ahol minden nap szinte folyamatos a napsütés. De nem kell messzire mennünk: én egyedülállóként viszonylag puritán életmódot folytatok, mégis az ökológiai lábnyomom nem kisebb, mint másoké. Ezért amikor csak lehet hangsúlyozom: fel kell hívnunk a figyelmet a globális felmelegedés veszélyeire!”
A konferencia előadásainak összefoglalóját itt olvashatja.
