Én mindkét álláspontot meg tudom érteni. Aki nem tesz fogadalmakat, az lehet, hogy észrevette, hogy ez a nap semmivel nem különb, mint a másik, nem tart tovább és még csak nem is szebb, mint bármelyik. Az különbözteti meg a többitõl, hogy ráaggattunk egy címkét: december 31. , és történetesen ez az év utolsó napja. De ha november elején kómába esnénk, és ezen a napon ébrednénk fel, nem vennénk észre különlegességet, csupán furcsállanánk este a sok petárdaropogást. Ezen kívül, ha bármi komoly dologba bele akarunk vágni, például egy fogyókúrába, akkor miért várnánk vele december 31-ig? Az idõ pénz! Csináld most! Ugyanakkor, ha valaki régóta halogat valamit és "kapóra jön" a szilveszter, akkor mintegy önindítónak használva belevághat, fogadkozhat. Szóval én mindkettõt megértem, a lényeg az, hogy bármibe is vágunk bele, azt vigyük is keresztül. Tûzzünk ki egy reális, de azért kihívásnak is beillõ célt, tervezzük meg az utat, és vegyük figyelembe, hogy ez mivel jár, milyen lemondásokkal, vagy plusz munkával. De! Amíg nem értünk az út végére, addig ne lankadjunk, hanem meneteljünk az áhított célig! Búcsúzzunk 2003-tól egy kedves történettel:

Mennyország és pokol - mi is a különbség? Egy ember mennyrõl és pokolról beszélgetett az Úrral.- Jer, lásd a poklot! - mondta az Úr. Beléptek egy terembe, ahol jó néhányan ültek körül egy pörkölttel teli, hatalmas üstöt. Csonttá-bõrré soványodtak, az arcuk kétségbeesett. Mindegyikük kanalat tartott a kezében, mellyel az üstbe nyúlhatott, de a kanál nyele sokkal hosszabb volt, mint a saját karjuk, így nem tudták a szájukba tenni az ételt. Leírhatatlanul szenvedtek. - Most jer velem a mennyországba! - hívta a férfit egy idõ múlva az Úr. Egy másik terembe jutottak, pontosan olyanba, mint az elsõ: ugyanaz a húsos üst, ugyanolyan sok ember, ugyanolyan hosszú nyelû kanalak. Csakhogy itt mindenkin látszott, hogy boldog és jóltáplált. - Nem értem - csodálkozott a férfi. - Miért boldogok ezek és miért olyan nyomorultak amazok a másik teremben, ha egyszer minden ugyanaz? - Ó, ez igazán egyszerû - mosolyodott el az Úr. - Az itteniek megtanulták etetni egymást. BUÉK!



Kreutz Zsolt