A Munka Törvénykönyve szerint a munkavállalót heti két pihenőnap illeti meg. Ezt egyenlő és egyenlőtlen munkaidő-beosztásban is biztosítani kell, azzal a különbséggel, hogy utóbbi esetben a heti pihenőnapok a munkaidőkeret tartama alatt egyenlőtlenül is beoszthatóak. Míg tehát a pihenőnapok száma kötött, az ütemezésükben a munkáltatót meglehetősen tág mozgástér illeti meg. Egyrészt, a heti két pihenőnapnak nem kell egymást követő napra esnie, másrészt nem is kell feltétlenül hétvégére időzíteni őket.
A pihenőnapok beosztása szempontjából a vasárnapnak van külön jelentősége. A törvény ugyanis tételesen meghatározza, hogy a munkáltató mely esetekben rendelhet el rendes munkaidőben munkavégzést e napra (így például a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltató, vagy a készenléti jellegű munkakör esetén). Ha a munkáltatóra egyik eset sem vonatkozik, akkor vasárnapra nem oszthat be munkaidőt, e napra tehát pihenőnapot kell ütemeznie – hívta fel a figyelmet Kártyás Gábor munkajogász, együttműködő partnerünk oldalán, az Adó Online-on megjelent cikkében.
A vasárnapi munkavégzésnek jelentősége lehet a munka díjazása szempontjából is, e naphoz ugyanis külön bérpótlék kötődik. A vasárnapi pótlék a rendes munkaidőben történő munkavégzés esetén akkor illeti meg a munkavállalót, ha az e napon történő munkavégzésre kizárólag több műszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben vagy a kereskedelmi ágazatban történő foglalkoztatás alapján kerül sor. Ha a vasárnapi rendes munkaidőt a munkáltató nem az előbb felsorolt három jogcímen, hanem valamely más eset alapján rendelte el (pl. megszakítás nélküli tevékenység okán), akkor a munkavállalót vasárnapi pótlék nem illeti meg. Akkor sem jár vasárnapi pótlék, ha a felsorolt három eset valamelyike ugyan fennáll, ám amellett a munkáltató valamely további jogcímre is hivatkozhatna a vasárnapi rendes munkaidő beosztásakor.
A vasárnappal szemben a szombatnak munkajogi jelentősége nincsen. Nem korlátozott a rendes munkaidő beosztása e napra, és a szombati munkavégzés önmagában még nem alapoz meg semmilyen bérpótlék iránti igényt. Ugyanúgy ütemezhető munkanap vagy pihenőnap szombatra, mint éppen csütörtökre. 2016. június 18-a óta az a korábbi előírás is hatályát vesztette, miszerint ha a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére vasárnapra rendes munkaidőt osztottak be, számára a közvetlenül megelőző szombatra rendes munkaidő nem volt beosztható. Ma tehát már ennek sincs akadálya.
Amennyiben a munkáltató hétvégére eredetileg pihenőnapot osztott be, ám mégis munkavégzésre került sor, az pihenőnapon végzett rendkívüli munkaidőként számolandó el. Ilyenkor az alapbéren felül további 100 százalék bérpótlék jár a munkavállalónak, de a felek úgy is megállapodhatnak, hogy a pótlék mértéke 50 százalék és a munkavállaló kap egy másik pihenőnapot. Ha a rendkívüli munkavégzésre vasárnap kerül sor, akkor – az alapbéren és a túlórapótlékon felül – a vasárnapi pótlék is járhat, két esetben. Egyrészt, ha a munkavállaló (a fentiek alapján) a rendes munkaidőre is jogosult vasárnapi pótlékra, másrészt, ha a munkavállalót egyáltalán nem lehetne beosztani vasárnapra.
A díjazás megállapítása szempontjából tehát a kulcskérdés a munkaidő-beosztás, amelyet a munkavállalóval (főszabály szerint) legalább egy héttel korábban, egy hétre vonatkozóan közölni kell. Ha az így kézhez vett beosztás már tartalmazza a hétvégi munkavégzést, akkor azért külön juttatás nem jár, feltéve persze, hogy a munkavállaló – ha nem is szombat-vasárnapra időzítve, de – minden heti pihenőnapját megkapja.
