Csővári István, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető adójogásza szerint a külföldi cégalapítások mögött jelenleg inkább üzleti és biztonsági, mintsem elsődlegesen adózási megfontolások állnak.

Egyrészt magyar vállalkozók az általuk érzékelt „országkockázat” miatt sokszor nagyobb biztonságban, külföldön szeretnék tudni személyes vagy cégvagyonuk könnyen mobilizálható részét.

Másrészt gyakran merül fel külföldi társaság választása az üzleti világban befektetésösztönzési célzattal is. Külföldi (például amerikai) befektetők szívesebben fektetnek be ugyanis egy olyan cégen keresztül, amelynek jogrendszerét ismerik és amely által komfortosabban érezhetik magukat. De elképzelhető a külföldi cégalapítás mögött más üzleti szempont is: sok szolgáltatás vevője preferálja például, ha nem egy magyar céggel, hanem egy helyi vagy általa ismert jogi kultúrájú országban alapított társasággal kerül szerződéses viszonyba.

A külföldi cégalapítások mögül ilyen esetekben sem hiányzik az adózási megfontolás, csak a cél módosult. A kifejezett adóelőny elérése helyett jelenleg sok esetben pusztán az a cél, hogy a vállalkozás a magyarországinál „nem rosszabb” adózási körülmények közé kerüljön, vagy az adófizetési kötelezettségét elhalaszthassa. Nem lényegtelen adózási szempont a külföldi működéssel kapcsolatos belföldi adókockázatok elkerülése sem.

Az adózás mellett a jogbiztonság és a pénzügyi stabilitás a legfőbb szempont, hogy mely országban érdemes létrehozni egy ilyen társaságot.

Az adózást illetően a társasági adó általános mértékének, a nyereségkivonás forrásadó-mentességének, illetve holdingcégek esetén a kapott osztalék és a cégeladással realizált nyereség adómentességének van kiemelt jelentősége. Különösen fontos szempont, hogy a külföldi ország és Magyarország között legyen hatályban kettős adóztatási egyezmény: ennek hiányában ugyanis egy külföldi ország alacsonyabb adókulcsából eredő adóelőnyök esetleg nem vagy korlátoltan használhatók ki. A főbb célországok jelenleg a következők:

Az Emirátusok helyzete különleges. Bár az ott létrehozott cégek teljes adómentességet élveznek, Magyarország mégis kötött velük adóegyezményt és ezáltal az Emirátusokban elért jövedelmeket nem terheli Magyarországon többlet-adóteher.

Klasszikus európai holdingországok (például Hollandia, Luxemburg, Anglia, Svédország)

Az osztalék és árfolyamnyereség adómentessége miatt az ezen országokban létrehozott cégek különösen alkalmasak holdingfunkcióra (azaz más cégek részesedésének birtoklására).

Míg Máltát elkerülték a ciprusi adó- és pénzügyi rendszerrel kapcsolatos problémák, addig az ország továbbra is kellemes adózási feltételrendszert biztosít. Az osztalék és cégeladás nyeresége adómentes, az egyéb tevékenységek nyereségét terhelő 35%-os adó pedig egy speciális adó-visszatérítési szabályrendszer igénybe vételével 5%-os tényleges mértékre vihető le.

Lichtenstein a közeljövőben újra népszerűvé válhat. A pénzügyi biztonság és stabilitás biztosított, és a törpeállam már évekkel ezelőtt leiratkozott az offshore-helyszínek feketelistájáról azzal, hogy 12,5%-os társasági adót vezetett be és kettős adóztatási egyezményt is kötött hazánkkal.

Külföldi cégalapítások és -működtetések tekintetében gondosságot különösen az igényel, hogy a formálisan külföldön alapított, de ténylegesen itthonról irányított cégeket az adóhatóság magyar illetőségűvé minősítheti. Lényegében erről szólt az elmúlt évek legnagyobb visszhangot kapott adóügye is, a Gattyán György cégcsoportjának adóvizsgálata kapcsán elhíresült Docler–ügy. Ha az adóhivatalnak egy külföldi céget sikerül magyar illetőségűvé minősítenie, akkor a cégre kiszabható mindazon adó, amelyet tevékenysége után Magyarországon meg kellett volna fizetnie.

Sokáig tartotta magát az a gyakorlat, hogy az átminősítés elkerüléséhez elegendő, ha a külföldi cég igazgatói többségükben külföldiek. Ennek teljesülése esetén az egyik (általában harmadik) igazgatói pozíciót gyakran a végső cégtulajdonos töltötte be. Erre a körülményre alapozni azonban a nemzetközi adógyakorlat közelmúltbeli fejlődésének fényében már kockázatos, különösen abban az esetben, ha a külföldi igazgatók több száz másik cégben töltenek be hasonló tisztséget, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy tényleges szerepük a külföldi cég irányításában nincsen.

Biztonságosabb ezért, ha a külföldi cég igazgatóságába a hazai cégtulajdonos egyáltalán nem kerül be, a külföldi igazgatók pedig lehetőség szerint ténylegesen és bizonyíthatóan részt vesznek a cég irányításában. Ha pedig a tulajdonos a külföldi cégének vezetését semmi esetre sem tudja vagy akarja kiadni a kezei közül és igazgatóvá kíván válni, akkor érdemes évente néhány alkalommal felkeresnie a cégének székhelyét és a céggel kapcsolatos aláírni valóit, egyéb teendőit ezeknek a kiutazásoknak az idejére halasztania.

Jelentősége van továbbá annak is, hogy milyen tevékenység ellátására hozunk létre külföldi céget, Ha ugyanis a vállalkozás nagyobb számú szerződés megkötését és előkészítését, letárgyalását vagy más folyamatos, rendszeresen ellátandó feladatokat kíván meg – mint pl. ügynöki vagy kereskedelmi tevékenység – úgy az átminősítési kockázatok elkerülése érdekében mindenképpen szükséges, hogy a külföldi cég megfelelő tárgyi és személyi infrastruktúrával legyen ellátva.