Világbajnoki rekord és tempó az, ahogyan nagykoalíciót hoztak létre hazai, sőt határokon túli politikai erők. Az abszolút példát is lepipálták ezzel, hiszen Merkeléknek is hosszú hónapokig kellett dolgozniuk azon, hogy összejöjjön az ellentétes oldalakon álló pártok alkalmi összetartása. Nekünk kevesebb kellett hozzá, mint egy hét, igaz, ellentétben a németekkel, nekünk volt Mauglink.
A végkifejletre a múlt hét közepén került sor, addigra derültek ki olyan részletek, amilyenek a megelőző hét utolsó egy-két napjában még - a közvélemény előtt - homályban voltak: amit tudtunk, az csak annyi volt, hogy a vad, 11 és 12 éves közötti kisgyerek megkéselt egy nálánál valamivel idősebb fiút csavargásának törzshelyén, a Blaha Lujza téren. Idővel valamennyi kereskedelmi tévé bemutatta azt a videót is, amelyet az egyik hírportál mondott magáénak és a Mauglinak keresztelt legénykéről készült: az aluljáróban tündöklő kis bűnelkövető két rágyújtás között még "interjút" is adott.
Maugliról villám gyorsan megtudta a közvélemény, hogy nem lehet büntetni, nem lehet fogva tartani, mert roppant ifjú, amúgy meg - bevallott, de nem valós nevén Krisztián - mielőbbi visszatoloncolásra is számíthat. Megy "haza", Romániába, s hallhattuk azt is, hogy az itteni és az ottani hatóságok között maholnap létrejön az "átadás-átvétel" egyezsége.
Azóta tudjuk, létrejött.
S azóta nem értjük, hogyan is lett oly annyira fontos nekünk az a határ, amelynek még a létét is sok évtizede - vérmérsékletünk szerint más-más módon, de - nehezményezünk? S azóta nem értjük, ha egyszer odaát magyarabbak a magyarok, mint ideát, akkor Maugli-Krisztián haza(?) juttatása kinek és mit jelent; hogyan lett belőle Isten, ember, hatóság és az emitt is, amott is mélységesen hallgató politikai erők előtt gyerekből román gyerek?
A nagynál is nagyobb koalíció létrejött tehát, a Blahán szurkáló vadóc a hon baloldali és jobboldali összehangolt csöndjében románként nyert bebocsátást Tőkés László és az RMDSZ földjére. Az ottani politikai erők némasága is mintha arról szólt volna, hogy a közvélemény előtt a legutóbbi időkig anyátlan-apátlannak, s tegyük hozzá, hazátlannak feltűntetett kisfiú, mint probléma nyert kitoloncolást. A hét legelején még csak az volt biztos a hon hivatalos közegeinek megnyilvánulásaiból, hogy Maugli-Krisztiánnak mennie kell. A kitessékelés nem egyszerűen az országhatárokon, hanem a magyar nyelv határain túlra volt értendő. Ezért lehetett a gyerkőcből román, ezért jelentett katartikus megkönnyebbülést a hivatalosságoknak, hogy a román hatóságok zokszó nélkül belementek a "befogadásba". Az megint más kérdés, hogy a "mieink" Maugli-Krisztiánt pár napig ujj- és kéznyomatok alapján ottani nyilvántartásokban szereplő román gyerekként könyveltették el a közvéleménnyel, majd a hét közepén minden átmenet nélkül azt derítették ki: "odaát" - Gyergyó-vidéken - nem elég, hogy apja-anyja és hadseregnyi testvére van a Blaha - stílusosabban az EMKE-aluljáró - tizenéves bicskásának, hanem ujj- és tenyérnyomat nélküli, makulátlan előélete is.
Mindezen magyar vonások addig, ameddig a határon innen volt a legényke, senkit és semmit nem érdekelt, hiszen a román hatóságoknak átadandó esetté lényegült át, akinek bizonyára messzebbre kell jutnia - kitoloncolódnia - a magyarok lakta területeknél, Erdélynél, Székelyföldnél.
A nyelvhatáron túlra paterolás lehetőségét talán még meg is köszöntük a befogadóknak, akik még csak nem is akadékoskodtak. Nem mondták, hogy a néhai trákok földjén élő, a római birodalomból eredeztethető népnek nem lehet a gyermeke az, aki a sumérok kései rokonainak nyelvén nyilatkozik a budapesti hírportálnak. Mi több, a román hatóság emberei, ha bele is hallgattak a pozsonyi nagypolitikába, ahol éppen a minap mondották volt az ott élő 800 ezer magyarról, hogy azok bizony magyarul beszélő szlovákok, nem üzenték meg Budapestnek, hogy Maugli-Krisztiánt - elvégre tisztán beszéli a magyart - talán Bratislavának kellene átvennie. Lehet persze, egyszerűen csak gyereknek nézték a gyereket, dacára annak, hogy nem Bukarestben, nem Pozsonyban, hanem Budapesten késelt meg egy másik srácot.
