Az Orbán-könyvekkel mindez nem fordulhatna elő a klasszikus zöldségboltban, például a piacon. Ahová - utólag talán már bánja tettét az, aki nemet mondott egy múlt heti baráti invitálásra - nem ment el.
- Szerkesztőkém, gyere ki velem szerdán az Élmunkásra.
- A Lehelre. De mi a fenének?
- Tudatosítják a néppel a húshagyó keddet, meg a böjtöt, ezért a kofák hétvégére felnyomják a gyümölcsnek az árát.
- Marhaság, amikor régen nem csak mondták, hanem csinálták is a böjtöt ilyenkor tavaszelőn, nem volt minek felnyomni az árát a piacon, mert a gyümölcsöt mindenki otthon spájzolta, a kofák legfeljebb aszalt szilvát, szárított gombát meg mézet, lekvárt árultak.
- Jó, rendben, ha te Ádámtól meg Évától eredezteted a piaci kínálatot, akkor megyek egyedül, te meg gyere velünk csütörtökön vendéglőbe.
A böjt árfelhajtó szerepét így csak megsejteni sikerült a múlt héten, de a koplalás előtti csütörtöknek meg volt a bukéja. Bár nem tokajit, hanem a Bodrog árvizeit felidéző folyóbort ivott az egyik szokásos vendéglőjében a tollforgató, aki némi figyelmetlenséggel megáldva azt hitte, a múlt csütörtökön - mint a rendes személyvonat, amelyik minden állomáson és megállóhelyen megáll - az összes étteremben féláron vágják hozzá a kosztot. Ezért nem is sörrel nyitott, bort kért a lófarokba kötött hajú pincértől, s míg késlekedő barátját várta, rögtön, étlaptanulmányok nélkül rendelt:
- Ha volnál szíves az orjalevesem után szarvasgombás bélszínt hozni párolt csicsókával, akkor elintézem, hogy ne 50 százalékos borravalót kapj a barátomtól!
- Szerkesztő úr, azért nincs az étlapon viaddisznópörkölt sem, mert a koca ősz óta túrja a mecseki erdőket szarvasgombáért, de mert még nem talált, őt sem lőttük ki. Sőt, a puskánk is csütörtököt mondott, így nálunk nincs félárú szarvasgombás vacsora. Ott jön a barátja meg a parancsnoka, én nem sütném el előtte is a szarvasgombás poént, ha ő fizet.
Mint kiderült, semmilyen poént nem lehetett a böjt előtti zabálós csütörtökön elsütni a házaspár előtt, a vendéglőbe is csak a meghívott barát iránti tiszteletből ment el a házaspár. Az asszonynak már a kabátlevétel utáni első percben majdnem sikerült politizálnia:
- Engem kéne plakátra tenni, a rohadt kölyök miatt nem négy, hanem öt éve élek rosszabbul, s még vagy öt évig úgy is folytatom! Amióta egyetemista, azóta csak viszi a pénzt, most síelni akar, de már tudja, hogy munkája a végzés után nem lesz. Én élek szarul, nem a lakótelepi nyanya a plakátról.
- Csak azért nem mutatok neked valami Gyurcsányosat, mert nem illik a barátom feleségének mindenfélét mutogatni. De még mielőtt felkerülnél egy plakátra a mamik mellé rosszabbul élőként, mondd már meg nekem, hogy ki volt hatalmon akkor, amikor a fiad beiratkozott arra az egyetemre, amelyik munkahely helyett az utcára képezte őt? Ha kiderítetted, akkor nyugodtan mutass te is Gyurcsányosat, ha meglátsz egy rosszabbul élünk plakátot.
#page#
A fia miatti otthoni családi perpatvarból elég lassan oldódó asszonynak érthető okokból nem volt érkezése a "mutatok neked egy Gyurcsányosat" aznap született új magyar közmondáshoz, az asszonyság leragadt a pár nappal korábbi blognál, annál, hogy a kormányfő labdányi vérebe 1,X,2 eséllyel várta gazdája ebédvendégét, Putyin elnököt.
- Szegény kis pulitól mi a fenét félt az orosz elhárítás, képesek lettek volna kivágni a ház elé vagy a pincébe dugni addig, ameddig Putyin bevágja a marhasültet?
Ez az asszonyi bosszankodás már megnyugtatta a férjet és vacsoratársukat, aki ezek után még elő is adta, majd meg kommentálta a Gyurcsányos mutatás múlt héten kipattant gyöngyszem történetét. Kár, hogy a mozdulatot a pincér kicsit félreértette, mert nyomban loholt a számlával:
- Nyolcezerötszáz, mert csütörtök van, s még nyolcezerötszáz, mert mi nem tartjuk!
Valóban nem volt könnyű feladat elmagyarázni, mit is jelent a nagykúnsági tájszólás szerint a Gyurcsányos kézmozdulat, az ökölbe szorított kéz hüvelykujjának föld felé tartása. Rómában, úgy kétezer évvel ezelőtt ezt látva egy rendes gladiátor például kapásból leszúrta a már legyőzött ellenfelét. Ám Karcagon, 2006 tavaszán némely Fidesz-nyelvet beszélő ugyanezt "szopj le!" felszólításnak értelmezi. Némelyik, mert például a legautentikusabb helybéli fideszes, Varga Mihály a gyurcsányi mutatás pillanatától mindmáig egyetlen szóval sem kommentálta a városában serénykedett miniszterelnök hüvelykujj-állását. Valószínűleg neki is Deutsch-Für kolléga mondja majd meg, hogy "Misikém, szülővárosod népe 2006 tavaszától ezt érti a kézjelen". Persze erre minden jól képzett karcagi maga is rájöhetne, hiszen a gladiátorok értelmezéséhez képest rengeteget finomodott a hüvelykujj-kommunikáció, a véres tartalom átlényegült szolid, embernek nem ártó, kurvás országutakon pénzbe is átszámítható, fájdalommentes cselekvésre való bíztatássá.
- Azért kíváncsi lennék arra az agyroham partira, amikor Fideszéknél a gyurcsányi kézmozdulatot felfedezték és kampányelemmé formálták - mondja a Totó nevű kutya Putyin elnökkel és Gyurcsány miniszterelnökkel elköltött ebédjének témájáról lassan de biztosan a "szopj le!" nagykúnsági felszólítás fennkölt témájára átváltó asszonyság. De nem is várta meg a választ, mert kéznél volt a sajátja is: - Ezek azt hiszik, hogy az ingadozók ingadozás közben őket hallgatják meg, s a Fidesz kedvéért őfeléjük lengnek ki a trágár miniszterelnök miatt? Hát egy frászt, azt fogják mondani a véletlenül politikusra figyelő ingadozók, hogy ennek a Gyurcsánynak van vér a pucájában, ha egyszer ilyet mutat ezeknek! Egy X oda!
- Azért szerencse, hogy elszórakoznak ezzel a kézüggyel. Lehetne sokkal rosszabb is, pláne azok után, hogy Putyin elnök nem záratta le a Szentkirályi utcát, mert kedve kerekedett benézni Orbánékhoz a pártházukba - mondja nagy-nagy békességben a kétszer nyolcezerötszáz forintot meg egy kis borravalót leperkáló férfiú. Aztán neki is szegezte a kérdést barátjának: - Ugye ti, újságírók voltatok a nagy átverők, mert csak azt írtátok meg, hogy a Fidesz szerint a kormány lebeszélte Putyint az Orbánnal való találkozóról, de azt nem írtátok meg, hogy Orbán talán meg sem hívta az orosz elnököt.
S mert nem kapott választ a kérdésére, folytatta immáron a monológot:
- No ennek lesz böjtje! Emlékeztek arra, hogy nyolc éve ilyenkor az akkori kormány akkori szerződéseit egytől-egyig kiütötték Orbánék? Most miért lennének kegyesebbek a déli gázvezeték, a gáztározók meg az elosztó szerep miatt? Majd felrúgják ezeket a szerződéseket is.
Kötöttek persze másmilyen keretmegállapodást is a múlt héten az orosz delegáció tagjai és a magyar vendéglátók. S ha véletlenül "dezsavű" érzése lenne Demján Sándornak, akkor majd elmúlik az megint, már csak azért is, mert a magyar oldal szereplői azonosak az 1998-as szereplőkkel. Kilenc éve kezdődött és nyolc éve ért véget a nagy vállalkozás, az, hogy - idézünk egy akkori cikkből - "a tranzitforgalom megsokszorozására nemzetközi vállalkozás életre hívását kezdeményezte a Közép-európai Befektetési Társaság, a CEIC Holding. Tervei szerint napi 40 ezer tonna gépesített rakodásra alkalmas nagyüzem valósult volna meg.
A vállalkozás a távol-keleti országok európai tengeri áruforgalmát váltotta volna ki: a transzszibériai vasúton 23-26 nappal korábban érhet térségünkbe a szállítmány. A záhonyi különleges övezet tervét az orosz válság után végleg elvetették." A megfejtést is közöljük: a CEIC Holding egyet jelent Demján Sándorral, akkori vállalkozásával, a záhonyi különleges övezet pedig azzal a adójogi képződménnyel, amely tiszavirág életűnek bizonyult, a Fidesz-kormány 1998-ban leállította. Az orosz válság pedig az a pénzügyi krach volt, amely miatt a magyar kormányzat a vállalatoknak is "példát mutatva" fordított hátat az orosz piacnak. Hogy miért nincs, ha van, vagy van, ha nincs "dezsavű érzése" Demján Sándornak? Idézünk a most, március 3-án megjelent lapokból: Az orosz elnök látogatásának első napján elvi megállapodás született arról, hogy a transzszibériai vasúton szállított árukat a jövőben Magyarországról viszik tovább az európai célállomások felé, az átrakó állomás helye Záhony lesz. Gazda László, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke pedig hallotta is, amikor Putyin elnök ígéretet tett arra, hogy minden támogatást megad ahhoz, hogy itt Európa egyik legjelentősebb logisztikai központja legyen.
Az nem baj, ha az egykori CEIC Holding elnöknek mégis csak van "dezsavű érzése", de az baj, ha az 1998-as miniszterelnöknek is van, s - hatalomra jutva - megint hozzásegíti az orosz-magyar és az orosz-záhonyi kapcsolatokat az összerogyáshoz. Hasonló igyekezettel talán még azt is elérheti, hogy Putyin elnöknek és a Gazpromnak is "dezsavű érzése" lesz, s mint idén januárban, a későbbiekben is megtalálják a gázcsapot. Akkor tökéletesen fölösleges lesz a múlt héten beígért Kóka-Áder gázárvita bármely részletére is emlékezni, mert nem lesz gáz. Amúgy mit nem adnának a derék londoni polgárok, ha náluk lenne olyan elmélkedés a gázárról, mint amilyen nálunk esedékes: Angliában nem gatyáznak, a múlt heti bejelentés alapján kapásból és mindenkinek 24 százalékkal drágul ez az energiahordozó. Tony Blair és ellenzéke nem ér rá népnyugtató-népizgató számháborúra, de arra sem, hogy becsinálva az ottani konzervatívoktól, a lakossággal nem, csak az adófizetőkkel fizettetik meg a világpiaci árdrágulást. Mifelénk a kormányzat és ellenzéke nem akar gázáremelést, mindegy is, mi történik a világban. A feliratról, "Mi, a magyar nép" nem is tudnánk, melyik bankjegyünkre kerüljön rá, arra-e, amelyikkel a lakosságunk, vagy arra-e, amelyikkel az adófizető jövedelemtermelő népségünk fizeti a magyar gázt. Nem így az amerikai polgár, amelyikből egyféle van. Igaz, egyféle világpiacon, egyféleképpen nem becsapva saját magát, egyféle szöveget mert felírni a most forgalomba hozott új tízdollárosra, idézzük: "Mi, az amerikai nép".
