Az ipari forradalom korában egyre többször bukkantak fel cégek plakátjai és alkalmi kiadványai, tervezőgrafikus szakmáról is nagyjából ekkortól beszélhetünk. Már a szakma hajnalán is a kép-szöveg összhangon volt a hangsúly. A megfelelő összhang eléréséhez pedig értenünk kell a verbális és vizuális kommunikáció észlelésének a folyamatát, összefüggését.
A komplementer színek is jó kontrasztot adnak
Az egyik legalapvetőbb dolog a kontraszt. Amikor egy képre helyezünk szöveget, itt a legkönnyebb elbukni, főleg, ha a kép nem homogén. A sokféle elemből álló képi anyagra nehezebb jól láthatóan írni, azonban munkánk ellenőrzése rendkívül egyszerű: nézzünk rá a képre, és ha nem állnak össze azonnal a betűformák, akkor bizony az elképzelés mehet is a kukába. Ne áltassuk magunkat, bármennyire is megszerettünk egy ötletet vagy színt, formát, ha a funkcionalitás rovására megy, akkor el kell engednünk.
Sokan a fekete-fehér megoldásokat tartják a legkézenfekvőbb választásnak. Ha az elképzelt grafikánk ezt a színvilágot kívánja meg, akkor persze jól is működik, de nem muszáj itt leragadni: a komplementer színek - például a kék és a sárga - kiváló természetes kontrasztot nyújtanak.
Ha mindenképp összetett színvilágú, erős fókuszú hátteret akarunk alapnak, akkor jó eséllyel képszerkesztésére lesz szükség. A legegyszerűbb megoldás, ha egy számunkra ideális árnyalatú réteget húzunk a képre.
Nyilvánvalóan nem csak a színválasztás a fontos, hanem az is, hogyan helyezzük el a szöveget a képen. A betűk méretének és pozíciójának meghatározásánál elengedhetetlen a kép erős fókuszú részeinek a figyelembevétele: ha a szöveg és kép kapcsolatának ezen része sérül, annak a teljes olvashatatlanság lehet az eredménye.
Érdemes figyelni a mélységélességre is, ezt kihasználva könnyebben helyezhetjük el jól olvasható, gyengébb fókuszú helyre a szövegeinket. Persze ekkor is figyelni kell, kell, hogy a homogénebb képrész színvilága megfelelő kontrasztban lesz-e a betűszínnel.
A szövegdoboz használata is jól sülhet el, ha ezzel nem megkerülni akarjuk a feladatot, hanem tényleg illik a kompozícióba. Amikor a fényképünk túlságosan zsúfolt vagy sokszínű, akkor a szöveg keretbe helyezése jó megoldás, ha figyelünk arra, hogy szövegdobozunk alakja és mérete összhangban legyen a képi és szöveges elemekkel.
Törekedjünk az egyensúlyra
Figyeljünk arra, hogy design munkánk kiegyensúlyozott legyen, tehát egyik oldala se legyen vizuálisan "nehezebb" a másiknál. A nagyon erős fókuszpontok – még ha azok szándékosan is lettek létrehozva – elterelik a figyelmet a kép többi részéről.
Az egyensúly a megfelelő betűtípus és a megfelelően kép kiválasztásán is múlik. A tipográfia kevésbé nyújt rugalmas lehetőségeket, mint a képek színekkel és formákkal teli világa. Bárhogy variálunk is a betűkkel, azok csak vonalak maradnak. Munkánk minősége azon múlik, hogy ennek a két fő alkotóelemnek a különbözőségét mennyire tudjuk kezelni, és milyen ügyesen tudjuk integrálni őket.
Az egyensúly eléréshez nem feltétlenül kell a szimmetriára törekedni. Manapság a szimmetrikus szót gyakran a szép szinonimájaként hallani, pedig sem a természetben, sem a tervezőasztalon nem ez a szépséghez vezető egyetlen út. Az aszimmetrikus egyensúlynak is megvannak a maga szépségei. Igaz mivel több elemből áll, amik között bonyolultabb a kapcsolat, ezt a fajta balanszot nehezebb elérni. De ha sikerül, egy sokkal izgalmasabb és dinamikusabb egyensúlyt kapunk eredményül.
